Vuk mesekazetta. Bravo Summer Hits a Coco Jumboo című remekkel, amit azóta is mindenki ismer. Dee Zone Traxx válogatáslemez, amit azóta sem ismer senki. 1997-ben járunk, annak a kornak a kellős közepén, amikor legutóbb magától értetődött cd és főleg kazetta lejátszására alkalmas rádiós magnót venni. Amit akkor vett az ember, az bőven kiszolgálta a kétezres évek legelejét, a kazetta hanyatlását és a cd aranykorát. Utána jött a számítógép és mp3, majd az okostelefon és a streaming, a magnók pedig a nappalikból és hálószobákból legtöbbeknél az ágyneműtartóba, a padlásra, a garázsba vagy a Vaterára kerültek.
Azóta aki komolyan hisz a fizikai hanghordozók varázsában, az manapság főleg bakelitlejátszót vesz, mellé alsó hangon több százezres hangrendszert, és arról győzködi botfülű barátait, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az áramot adó tápkábel melyik – teljesen ugyanolyan – vége van a konnektorban és melyik a hangfalban, mert a zene attól függően „hallhatóan máshogy” szól.
Aki nem ennyire fanatikus audiofil, vagy szimplán csak sokallja az akár milliós költést heti néhány óra zenehallgatásért, annak ott a cd és a kazetta, no és persze az ezeket lejátszó magnó.
A magnókínálat ránézésre is tart érdekességeket. Muszáj odafigyelniük a gyártóknak, hiszen míg a kilencvenes években nagyot mentek az aktuális Panasonic-modellek olcsó jugoszláv klónjai is, magyarán el lehetett adni mindent, manapság azért kell ahhoz egy markáns külső megjelenés, hogy valakinek a szeme megakadjon egy kazettás magnón.
A Muse M-380 GB modellje azzal semmiképp nem vádolható, hogy nem így néz ki. Maximálisan hozza az itthon leginkább a kilencvenes években megismerhető amerikai nyolcvanas évek ikonikus megjelenését. A GB jelzés ugyanis a „ghetto blaster” kifejezésre utal: nagyméretű, ezzel együtt hordozható kialakítású sztereó rádiós magnó, amit akkoriban előszeretettel használtak az amerikai nagyvárosok szegényebb negyedeiben (ghetto) hip-hop-közösségek brékelős, rapelős bulijain, és egyetlen ilyen zenedoboz akár a nyílt utcán is élvezhetően hangerőt adott (blaster). A készülék külsején – a Bluetooth logón kívül – minden apró részlet erre a retróvonalra játszik rá, és nagyon ügyesen: akinek csak megmutattuk a Muse M-380 GB-t, mindenkit érezhetően ugyanaz az érzés kapott el. Szerencsére elég jól átadható képeken is. (Tesztalanyunk, a Muse M-380 GB modell fekete volt, de Muse M-380 GBS jelzéssel szürkében is kapható.)
Muse M-380 GB Ghetto Blaster
Balogh Csaba / HVG
Muse M-380 GBS Ghetto Blaster – a GBS jelülés a szürke modellre utal.
Muse
A magnó előlapján mai szemmel nézve szokatlanul sok gomb kapott helyet. Ez csak elsőre lehet zavarba ejtő, valójában a legtöbb dolog adja magát vagy felirat alapján minimális tudással kitalálható, használati utasítást sem nagyon kell böngészni. (Amik miatt mégis érdemes, azok a fejlettebb funkciók, melyek vezérlői a kazetta fölötti felületen találhatók.)
Muse M-380 GB Ghetto Blaster
Balogh Csaba / HVG
A hátlapon egy kihúzható antenna alatt a tápkábel bemenete, az elemtartó rekesz, no meg a bekapcsoló gomb található. Már csak a tápkábel hiányzik, gondolja kicsomagoláskor az ember, de itt nyugtatnánk meg az érdeklődőket: az sem maradt ki a dobozból, csak a gyárban behajtogatták az elemtartó rekeszben. Ezen a ponton már nem nehéz kitalálni azt, amit a „ghetto blaster” kifejezés magyarázatából egyébként is sejteni lehetett: a Muse M-380 GB nemcsak tápkábelről használható, hanem nyolc góliátelemmel is. Így aztán az utcai brékelés mellett például kerti partikon is kényelmesen használható, és akkor is bezengi az egész házat akkor, ha nincs a közelben konnektor.
Merthogy ez bizony bezengi. A magnó két oldalán helyet kapott hangszórók maximális teljesítménye 80 watt. (Ami nem a legprecízebb mutató a jó hangminőségű hangerő érzékeltetéséhez, de az összehasonlításhoz most nagyjából jó lesz anélkül, hogy elvesznénk a részletekben.) Aki nincs otthon hangszórókban, és jelenleg otthon is csak laptopról meg telefonról hallgat zenét, az is könnyen el tudja képzelni, hogy ez mit jelent, ha elindít a notebookján valamilyen muzsikát. A komolyabb kategóriás laptopok legfeljebb 5 wattos hangszóróval vannak felszerelve. A középkategóriás modellek ennek felével (sem).
Muse M-380 GB Ghetto Blaster
Balogh Csaba / HVG
A hangminőségre kategórián belül nem lehet panasz. Hangosítottuk, hangosítottuk, de közben legfeljebb csak a közelben lakók arca torzulhatott el, a magnó által kiadott hangok nem annyira.
Ehhez persze nem árt, ha nem kicsi a hangdoboz, és hát ez a magnó nem kicsi., Egy 6 kilós, 67 x 27 x 17 centis készülék, szóval ha áramkábel nem is feltétlenül van szüksége, nagy helyre mindenképp. Kiterjedését indokolják még funkciói is. A Muse M-380 GB lejátszik cd-t, kazettát, szólhat belőle rádió. Bluetooth-kapcsolaton a számítógép vagy épp az okostelefon hangját is rátehetjük, így hangszóróként használva. (Ez az otthoni zenehallgatás mellett jól jöhet a már említett kerti partikon és házibulikban is.) Aux-kábellel szintén összeköthető pc-vel vagy más eszközzel. Ráadásul MP3-lejátszóként is működik, a microSD-kártyán lévő zenék lejátszását a kazetták feletti gombokkal lehet vezérelni (akár mappák között is lépkedni stb.).
Nem állítjuk, hogy aki beszerez egy kazettás magnót, az visszaáll a kilencvenes évek tömegsportjára, hogy a rádióból kazettára rögzítsen dalokat. Ez talán inkább gegnek jó manapság, no meg technológiai érdekesség, ahogy az is, hogy tesztalanyunk nemhogy rádióból, hanem cd-ről és a fenti bármilyen módon emlegetett bemeneti forrásból képes kazettára rögzíteni. Egy kicsit modernebb hab a retrótortán, hogy a két mikrofonbemenetet használva és egy pendrájvot dugva a gépbe akár digitális rögzítésre is képes a szerkezet.
Muse M-380 GB Ghetto Blaster
Balogh Csaba / HVG
Itt említjük az egyetlen komoly hiányosságot, amivel szembesültünk: ha felvétel közben végére ér a kazetta, a magnó nem állítja meg automatikusan a szalag forgatását. Persze ez nem nagy dolog, de pont ezért zavaró, hogy nem oldották meg. Ilyenkor érdemes kézzel mielőbb megállítani a magnót, hogy ne nyúljon a szalag.
A 100–110 ezer forintos áron beszerezhető Muse M-380 GB messze nem a piac legolcsóbb vétele, ha valaki magnóban gondolkodik. Ez igaz, ám az is, hogy ha már a magnós elhatározás adott, akkor a Muse versenyzője nemcsak megjelenése miatt méltó figyelemre, hanem funkcionalitása miatt is: hozza a régmúltat (kazetta, cd), a közelmúltat (USB) és a jelent is (Bluetooth, rádió), nagy hangerővel és kellemes hangminőségben.
„Fiam, a zenét már senki sem élvezi, csak fogyasztja”
Aki csak az utóbb említett módokon szeretne zenét hallgatni, azaz rádióban és Bluetoothon, annak nem való magnó. Hangszórónak azért elég drága bármelyik cd-s, kazettás készülék, egyszerűbb és olcsóbb is akkor már kifejezetten hangszórót venni.
Egy magnó azoknak az embereknek szól, akik szívesen hallgatnak zenét Spotifyon vagy Apple Musicon, csak időnként szeretnének túllépni ezen. Ahogy Jules Verne jósolta a múlt századra: „Fiam, a zenét már senki sem élvezi, csak fogyasztja”. Egy cd-s, kazettás magnó azoknak való, akik néha szeretnének valamit visszahozni abból az időből, amikor mást jelentett zenét hallgatni.
Ehhez egyébként meglepően sok alapanyag áll rendelkezésre. Kazettán megjelent például Taylor Swift legutóbbi albuma, a The Life of a Showgirl, de ott van a választékban mások mellett Lady Gaga, Kanye West, Ed Sheeran, Lana del Rey, Selena Gomez, Bryan Adams, Billie Eilish meg a Blur is – ami teljesen érthető annak fényében, hogy míg 2014-ben csak 50 ezer darab műsoros kazettát adtak el az Egyesült Államokban, addig az utóbbi időben már évi 430 ezer darabot.
Egy friss brit vizsgálódásban egyenesen azt állapították meg: visszatért a kazetta. Az Egyesült Királyságban 204 százalékkal ugrott meg a kazettaeladások száma, és a kazettás magnókra is egyre többen keresnek a neten. Az elmúlt években megjelent kazetták közül több már most ötszörös-tízszeres áron cserél gazdát. A jelenség hátterében az áll, hogy a fiatalabb generációk körében divat lett gyűjteni, hallgatni a régi-új zenehordozót.
Cd-ből is hasonló, sőt még szélesebb a kínálat. Ebben a formátumban a legnagyobbak mellett sok hazai lemez is elérhető, Hobo Vadászata régebbi, a Wall of Sleep The Kingdom című dolgozata pedig újabb kötelező hallgatmány.
https://www.youtube.com/watch?v=03PH9O1kfhY
No meg persze a cikk elején említett Dee Zone Traxx, amin második előadóként szerepel DJ Budai első saját zenéjével, melynek címe és komplett dalszövege ugyanaz az egy sor. Régi, de hiába: bátran feltételezhetjük, hogy a közel három évtized alatt is csak igen kevés cikk zárult ezzel a bizonyos DJ Budai-idézettel.
Hogy melyik modell legyen, azon lehet gondolkodni, de aki azon gondolkodik, hogy jó ötlet-e 2025-ben cd-s, kazettás magnót venni, az ne gondolkodjon tovább.
„Let’s just go for it.”
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
