„A baj az, hogy ti mindig szándékosan félreértitek a dolgokat, és mindenáron belemagyaráztok mindenbe mindent, amit amúgy alig-alig lehet belemagyarázni”.

Az a baj.

Hogy nem tudunk olvasni. Meg kiforgatunk.

Bayer Zsolt példát is hoz, mégpedig kollégánkat, aki szerinte szövegösszefüggésből kiragad. Seres László egyik régebbi Bayer-cikkből idézi azt a mondatot, hogy „bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni”. Ám Bayer rámutat, hogy a szöveg ekként folytatódik: „tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket”.

Így már mindjárt más.

Amennyiben elgázolunk egy cigány gyereket, akkor nem a gázba kell taposni, hanem szépen kiszállni, és elkezdeni lődözni. Ugyanitt még Bayer Zsolt elmagyarázza Erdős Virágnak, hogy hogyan kell értelmezni Erdős Virág versét.

A jóindulatú megfejtés persze az volna, hogy onnét származik ez a sok félreértés, hogy Bayer Zsolt nem tud írni, de a kétségtelen romlás ellenére, sajnos ez nem igaz, ahogy föltehetőleg nem igaz a rosszindulatú megfejtés sem, hogy ti. Bayer komolyan náci. (Bár ki tudja, hogy a jellemfejlődés hol áll meg, néhány éve még úgy véltem, hogy Bayer Zsolt nem antiszemita, hanem síkhülye, de ma már ebben nem vagyok biztos. Nem a síkhülyében.)

Bayer Zsoltnak funkciója van.

Ezt ő úgy látja, és úgy magyarázza, hogy azért ír „olyat, amiből garantáltan balhé lesz”, „hogy ne lehessen tovább hajókázni a politikai korrektség és a semmittevés langyos és büdös tavacskáján”.

A tavacska valóban büdös, csak éppen politikai korrektség nincs sehol már hosszú-hosszú évek óta. Nekem ugyan nem hiányzik, de 2013-ban ellene küzdeni hasonlóan értelmes tevékenység, mintha most akarnánk kikergetni a tatárokat. Ám ez az első számú funkció. Miközben három tényleges veszély fenyegeti az országot: az ostobaság, a rosszindulat és a kormány, addig a híveket elképzelt rémekkel riogatják. Ezért beszélnek gyarmatosításról, keresztényüldözésről, buziinvázióról, baloldali médiatúlsúlyról és politikai korrektségről. Szükség van olyan ellenségre, amelyik nem létezik.

Létezik viszont más.

Katasztrófa közeli állapot az ország számtalan településén. Az itt élők úgy érzik, hogy ők vagy javaik ki vannak szolgáltatva bizonyos embercsoportnak, ezért dühösek, és nem akarnak megértőek lenni. Most érkezünk a kettesszámú funkcióhoz. Megnyerésük érdekében néhányan lényegre törően közlik, hogy ezt az embercsoportot cigányok alkotják. Ám a funkció arra már nem való, hogy a probléma gyökeréhez is elvezessen.

Ugyanis a konfliktusok egyik lehetséges oka, hogy azért nem lehet velük együtt élni, mert cigányok. Tehát a probléma genetikai gyökerű. Amennyiben ez így van, akkor Bayer Zsoltnak nincs miért visszakoznia. Akkor tényleg ne legyenek. Akkor ki kell őket irtani, karanténba zárni, születéskor lesittelni. Azonban idáig még a Jobbik sem megy.

Nem véletlenül, mert ha ezt a gondolatmenetet az előbbiek szerint végigvisszük, akkor előbb-utóbb minden jóérzésű ember számára kiderül, hogy nemcsak fölösleges egy idő után újra és újra kimutatni, hogy az összetűzések nagy része cigányok és nem cigányok között zajlik, hanem kifejezetten káros a megoldás szempontjából, hiszen csak az indulatokat fokozza anélkül, hogy a problémára bármiféle válasszal rendelkezne.

Ennek elkendőzésére szolgál a hármasszámú funkció: a korlátozottan náci üzemmódba kapcsolható publicistáé. Aki egy ponton megáll, sőt, együtt érez, sőt, bocsánatot kér, ha mégis túlszaladna az elváráson. Annyira biztos voltam benne, hogy Bayer Zsolt ma magyarázkodással fog előállni, hogy majd közli, hogy mindez nemcsak a cigányokra vonatkozik, hanem minden emberre bőrszíntől függetlenül, hogy ne legyen közöttünk egyáltalán késelő, lincselő alak, és mind ő, mind lapja elítéli a rasszizmust. Áldás, békesség.

Ettől függetlenül, amit Bayer művel, az uszítás és politikai kurválkodás, és ez természetesen igaz a nála sokkal enyhébben fogalmazó, vagy nála sokkal sunyibb szereplőkre is. Egy közdolgokról véleményét kifejtő embert az motivál, hogy megértsen bizonyos dolgokat, és az általa lényegesnek tartott szempontra irányítsa a figyelmet. A helyzeten aligha az fog változtatni, ha sokadszor elmondják, hogy a cigányok loptak vagy öltek, még akkor sem, ha történetesen cigányok loptak és öltek, hanem pénz, türelem és ötletek. A pénz azonban a Közgépé, a türelem a fociválogatotté, az ötletek meg a hatalmi játszmákhoz kellenek, ezért marad az, hogy hergelik az amúgy is kilátástalan körülmények között élőket.

A fentiekből következően Bayer Zsoltot nem fogják kizárni a Fideszből, vélhetően az elmúlt tíz évben az egyetlen, akit kizártak, az én vagyok („méltatlanul támadta a pártelnököt” – hogy a kizárási indítványból idézzek. Tiszta szerencse, hogy valahol még ügyelnek a politikai korrektségre.), sőt Bayer maga a Fidesz, és teljes joggal nyilvánul meg a párt nevében ezúttal is. Ide menekült vissza az egész garnitúra Fideszestül, Bayerostul: az áljelenségek ellen küzdő, hamis indulatoktól vezérelt, megoldás nélküli táborhoz. Nem véletlen, hogy a Békemenetet is egy Bayer-publicisztika hívta életre. Íme: a Nemzeti Együttműködés. Nem létező ellenfél, nem létező célok, iránytalan düh, beismert válasznélküliség.

Teljes kilátástalanság.

(Ehhez az íráshoz itt lehet hozzászólni.)