Az emberi civilizáció drasztikus jelenléte szélsőséges nyomást jelent az állatvilágra: ha élni akarsz, változol. Az evolúció felgyorsult, a biológusok újabban már mikroevolúcióról, kortárs evolúcióról beszélnek, ami akár néhány generáció alatt is jelentős változást generál bizonyos állatfajoknál.
A bizonyos jelző itt igen fontos, ugyanis azok a fajok, amelyek képtelenek fizikailag vagy viselkedésben felvenni a modern kor „szupersebességét”, a kihalás szélére kerülnek, míg mások (pl. városi gyíkok, madarak, halak és egyes emlősök) hihetetlen alkalmazkodóképességről tanúságot téve, szinte a szemünk előtt alakulnak át gyorsabb, ellenállóbb élőlényekké.
Például Puerto Ricóban a városokban élő, anolisz nevű gyíkfélék gyors evolúciós változásokon mentek keresztül a betonrengetegben való túlélés érdekében. A sima felületeken (üveg, fém, beton) való kapaszkodáshoz nagyobb talppárnákat és több tapadópikkelyt növesztettek, a lábaik hosszabbá váltak, és jobban bírják a hőséget, mint vadon élő társaik. És ami a legmeglepőbb: ez az alkalmazkodás látszólag néhány év alatt lezajlott.
Hasonló változásról számolnak be a kutatók a városi madaraknál is. Megemlítik a megváltozott dalokat, amelyek túlharsogják a forgalmi zajt, illetve a fészkelési, vonulási és testjellemzők eltolódását egyes populációkban. Az ilyen eredmények jól mutatják a mikroevolúciós folyamatot.
Még az emberi szennyezés is hat az állatokra. Az Egyesült Államok atlanti partvidékén, a szennyezett torkolatokban élő fogasponty-félék (killifish) egymástól függetlenül fejlesztettek ki örökletes toleranciát a dioxinszerű szennyező-mérgező anyagokkal szemben. Ez a kifejlődött tolerencia lehetővé teszi számukra, hogy túléljék az érzékeny, közeli populációkat súlyosan károsító hatásokat, de persze nem szünteti meg a szennyezés okozta szélesebb körű ökológiai és egészségügyi károkat.
Az állatok azonban nem csak a városi környezethez alkalmazkodnak. Fiziológiailag is változnak, hogy túléljék az emberekkel való együttélést. Egyes helyeken például megnőtt az agyar nélkül született elefántok száma. Ez azért van, mert az orvvadászok nagyobb valószínűséggel ölik meg az agyarral rendelkezőket – míg az agyar nélküliek túlélik és továbbadják génjeiket, beleértve az „agyar nélküli” tulajdonságot is. Az agyar nélküliség tehát evolúciós előnnyé vált azokon a helyeken, ahol az orvvadászok komoly fenyegetést jelentenek.
A kortárs evolúciót tehát az ember alkotta világ váltotta ki. Az állatok évmilliókon át természetes környezetben (erdőkben, szavannákon, folyókban) éltek, ahol a túlélésnek a ragadozók vagy a zsákmány sebessége szabott határt. Az ember azonban teljesen átalakította a bolygót. Autóutak és autópályák szelik át a vadonokat, ahol a járművek 90–130 km-es óránkénti sebességgel száguldanak. Városok és betonrengetegek jöttek létre, és a menekülési utak is lerövidültek a nyílt terepeken. Végül a klímaváltozás miatt is gyorsabban kell vándorolniuk az állatoknak, vagy gyorsabban kell reagálniuk az extrém időjárási eseményekre.
Fontos tudni viszont, hogy ez a gyors evolúció nem jelenti azt, hogy a fajok ettől kezdve lépést tartanak az emberi beavatkozással. Sok állatnak nincs nagy populációja, elegendő genetikai variációja vagy elegendő generációja ahhoz, hogy alkalmazkodjon, mielőtt az élőhely elvesztése, az éghajlatváltozás, a túlzott betakarítás vagy a szennyezés kipusztulást okozna. Ráadásul a gyors evolúciós változások kevésbé alkalmassá tehetik a populációkat a jövőbeli körülményekhez.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
