Az Orionida meteorraj a Halley-üstökös által hátrahagyott por- és törmelékanyagból származik. A Föld évente kétszer is keresztezi a Halley-üstökös pályáját, ilyenkor ütközik az üstökös által hátrahagyott törmelékárammal. Az októberi találkozás során alakul ki az Orionidák meteorraja, május elején pedig ugyanezen üstökös törmelékéből az Éta Aquaridák meteorjai tűnnek fel.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló magyarázata szerint az Orionidák radiánsa, vagyis az a pont az égbolton, ahonnan a meteorok látszólag szétsugárzanak, október 21-én este tíz előtt kel fel. A 79 százalékos dagadó Hold fénye ekkor még megnehezíti a hullócsillagok megpillantását. Érdemes a hullócsillag lest hajnalra időzíteni, fél három körül ugyanis lenyugszik a fényes Hold, a meteorraj radiánsa pedig hajnali 5 órára 59 fokos magasságban delel. Ez azt jelenti, hogy hajnalban a déli égbolt irányába, magasan a fejünk fölé nézve jónéhány szép és gyors hullócsillagot megpillanthatunk, óránként mintegy 15 meteorra lehet számítani. Az Orionidák jellegzetes tulajdonsága a nagy sebesség. A raj meteorjai körülbelül 66 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, vagyis közel 240 ezer kilométeres óránkénti sebességgel találkoznak a Föld légkörével. Az égbolton így egészen gyorsan, általában a másodpercnél rövidebb idő alatt szaladnak végig.
Honnan és mikor érdemes megfigyelni az Orionida meteorrajt??
A legtöbb hullócsillagot sötét, fényszennyezéstől távoli helyről láthatjuk. Érdemes olyan megfigyelőhelyet választani, ahol a látóhatár nagy része szabad, és nincsenek a közelben erős fényforrások. A meteorvadászathoz célszerű melegen öltözni, kényelmesen hátradőlni vagy lefeküdni, hiszen hosszabb időn keresztül fogjuk az égboltot figyelni.
A meteorraj október 2. és november 7. között aktív, a maximum pedig viszonylag széles, időben elhúzódó. Ezért aki október 21-ről 22-re virradó éjszaka nem tud észlelni, annak érdemes a az előtte vagy utána levő éjszakán is próbálkoznia.
Halley-üstökös az egyik legismertebb periodikus üstökös. Ellipszis alakú pályáján körülbelül 76 év alatt kerüli meg a Napot. Legutóbb 1986-ban haladt el a Nap közelében, következő visszatérése pedig 2061-ben várható. Bár magát az üstököst csak ritkán láthatjuk, az általa hátrahagyott törmeléknek köszönhetően minden évben találkozhatunk a nyomaival. Ez teszi különlegessé az Orionidákat: miközben a Halley-üstökösre még évtizedeket kell várnunk, az általa hátrahagyott porszemcsék minden ősszel megjelennek az éjszakai égbolton.
A csillagászok szerint érdemes tehát október 22-én, szerdán hajnalban egy órát eltölteni tiszta és fényszennyezés mentes ég alatt, gyönyörködni a hajnalra magasra emelkedő Orion csillagképben, és megpillantani néhány Orionida hullócsillagot, a Halley üstökös hátrahagyott örökségét.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
(Cikkünk nyitóképén egy hosszú expozíciós idővel készült képen csíkot húznak az égen hullócsillagok Hollókőről fotózva 2023. augusztus 13-án, a Perseida meteorraj hullásának idején. Fotó: MTI/Komka Péter)
