Négy évvel ezelőtt a szerénységről és az alázatról beszélt. Most a „személyes mértéktartás” parancsát hangsúlyozta a telkéhez stadiont építő miniszterelnök. Nyilván mindenkinek a szerénység és az alázat jut eszébe elsőként az előző négy évről és a személyes mértéktartás a stadionról. Vagy az esküvőről. Vagy az ott ellopott telefon utáni hajtóvadászatról. TEK, vadászlak, lézerblokkoló, Pasa Park és szerénység és alázat és személyes mértéktartás. A szavakat éppúgy ellopták mint a trafikokat.

Mögötte kétharmad áll (vö.: a választók negyede), de ő a háromharmadot képviseli – teszi hozzá. Azt is mondhatná, hogy Humphrey Bogartnak hívják, mindegy. Soha, egyetlen percig nem akarta az egészet képviselni. Lélekben csak 2 millió magyar miniszterelnöke. Vannak ők és van a maradék. Akik nem azonosulnak az alaptörvénnyel, akiknek fájdalmat okoz a hazug emlékmű, akiktől el lehet venni az üzletüket, állásukat, lapjukat, mert kell az uralkodó osztálynak.

A norvég sztori pontosan erről szól.

A Fideszben az a jó, hogy nem mindig viselkedik undorítóan, időnként képes ocsmány dolgokat is művelni. Így nem annyira egyhangú az élet. Lázár János magabiztosan teljesít mindkét műfajban. Pitiánerség keveredik itt agresszivitással, épp úgy, mint a rendszerben, amelyet megjelenít. Ezért is viszi még olyan sokra.

Az államfő duruzsolhat patetikusan a közös hazáról, a miniszterelnök a háromharmadról, valójában csak érdekszféra van és területvédelem. Megmondták előre. Nem azért, hogy a hívek ne osszák meg a szavazataikat a jobboldalon, hanem azért, mert jobb, ha mindenki tudja, hol a helye. Csak a Fidesz. Kormányprogram ez, nem választási taktika. A többiek bekaphatják.

Ennyi az egész. Rajtuk kívül senki nem csinálhat semmit. Nem nyerhet, nem pályázhat, nem élhet. Teljesen mindegy, hogy a norvég alap támogatását elosztó civilek közel állnak-e az LMP-hez vagy nem. Annyira közel biztosan nem állnak, mint a békemenetes civilek a magyar kormányhoz, mert akkor beindulna a magfúzió. A norvégok máshogy látják. Az ő pénzük, annak adják, akinek akarják – tudná le a kérdést bárki, aki nem úgy gondolkodik, mint a komcsik vagy a drogkartell, azaz nem fideszes.

A mértéktartóknak nem csak az unió, hanem a norvégok pénze is kell. Az egész. Nemcsak az, amit a kormány kap, hanem az is, amit a civileknek küldenek. Nem akarnak osztozkodni. Üzentek Oslónak: tiszteletet a magyarok főnökének. Eddig a történet undorító része. Az ocsmány az után kezdődött, hogy a norvégok nem a civilektől vették el a támogatást, hanem a kormánytól. Akkor ne kapjanak a civilek se – közölte a háromharmados kormány, és kérte a program felfüggesztését.

Velük vagyunk összezárva. Újabb négy év letöltendő.