Bő öt évtizeddel ezelőttig, 1972-ig Dél-Kalifornia vizei veszélyes- és ipari hulladéklerakóként szolgáltak. Az azóta jelentős mértékben korrodált fémhordók még mindig ott hevernek a tengerfenéken Los Angeles partjainál, a tudósok pedig csak most kezdik megérteni, milyen következményekkel jár, ha ezeket az óceánba dobálják.
A hordókra akkor figyelt fel újra a közvélemény, amikor 2020-ban különös képek kerültek elő róla. Egész pontosan: a hordó közelében fehér kör alakú képződmény jelent meg, olyasmi, mint a Holdnál a Halo-jelenség. A szakértők kezdetben a hordókról úgy gondolták, hogy DDT-t – egy mérgező növényvédő szert, amelyet a Montrose Chemical Corporation rendszeresen rakott le a közelben – tartalmaznak, de az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) vizsgálata nem tudta ezt megerősíteni.
A kutatók most felfedezték, hogy a jelenséggel körülvett hordók valójában maró, lúgos hulladékot tartalmaztak, amely a tengerfenék egyes részeit extrém környezetté alakította.
Schmidt Ocean Institute
„Csak azt találjuk meg, amit keresünk, és eddig főként a DDT-t kerestük” – mondta Johannah Gutleben, a UC San Diego Scripps Oceanográfiai Intézetének kutatója, a PNAS Nexus című tudományos lapban megjelent publikáció vezető szerzője a Gizmodónak. „Senki sem gondolt a lúgos hulladékra korábban, és lehet, hogy más dolgokat is el kell kezdenünk keresni ott” – tette hozzá a szakember.
Az eredmények azt mutatják, hogy a lúgos hulladék még 50 évvel később is szennyezést okozhat, ami beláthatatlan következményekkel járhat a bentikus közösségekre – a víz fenekén élő élőlényekre – nézve.
A kutatók még 2021-ben kezdték meg a vizsgálatot. Elsődleges céljuk nem a hordók közelében kialakult körök vizsgálata volt, hanem az, hogy üledékminták segítségével megmérjék a szennyezettség szintjét öt hordó közelében. Ekkor derült ki, hogy az öt hordó közül három közelében volt kialakult fehér kör.
A fehér körökön belül az üledék betonkemény volt, ami megakadályozta a kutatókat abban, hogy mintákat vegyenek ki a magmintavételi eszközökkel, így az oda küldött robot karját használták erre. Az üledékminták elemzése kimutatta, hogy a DDT-szint nem volt magasabb a hordókhoz közelebb, ami arra utal, hogy nem azok a szennyező anyag forrásai. A körrel rendelkező hordók közelében vett minták rendkívül lúgos pH-értéket mutattak, a kemény réteg pedig pedig egy brucit nevű – egy magnézium-hidroxid – ásvány volt.
Schmidt Ocean Institute
Ebből arra következtettek a kutatók, hogy a hordókból szivárgó lúgos anyag reakcióba lépett a tengervízben lévő magnéziummal, ami brucitot hozott létre. Ahogy a brucit lassan oldódik, megemeli az üledék pH-értékét a hordók körül. Amikor a tengervíz reakcióba lép a lúgos üledékkel, kör alakú, poros fehér kalcium-karbonát lerakódások alakulnak ki.
Egy ilyen környezetet csak nagyon kevés mikroba él túl, ami magyarázza, miért nem tudtak mikrobiális DNS-t kinyerni a hordók körüli környezetből.
A kutatók szerint megdöbbentő, hogy ötven évvel a hordók elhelyezése után még mindig látni azokat a környezeti hatásokat, amelyeket a veszélyes anyagok szivárgása okozott.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
