Megválasztásakor arról beszélt, hogy digitális rendszerváltás nélkül a hazai ipar végképp lemarad, s hogy nincs vesztegetni való időnk. Miért vagyunk lemaradva a digitalizációban?
Amikor digitalizációról beszélünk, akkor ez alatt elsősorban az ipari digitalizációt értjük, de ez sem választható el az általános digitális érettségi szinttől, attól, hogy hol tart ezen a területen a magyar társadalom és a vállalati kultúra. Magyarország különleges helyzetben van azzal, hogy míg Európa nagyobb részében a középvállalatok generációról generációra működtek, a vállalati kultúra pedig így fejlődött, s a megújulást és a versenyképességet szolgálta, Magyarországon ez a vállalkozói réteg csak a rendszerváltozás után alakult ki. Ráadásul a magyarországi vállalatok 2020-ig hátszéllel működtek, arra alapozták tevékenységüket, hogy a munkaerő sokkal olcsóbb itt, mint nyugaton. Ez a helyzet pedig sokáig nem igényelte a megújulásra való törekvést.
2020 után a magyar vállalatok nagyon gyorsan szembekerültek azzal, hogy hatékonyabban kell dolgozni. Manapság már nem igaz, hogy olcsó lenne és korlátlan mennyiségben elérhető a munkaerő.
Ezért nemzetközi értelemben kell versenyképesnek lenniük ezeknek a vállalatoknak. Itt jön a képbe a digitalizációs érettség, mert ez segít abban, hogy a versenyképesség terén komoly előrelépés történjen. A digitalizáció teszi lehetővé, hogy rugalmasabban tudjanak döntéseket hozni és folyamatokat működtetni. A hazai vállalatok még mindig sok olyan döntést hoznak, amellyel nem stratégiai szinten kezelik ezt a kérdést, és nem hozzák be a döntéshozatalba a digitalizációt stratégiai szinten. Ez sokkal inkább IT-problémaként jelenik meg a cégeknél, és alig látszik az a törekvés, hogy arról is gondolkodjanak, mi lesz a helyzet két-három év múlva.
A magyar vállalatokat sújtó pénzhiány mennyire fékezi a digitalizációt?
Szükség van a pénzre és a befektetésekre, de a döntő tényező az, hogy a vállalatvezetők felismerjék: a digitalizáció nem technológiai, hanem inkább stratégiai cél, eszköz ahhoz, hogy elérjük azokat a célokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy rugalmasabban és hatékonyabban tevékenykedjünk. A kkv-k a hetven százalékát adják a magyarországi foglalkoztatásnak, s rájuk is vonatkozik az, hogy ma már vannak olyan elemei a digitalizációnak, amelyek nem kerülnek sokba.
Tévhit, hogy százmilliókat kell beletenni, és főleg az tévhit, hogy majd valaki más fogja megoldani a problémáinkat, s ha valaki támogatási lehetőséghez és százmilliókhoz jut, azzal megoldódik minden.
Sokkal fontosabb ennél, hogy egy vállalatvezető, egy oktatási intézmény vagy a kormányzat stratégiai szintre emelje az ügyet, és megértse, hogy a digitalizáció az az eszköz, amellyel javítani tudja a vállalat versenyképességét. Ezt a szemléletet igyekszünk mi is formálni iparági szereplők összekapcsolásával, jó gyakorlatok és tapasztalatok megosztásával.
Hogyan lehet behozni a lemaradást?
Nincs egyetlen válasz, vagy egy általános feladatsor. Ez egy nagyon komplex feladat, az államnak kell vezérelnie ezt a folyamatot: egyszerre kell formálni a szemléletet és fejleszteni a kompetenciákat, valamint újragondolni a támogatások rendszerét. Az már önmagában jó jel, hogy létrejött egy technológiai minisztérium, ahol a digitalizáció kiemelt területnek számít, de Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter is többször beszélt a digitalizáció fontosságáról.
Ha sok területen egyszerre indul el a változás, azzal komoly eredményeket lehet elérni. Ha a szemléletváltásról beszélünk, az korántsem csupán a vezetői szintet érinti, ez a gazdasági és társadalmi ökoszisztéma valamennyi tagjára vonatkozik. A munkavállalói szinten is szükség van a nyitottságra, a változásra, a tanulásra és az adaptációra való képességre. Ami a támogatási politikát illeti: korábban ez eszközbeszerzési fókuszú volt, mi a platformnál azt az elvet valljuk, hogy nem halat, hanem hálót kell adni, azaz hozzá kell segíteni a vállalatokat ahhoz, hogy emelkedjen digitális érettségi szintjük. A támogatáspolitikának is ebbe az irányba kell haladnia. Azzal ugyanis, hogy ha valaki technológiát vásárol vagy támogatással hozzájut, csak egy eszközt kap. Ez pedig kevés ahhoz, hogy ott valóban megváltozzanak a dolgok és emiatt sokszor az eszközök a sarokban landolnak.
Ács István, az Ipar 4.0 Technológiai Platform elnöke
Ipar 4.0 Technológiai Platform
Ez elméletben jól hangzik, de mit jelent a gyakorlatban?
Például azt, hogy elsősorban azokat a vállalatokat kell segíteni, amelyek be tudják mutatni digitális stratégiájukat és digitális érettségi szintjüket vagy legalább meg tudják mutatni azt az utat, amelyet be akarnak járni. Az oktatás kérdése is ide tartozik, mert be kell fektetni a munkavállalók oktatásába és átképzésébe is. Az oktatásnak a digitalizációs átállás egyik legfontosabb pontjává kell válnia. Nem csak a felsőoktatásról beszélünk, gyerekkortól kezdve kell képezni az embereket a digitalizáció elfogadására és a tanulás nem fejeződik be az egyetemi diplomával sem.
Mennyi időre lehet szükség a lemaradás behozásához?
Nagyon fontos, hogy a szakpolitika a támogatással mennyire segíti a tempót. Meg kell határozni a kiindulópontot és azt a helyet, ahova el akarunk jutni. Ki kell jelölni a teendőket és ezek teljesítését számon is kell kérni. A platform nevében többekkel folytatunk egyeztetéseket, többek között egyetemi vezetőkkel is, akik ugyancsak pontosan látják, nincs idő, nem lehet tovább késlekedni. Azt is tudják, hogy az oktatási rendszert sem lehet egyik napról a másikra átalakítani, viszont belátják, a döntéseket még ma meg kell hozni, hogy holnap történjen valami. A platform is ezt sürgeti, ha nem vagyunk agilisak, akkor az elmaradottság csak még nagyobb lesz. A termelékenységet gyorsabb tempóban kell növelni, mint ahogyan emelkednek a költségek, különben versenyképességünk csak tovább romlik. A platform pontosan azért van, hogy ez a különbség csökkenjen, s hogy a szakpolitikának is adjunk olyan inputot, ami használható lehet, a felhalmozott tudást egy ajánlatcsomagban kívánjuk eljuttatni.
A platform szerint nemcsak behozhatjuk a lemaradást, hanem több területen az élre is törhetünk. A helyzet egy kicsit hasonlít arra, amikor a rendszerváltás idején az elavult távközlési rendszert a legmodernebbre cseréltük?
Nem arra gondolunk, hogy átvesszük itt a Google az Amazon vagy a Meta helyét, arról van szó, hogy a lemaradás ledolgozásának a sebességét kell növelni, és emellett lesznek olyan szakmai területek, ahol az élre tudunk keveredni. Azok az országok, amelyek előttünk állnak, már bejártak egy valószínűleg egészen rögös utat. Ezek az államok túl vannak azon a lendületen, amely viszont még előttünk áll. Ha egyszerre sok területen teszünk meg kisebb lépéseket, akkor ezek hatása összeadódik. Erre jó esély van, már csak azért is, mert Magyarországon az alapok nem rosszak, a képzés például hagyományosan erős, másrészt itt vannak azok a nagyvállalatok amelyek tudást is hoztak magukkal, és nagyon komoly kutatás-fejlesztési intézményeket működtetnek az országban. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor nagyon gyorsan érhetünk el látványos eredményt. Nem feltétlenül új dolgokat kell kitalálnunk, sokkal inkább az adaptáció a fontos és az, hogy kitaláljuk, mit tudunk ebből kihozni.
Folyamatosan felmerül a kérdés, hogy a digitalizáció, és a vele szorosan összefüggő robotizáció, valamint a mesterséges intelligencia térnyerése munkahelyeket vesz el, vagy inkább teremt.
Valóban sok nézet létezik és ezeknek a nézeteknek az ötvözete az igaz. Számos tényező befolyásolja ezt a kérdést, egyebek mellett a demográfiai helyzet, a migráció, az élettartam meghosszabbodása. Az, hogy bizonyos szakmákban Európában súlyos munkaerőhiány van, az egy adottság és nem a digitalizáció okozza. Éppen ellenkezőleg, a digitalizáció és az ipari automatizálás segíthet ennek a problémának a megoldásában. Közben az is igaz, hogy akadnak olyan munkafolyamatok, amelyeket nem jó, ha emberek végeznek, mert ezek egészségtelenek, veszélyesek vagy monotonok. Mi azt gondoljuk, hogy a mostani átalakulás nem a munkahelyek elvesztéséről szól, hanem a munkakörök átalakulásáról. Hasonló folyamatok játszódtak le a korábbi ipari forradalmak idején is, és most a korábbi változások által érintett iparágakban jelenleg nagyságrendekkel többen dolgoznak és nagyságrendekkel több terméket gyártanak. Ugyanakkor nagyon fontos szakmai feladat, hogy a munkaerő képessé váljon az átalakulásra és más feladatok elvégzésére. Magyarországon, ahol már nincs munkaerő-felesleg, ez különösen fontos, és ezért nagyon komolyan kell venni az átképzést és az adaptációt.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
