Több mint 100 évvel ezelőtt, 1922-ben egy 13 éves gyerek volt az első a világon, aki inzulininjekciót kapott. A fiatal diabéteszes kómában feküdt, és már csak órái voltak hátra, amikor megkapta a készítményt, majd olyasmi történt, amire a cukorbetegségnél még nem volt példa: felébredt a kómából.
Az inzulin felfedezéséért nem meglepő módon járt az orvosi Nobel-díj, Frederick Grant Banting és John James Rickard Macleod 1923-ban megosztva kapták azt meg. A tudósok azóta próbálják meg kitalálni, hogyan lehetne az injekciót egy szájon át bevehető gyógyszerrel helyettesíteni, ám ezt a problémát azóta sem sikerült megoldani.
Ennek oka, hogy az emésztőrendszer egyszerűen lebontja az inzulint, a bélből pedig hiányzik az az útvonal, amely lehetővé tenné, hogy a véráramba jusson a hormon. Emiatt sok beteg a mai napig napi rendszerességgel szúrja magát, ami jelentős mértékben képes rontani az életminőséget.
A japán Kumamoto Egyetem kutatói most egy olyan gyógyszeradagolási stratégiát fejlesztettek ki, amelynek célja ezen problémák megoldása – számolt be róla a SciTechDaily. Megközelítésük egy ciklikus peptidet használ, amely átjuthat a vékonybélen. A DNP peptidnek nevezett, 38 aminosavból álló molekula segíti az inzulin átjutását a bélgáton, így az bekerülhet a véráramba akkor is, ha az illető szájon át veszi be a hormont.
https://hvg.hu/tudomany/20251127_inzulinpumpa-cukorbetegseg-diabetesz-kezelese-algoritmus-automatizacio-inzulin-adagolasa-ebx
A kutatók két hatékony megközelítést dolgoztak ki, hogy a hormon felszívódjon a bélrendszerben. Mindkettőnek lényege, hogy – különböző módokon – a DNP peptid segítségével vitték be a kísérleti egerek szervezetébe az inzulint, és mindkét esetben azt mutatták a vizsgálatok, hogy a vércukorszintjük a normál tartományba csökkent le.
A korábbi vizsgálatok arra jutottak, hogy az inzulinból hatalmas dózisra van szükség egy szájon át bevehető gyógyszernél, hogy annak egy része képes legyen túlélni az emésztőrendszert. Ehhez képest a mostani kísérleti készítménynél a hasznosulási arány 33–41 százalékos volt, ami azt mutatja, hogy jóval kisebb dózis is elegendő lehet a sikerhez. Mindez jelentős lépést jelent a valós klinikai alkalmazás felé. Az eredményeket a Molecular Pharmaceutics című tudományos lapban publikálták.
A kutatók a jövőben a klinikai vizsgálatok során embereken is kipróbálnák az új készítményt, és ha az eredmények hasonlóan ígéretesek lesznek, az megnyithatja az utat a valós alkalmazás felé.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
