Mégis ki és miért vesz ma bakelitet meg videókazettát? Egyre többen gondolják, hogy jó ötlet
Reneszánszát éli az analóg zenehallgatás és filmnézés, tömegek mégsem tekerik vissza az idő kerekét. A lelkes audiofil fiatalok és a horrorfanatikusok sem taszíthatják le a streamingszolgáltatásokat az élről, de a letűnt technológiák felfuttatását éppen az újabbak terjedése idézi elő.
Az Amélie csodálatos élete című francia kultuszfilmben a főhősnő egyik szokatlan hiedelme gyerekként, hogy a hanglemezek egy forró rostlapon készülnek, amire rácsorgatják a bakelittésztát, majd egy palacsintaeloszlatóval kör alakúra húzzák, és várják, hogy kisüljön.
A film 2002-es debütálásakor a vinyllemezek akár készülhettek volna ilyen lassú, kézműves módon is, annyira nem volt rájuk kereslet. Abban az évben ugyanis rekordokat döntöttek a cd-eladások, a zeneipari bevételek 95,5 százalékát azok tették ki. Akkor már több mint másfél évtizede csökkentek évről évre a gyakran bakelitként emlegetett vinyllemezek eladási számai, az új évezred első évtizede alatt pedig szinte láthatatlan mértékűre zsugorította azok piacát a kompaktlemez. A vinyl a 2010-es évek elején támadt fel hamvaiból, amikor az interneten kinevelődött audiofil nemzedék újra felfedezte magának a fekete lemezt.
A lelkesedésre az előadók is felfigyeltek. A legnagyobb visszhangot az angol énekesnő, Adele legújabb albuma kapta, miután a 30 című nagylemez bakelitkiadása – a szegmensben szokatlanul magas, félmilliósra becsült példányszámával – rosszmájú iparági pletykák szerint annyira lefoglalta a globális gyártási kapacitást, hogy miatta késett kisebb bandák, előadók lemezeinek préselése.
A Billboard zenei magazin riportjából később kiderült, hogy ez nem igaz, de az eset jól mutatja: a gyártói oldal még nem tud lépést tartani a kereslet változásával. Az optimista jövőbe tekintésről árulkodik, hogy a tavaly 902 500 darab vinylt eladó Metallica éppen múlt héten jelentette be a virginiai Furnace Record Pressing bakelitlemezgyár megvásárlását.