A természetből merítettek ötletet stuttgarti és freiburgi kutatók egy mind küllemében, mind működési elvében igencsak különleges homlokzat kialakításához. Egy húsevő növény, a lápi aldovandra zsákmányt, például apró vízi bolhákat elfogó függelékei ihlették meg őket, de olyan rész is van ezen a homlokzaton, amely a csíkos poloska alakváltó szárnyainak eltérő merevségére emlékeztet.
A rendszer neve FlectoLine, és automatikusan szabályozza, hogy mennyi napfény jusson be az épület ablakain. A több mint 80 négyzetméteres prototípus homlokzat (amelyet egy üvegházban vizsgáztatnak) árnyékoló elemekből áll, amelyek mindegyike két szálerősítésű, hőre lágyuló műanyag szárnyból épül fel. Ezek egymástól szétválnak, vagy egymásra hajolnak. Meleg időben úgy, hogy alig jusson be napfény, azaz maradjon hűvösépület belseje. Amikor viszont hűvös van, a lamellák úgy hajtódnak, hogy maximálják az ablakon áthaladó, melegítő napfény mennyiségét.
Stuttgarti Egyetem
A demonstrációs elrendezés 101 szárnyból, azaz árnyékoló elemből áll. Minden szárny rugalmas zsanérokkal van felszerelve, és sűrített levegő segítségével rugalmasan hajlítható. A rendszer vezérlője pedig gépi tanulás segítségével jósolja meg az optimális beállításokat a különböző időjárási körülményekhez. Kellemes ráadás, hogy a prototípusnak az elemek külső felületére szerelt fotovoltaikus cellák adják az energiát, a rendszer ezek tájolását is beállítja a napenergia-termelés maximalizálása érdekében.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
