2,8 nap után semmisülhet meg az emberiség teljes műholdhálózata, az egész a Starlink miatt van
Amerikai kutatók arra figyelmeztetnek, hogy egy erősebb napvihar katasztrofális eseménysorozatot válthat ki a Föld körül.
Régóta ismert, hogy a Föld körül jelentős mennyiségű űrszemét halmozódott fel. Olyan sok, hogy az már kezdi komolyan veszélyeztetni a jövőbeni küldetéseket – a Nemzetközi Űrállomás pályáját például többször kellett már módosítani a Föld körül keringő törmelékek miatt.
A szakemberek nem véletlenül óvatosak. Egy kontrollálatlanul repülő tágy több ezer km/h sebességgel keringhet a Föld körül, így egy egyszerű csavar is óriási erővel csapódhat be. Az űrtevékenység fokozódásával a Kessler-szindróma bekövetkezésének valószínűsége is jelentősen növekszik – ez az az eset, amikor egy törmelék egy űreszközt eltalálva újabb törmeléket hoz létre, majd elindítja azt a láncreakciót, aminek végén a teljes műholdas infrastruktúra elveszhet.
A számítások szerint mindez 2,8 nap leforgása alatt következne be.
Az egyik lehetséges megoldást az jelentené, ha sikerülne befogni az űrszemetet, ám egy ilyen projekt nemcsak veszélyes, de rendkívül költséges is. Arról nem is beszélve, hogy elképesztően lassú folyamat lenne megtisztítani a bolygó körüli pályákat.
Mást talált ki az ameriaki Atomic-6 nevű vállalat: egy páncélt az űreszközök számára. A Space Armor néven emlegetett fejlesztést nemrég már az űrben is tesztelték: a Portal Space Systems Starburst-1 nevű űreszközére szerelték fel, amelyet nemrég indítottak útnak a floridai űrkikötőből.
A Space Armor egy könnyű, kompozit anyagból készült páncélzat a műholdak számára, amelynek célja, hogy segítsen kivédeni az űrszemét ütközésével járó sérüléseket. Kifejezetten úgy tervezték, hogy elnyelje az apró tárgyak becsapódását anélkül, hogy eközben maga is további űrszemetet termelne.
Nehéz finomabban fogalmazni: fojtogatja a Földet az űrben halmozódó szemét
Apokaliptikus veszélyekről és futurisztikus takarítási lehetőségekről esett szó egy párizsi űrszemét-konferencián. A megoldás kulcsa odafönn is az újrahasznosítás lenne.
Hasonló megoldást jelenleg is alkalmaznak már a mérnökök. A Whipple-pajzsot a műholdak külsejére kell felszerelni, majd egy légüres tér következik, és csak utána „kezdődik” maga a védendő szerkezet. A becsapódáskor a törmelék újabb törmelékre esik szét, amit a pajzs egy másik szerkezete próbál megfogni.
A probléma ezzel az, hogy ez nem biztos, hogy teljes mértékben sikerül. Itt kerül képbe az Atomic-6 fejlesztése, ami nem termel újabb űrszemetet.
Az anyagot úgy tervezték, hogy könnyű és viszonylag vékony legyen. A pontos összetétele üzleti titok, de a vállalat tájékoztatása szerint egy speciális, szálakat és gyantát ötvöző gyártási eljárással készül. Ez arra utal, hogy egy gondosan megtervezett kompozitról van szó, amelyben a polimer mátrixba ágyazott szálak erősítik a szerkezetet – írja az Interesting Engineering.
Az eredmény egy viszonylag könnyű anyag, amely képes megakadályozni, hogy egy neki csapódó törmelék áthatoljon rajta. Az anyagot úgy tervezték meg, hogy a rádióhullámok áthatoljanak rajta, így akár az antennákat is be lehet vele vonni.
A cég közlése szerint az eszköz a földi tesztek alapján képes lehet megállítani egy 25 800 km/h-val haladó törmeléket is. Az űrbéli tesztek most kezdődnek, így a jövőben valószínűleg többet lehet majd hallani a fejlesztés hatékonyságáról.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
