1972-ig, amíg alá nem írták a tengerszennyezés megelőzéséről szóló londoni egyezményt, gyakorlatilag bármi bekerülhetett a tengerekbe. Így nem is olyan meglepő, hogy az első és második világháború után rengeteg robbanófej, bomba került a vizek mélyére: a szakértők mintegy 1,6 millió tonnányira becsülik e mennyiséget. A Popular Science egy példával érzékeltet is: ez nagyjából akkora, mintha négy teljes méretű Empire State Building lenne szétszórva a tengerfenéken. Korrodáló, mérgező anyagokról van szó, és azt hihetnénk, hogy a tengeri élővilág kerüli is ezeket, azonban német kutatók valami egészen mást találtak.
Tekintettel a Balti-tenger alján található óriási mennyiségű robbanóanyagra, a Carl von Ossietzky Egyetem tengerbiológusai kisebb egységre fókuszáltak, és a Lübecki-öblöt mérték fel az észak-német partoknál, tavaly októberben. Egy vezető nélküli merülőhajót küldtek 20 méter mélyre a tengerfenékre, és a tengeralattjáróról készült felvételek második világháborús háborús rombolóeszközöket mutattak. Ami viszont igazán meglepte őket: több állat élt a ledobott aknákon, torpedófejeken, bombákon és faládákon, mint a körülöttük lévő tengerfenéken. A kutatók úgy saccolták, hogy négyzetméterenként 43 ezer egyed tölti a napjait ezeken a lőszertárgyakon, szemben a közeli üledék 8200 élőlényével. S mindez annak ellenére van így, hogy a robbanófejek körüli víz kémiai elemzése kimutatta, hogy a TNT-szint megközelíti a tengeri élőlények toxicitási küszöbértékét.
Nature Communications Earth and Environment
Úgy tűnik, a tengericsillagokat ez kevésbé zavarja: több mint 40 ilyen állat halmozódott fel egy szabadon lévő TNT-darabon. Hogy pontosan miért voltak ott, az nem volt világos, de a kutatók szerint elképzelhető, hogy a korrodáló TNT-n összegyűlő baktériumfilmet fogyaszthatják.
A tengerfenék kemény felületei egyébként is vonzóak a tengeri élővilág számára, amelynek többre van szüksége, mint sárra és homokra. A fémburkolatok kemény, stabil felületet kínálnak, ami elsődleges fontosságú a tenger lényei számára, még akkor is, ha közben lassan megmérgeződnek.
A kutatók mindenesetre azt javasolják, hogy távolítsák el a bombákat, majd fektessenek le nem mérgező, mesterséges zátonyokat. Bár nem ildomos megzavarni egy tengeri élőlény helyét, de ha ez tele van mérgező vegyszerekkel, akkor mégis csak lépni kell.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
