Nehéz finomabban fogalmazni: fojtogatja a Földet az űrben halmozódó szemét

Az emberiség 3-4 műholdütközésnyire van attól, hogy a Föld foglyává váljon. Ha ugyanis az alacsony Föld körüli pályán (vagyis bolygónktól kevesebb mint kétezer kilométerre) ezek bekövetkeznek, olyan mennyiségű űrszemét árasztja el ezt a zónát, hogy minimum évtizedekre lehetetlenné válik ott bármilyen tevékenység.

Ez a vészjósló forgatókönyv lebegett azon – európai és amerikai nemzeti űrügynökségeket, műholdgyártókat és -szolgáltatókat képviselő – szakértők szeme előtt, akik néhány hete Párizsban gyűltek össze az űrkutatás fenntarthatóságáról szóló konferencián. Az elmúlt évtizedben többszörösére nőtt az aktív műholdak száma (900-ról 6750-re), ezzel párhuzamosan pedig a Föld körül keringő szemét mennyisége is. Becslések szerint tíz centiméternél nagyobb fémdarabból már nagyjából 36 ezer lehet odafönt, míg 1–10 centiméteresből körülbelül egymillió. Márpedig az űrben még egy ilyen kisebb darabka becsapódása is olyan energiájú, mintha egy másfél tonnás személygépkocsi óránként 130 kilométeres sebességgel ütközne.

Egy űrkarambolból emiatt egy csomó újabb törmelék keletkezik, amelyek láncreakció-szerűen válthatnak ki további hasonlókat. Ezt a gyorsan eszkalálódó folyamatot nevezték el Kessler-szindrómának az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egyik asztrofizikusa, Donald Kessler nyomán, aki 1978-ban vázolta fel az akkor még sci-fibe illőnek tűnő szcenáriót.