Kínai mérnökök olyan üzemet fejlesztettek ki, ami egyszerre energiahatékony, és kezeli a tengervíz sótalanítása során keletkező, súlyosan mérgező sóoldatot.
Megkezdte a próbaüzemét az a nagyméretű sótalanító létesítmény, amit Kínai Hopej tartományában, a Pohaj-öbölnél, Tangsan városában építettek fel a mérnökök. A üzem körforgásos modell alapján működik: értékes vegyipari nyersanyagokat nyer ki a hulladékként keletkező mérgező sóoldatokból, méghozzá a szokásos energiaköltségek töredékéért.
A létesítmény energiaigénye a hírek szerint 60 százalékkal alacsonyabb, mint amennyivel a hagyományos sótalanító üzemek működnek, a folyamat során keletkező, több millió tonnányi sóoldatot (brint) pedig a vegyipar számára hasznos sóvá alakítja át. Az Interesting Engineering azt írja, mindez hosszú távú megoldást kínálhat a Pohaj-öböl szennyezettségére.
A sótalanító üzemek tengervízből állítanak elő tiszta vizet olyan technológiák segítségével, mint például a fordított ozmózis, amely elválasztja a vízmolekulákat az óceáni víz többi alkotóelemétől. Mivel a folyadék jelentős részét eltávolítják, a visszamaradó oldat – immár sokkal kisebb térfogatban – tartalmazza az összes eredetileg jelen lévő oldott sót, nehéz ásványi anyagot és egyéb kémiai anyagot.
Ez a sűrű, rendkívül magas sótartalmú melléktermék a brin. A sókoncentrációja olyan magas, hogy közvetlen óceánba történő visszaengedése károsítaná a tengeri élővilágot.
Kanadai mérnököknek sikerült egy olyan sótalanító berendezést készíteniük, ami napelemmel működik, így a környezetet sem szennyezi, ráadásul 93 százalékos hatékonysággal dolgozik.
A South China Morning Post beszámolója szerint az üzem három az egyhez arányban dolgozza fel ezt a mérgező hulladékot.
Minden három tonna feldolgozott nyers sós szennyvíz két tonna édesvizet és egy tonna, literenként 120 gramm sótartalmú, rendkívül tömény sós oldatot eredményez.
A tisztított oldat egy 50 kilométeres vezetéken keresztül jut el egy közeli vegyi üzembe, ahol alapanyagként szolgál az üveg-, kohászati, papír-, textil- és élelmiszeriparban használt szódamész, vagyis a nátrium-karbonát előállításához.
Hogy a rendszer működni tudjon, a mérnököknek különböző kihívásokat kellett leküzdeniük. Az egyik ilyen a vízkőképződés. Normál esetben a sóoldat extrém mértékű töményítése során az olyan ásványi anyagok, mint a kalcium, a magnézium és a szulfát kicsapódnak. Ezek az ásványi anyagok – hasonlóan a vízforralóban lerakódó vízkőhöz – eltömíthetik a csöveket és tönkretehetik a sérülékeny szűrőberendezéseket.
A tervek szerint az üzem évente 100 millió tonna koncentrált tengervizet dolgozhat fel, ami jelentős mértékben enyhítené a Pohaj-öbölre nehezedő ipari terhelést.
Hasonló kezdeményezések a világ más területén is vannak, ám egyelőre a kísérleti, vagy a kutatási fázisnál járnak a szakemberek, így a kínai létesítmény jelenleg egyedülálló a világon.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
