Az eredmény sokakat meglephet: tényleg jó a kannabisz álmatlanság ellen?
Kilenc olyan kutatás eredményét vizsgálták át alaposabban, amelyek azt vizsgálták, hatékony-e az orvosi kannabisz az álmatlanság kezelésében.
A szibériai Tuvai Köztársaságban fekvő Ujuk-völgyben feltárt monumentális, mintegy 140 méter átmérőjű szkíta temetkezési helyen több mint 1400 kannabiszmagot találtak, és az eltemetett emberek hajszálainak vizsgálatakor is kimutatták a kannabisz nyomait.
A tanulmány szerint a sírhelyen a lovas hadviseléséről, aranyművességéről is híres, többnyire nomád életmódot folytató szkíta kultúra előkelőségeit temették el.
A kannabisz ősi használata nem volt újdonság a kutatók számára, a növényt nemcsak bódító hatása, de rostjai és olajtartalmú magjai miatt is felhasználták. A növényi maradványok és az emberi lágy szövetek azonban gyorsan lebomlanak, ezért a kannabisz pszichoaktív célú használatának történetét nem könnyű feltárni.
„Sok elmélet született tudatmódosító szerek múltbeli használatáról, de csak rendkívül ritkán találunk konkrét bizonyítékot, amellyel igazolható, hogy egy növényt valóban ilyen céllal fogyasztottak” – magyarázza Gino Caspari régész, a Science című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, a Berni Egyetem és a németországi Max Planck Geoantropológiai Intézet munkatársa. A szakember szerint kutatásukkal a kannabisz bódító célú használatának legősibb közvetlen bizonyítékait találták meg.
A szkíta temetkezési hely ugyanis régebbi, mint az eddig ismert legkorábbi leletek, a Közel-Keleten vagy a közép-ázsiai Pamír-hegységben talált, a növény elégetésére szolgáló eszközök.
A szibériai sírban talált kannabiszmagok tudományos kormeghatározásuk szerint az i. e. 8. század elejéről származnak.
Caspari úgy véli, valószínűleg áldozati ajándékként helyezték el az értékesnek tartott magokat a sírban. Hozzátette, hogy a több ember maradványának hajában is kimutatták a kannabisz nyomait. Magyarázata szerint „a hajmintákból az nem derül ki, hogy hogyan fogyasztották a növényt, de a régióból származó későbbi bizonyítékok arra utalnak, hogy belélegezték”.
A tudós arról is beszámolt, hogy a magok genetikai elemzésekor sikerült jó állapotban fennmaradt DNS-t találniuk, ami jelenleg a legrégebbi ismert kannabisz-DNS.
A vörösfenyőből és agyagból épült sírban, amelyet több ezer tonnányi kőhalommal vettek körül, számos szkíta kultúrára jellemző tárgyat és aranytárgyakat is találtak a régészek.
Caspari kifejti: a szkíták a sírhalmon több tucat lovat és a megtalált csontmaradványok alapján feltehetőleg embereket is áldoztak. A tudós szerint egy rituális ceremóniára utal a kannabisz jelenléte is. A sírhalmon a feláldozott lovak és emberek „kísérteties lovasmenetet” alkottak, a karókra támasztott lovak és halott lovasok a sztyeppei közösségeken belüli rendkívüli hatalmat demonstrálták.
Hérodotosz, az i. e. 5. századi görög történetíró már beszámolt erről a lovasmenet-rituáléról, de a tudósok korábban fenntartásokkal kezelték a leírást. „A dél-szibériai leletek nyomán azonban már tudjuk, hogy a sztyeppei népekről szóló beszámolóinak legalább egy része a valóságon alapul” – fogalmaz a tanulmány szerzője.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
