Ez természetesen nem szép tőlük. Olyanok a választók a demokráciában, mint az egészségügyben a betegek: minden tökéletesen működne, ha ők nem lennének. Azok, akik a politikát nem a saját szórakoztatásukra művelik, a választói igénnyel ezért kezdenek valamit. A magyar közélet végső soron egyetlen kérdésre redukálódik időtlen idők óta: ki van Orbán Viktor mellett, és ki ellene. Sajnos, mert ettől annyira sivár az egész. 2002-óta minden választás népszavazássá alakult, és mindegyik róla szólt. (Rendben, a legutóbbi talán inkább MSZP-ellenes népszavazás volt, de a következő főszereplője kétséget kizáróan Orbán lesz megint.)

A megoldás: a harmadik pólus létrehozása – szokták mondogatni művelt politológusaink, akik a saját példájukból azt tanulták meg, hogy a körzővel kiszámított kényszeres középen állás és az egyet ide, egyet oda taktika könnyű sikert hozhat, legyen bármennyire üres intellektuálisan és romlott erkölcsileg. Ha indulnának a választáson, a turpisság hamar kiderülne. Mintha a kétpólusú rendszer felszámolása csak az elhatározáson múlna. Az MDF és az SZDSZ is azt akarta, hogy vége legyen. Olyan ez, mint amikor egy polgári kávéházba beül egy nagy hangú részeg, aki mindenkivel kötekedik. Amíg ő ott van, mindenki rá figyel. A szeme sarkából az is, aki úgy tesz, mintha nem venné észre.

Orbán Viktor kormányozni nem tud, ez vitathatatlan, de abban zseniális, hogy amikor színen van, mindenki hozzá igazodik. Ez a jelenség határozza meg a magyar politika dinamikáját és a pártrendszer alakulását. Ez ölte meg az MDF-et, az SZDSZ-t, és most ez öli meg az LMP-t. Említett pártokat az a meghasonlás tette tönkre, hogy a politikai identitásuk és a tartalmi politikájuk szembekerült egymással. A politikai identitásuk a szocialista párttal állította szembe őket, a tartalmi politikájuk meg a Fidesszel. Értelem és érzelem mást akart. A Fidesz tartalmi politikája azonban oly mértékben  antiliberális és antidemokratikus, orrfacsaró és züllött, hogy az általa előidézett taszító hatás mindig erősebbnek bizonyult, mint amelyet a szocialista párt kínossága az identitásnak okozott. Középen állni senkinek sem sikerült, és ez nem az ő hibájuk.

Ameddig Orbán nem vonul vissza, két pólus van: ő és a többiek. Ami beteges, valóban. Eggyel több ok, hogy hazaszeretetből visszavonuljon végre. Míg ez meg nem történik marad a kétpólusú szembenállás, mert a választók miatta/érte állnak szemben egymással anélkül, hogy a szakpolitikai és ideológiai finomságok különösebben lekötnék őket. Ezt már a ciklus elején látni lehetett. Esély nem a két pólusú rendszer, hanem az MSZP meghaladására volt. Lesz majd idő, amikor a Fidesz kerül sorra. Az LMP átvehette volna a helyet a baloldali póluson. Ehhez azonban nem a Fidesz és az MSZP közé kellett volna állni, amellyel a zöldek eleve tudomásul vették a régi struktúrát, benne a kijelölt szerepekkel, hanem kizárólag a Fidesz ellenében kellett volna meghatározniuk magukat, az MSZP-vel pedig nem foglalkozni. De ez a hajó már elment.  

Az emberek a vörös és a fekete bokszmeccsére váltanak jegyet, mondom sajnos, de hát ez a helyzet, az LMP viszont bíró akart lenni középen. De ki megy mérkőzésre a bíró miatt? Mire kiderült számukra, hogy csak a bokszolók jutnak tovább a következő menetbe, nem maradt üres sarok. Azért, nincs veszve minden, ebből még kisülhet valami hasznos is, ami mindenkinek jó, kivéve a Fideszt. Ennek az az első feltétele, hogy az LMP nem erőlteti, ami nem megy és szépen különválnak.

Van-e olyan ember Magyarországon, aki ugyan 2010-ben a Fideszre szavazott, de még egyszer ezt a hibát nem akarja elkövetni, viszont a baloldal pártjaira nem szavazna soha? A kutatások és a mindennapi beszélgetések azt bizonyítják, hogy ilyen ember nagyon sok van. Mi lesz velük 2014-ben, ha a kínálati oldalon nem történik változás?

1. A Jobbikra szavaznak.

2. Elmennek és érvénytelen szavazatot adnak le.

3. Otthon maradnak.

Az első lehetőségnek nem helyes drukkolni, mert bár a Fidesz kívánatos bukásához hozzájárulna (vagy nem, vö: koalíció), de az efelett érzett őszinte örömöt a szélsőjobb erősödése megmérgezné. A második megoldás elméletileg jó lenne, de még ha sokan ezzel a szándékkal is lépnének be a szavazóhelyiségbe, a végén mégis csak szavaznának valahova, ez ilyen emberi dolog, ami vagy a Fideszt jelenti kényszerűségből, és ez sajnálatos lenne, vagy a Jobbikot, ami szintén, lásd az előző pontot. Önmagában a harmadik opció nem lenne rossz, de ott is fennáll a veszélye annak, hogy az utolsó percben többen meggondolják magukat, elmennek szavazni, és akkor lásd az első és a második pontot.

Van tehát értelme annak, hogy legyen egy párt, amelyet kifejezetten a számukra hoznak létre. A Schiffer-féle stratégia ezt szolgálja. Ő persze nem éri be ennyivel, és beszél mindenféléről a jogvédelemtől a piacellenességig, amire a dolgok jelenlegi állása szerint semmi szükség. Egyetlen tulajdonság számít, hogy nem tartozik a baloldalhoz. Mi bizonyítaná az utóbbit jobban, minthogy szakít azokkal, akik a baloldalt választják? Karakteres lépés, így a Fideszből kiábrándult, jobboldali választó biztos lehet abban, hogy a pártjára adott szavazat nem kerül a baloldalra. Gyengítené ez a Fideszt? Gyengítené. Akkor mi a baj vele? Hogy esetleg az LMP-nek ez a megmaradt fele koalíciót köt majd a Fidesszel? Nos, ez nem teljesen lehetetlen, bár személyi és egyéb okok miatt nem túl valószínű, hogy annál nagyobb sikert érhetnek el, minthogy elvesznek a Fidesztől néhány százaléknyi szavazatot, ami a bejutáshoz kevés.

Az LMP másik fele pedig csatlakozhat Bajnaihoz, akit éppen az gyengített meg, hogy eddig nem csatlakoztak hozzá. Ez az utolsó esély arra is, hogy a baloldali póluson ne az MSZP uralja a kihívók szövetségét. Gyengítené ez a Fideszt? Gyengítené. Sokszínűbb és hitelesebb lenne az ellenzék velük a nem szocialista szavazók számára. A Fidesznek az a forgatókönyv segítene, ha az LMP egyben maradna, és hosszú vívódás közepette felszámolná magát. Ha külön vállnak, akkor a politikai térfél ellentétes oldalán lesz két olyan párt, amelyik tíz témából kilencben egyetért egymással. Ilyen sem volt még. Amúgy meg mindegy az egész, mert szabad választás úgy sem lesz.