Természetesen nem a legújabb taxisrendelet, a Lex Uber, a legfelháborítóbb lépés a durván versenyellenes és testre szabott gazdasági törvényeink között. Voltak ennél sokkal súlyosabb és sokkal nagyobb károkat okozó merényletek is (a Quaestor-féle pilótajáték pórul járt résztvevőinek “kárpótlása” a tisztességes versenytársak pénzéből, azt hiszem, elvitte az elmúlt 5 év pálmáját), de ez a mostani Lex Uber mint cseppben tenger mutatja, hogy okos szabályzás helyett hogyan lehet kiirtani a piaci versenyt.

Mielőtt bárki félreértene: Én is úgy gondolom, hogy nem elfogadható, ha sem az Uber mint fuvarszervező, sem a sofőrök nem fizetnek adót. Az sem fér bele a tisztességes verseny keretei közé, ha az Uber versenytársai, a hagyományos taxisok, olyan előírásokkal és költségekkel vannak sújtva, amelyek az Uberre nem vonatkoznak. Továbbá a kötelező sárga taxi és a kötelező hatósági ár bevezetése előtti állapotot sem szeretném védeni, amikor a taxit az utcán leintő gyanútlan turistát semmi sem védte a hiénáktól. De a jól szabályozott verseny elsősorban szolgálja a vásárlók érdekeit, és ne kizárólag egy szakma hatékony érdekérvényesítésének legyen alárendelve.

Mint említettem, a taxit utcán leintő gyanútlan utas védelmét hatósági árral és jól látható kötelező színnel indokoltnak tartom, és erre az esetre a jelenlegi hatósági árat utasszemmel is elfogadhatónak érzem. De ha telefonon vagy interneten keresztül rendelek kocsit, akkor pontosan tudom a választott cég tarifáját, és tapasztalataim lehetnek szolgáltatásának minőségéről, tehát ilyenkor miért nem szabad a pálya? Miért nem versenyezhetnek a fuvarszervezők, hogy ki tudja olcsóbban és hatékonyabban szervezni a fuvart, és így olcsóbb tarifával is kifizetődővé tenni a sofőröknek, hogy vele szerződjenek? És miért nem engedik meg a sofőröknek, hogyha lemond az utcán integető és magasabb tarifát fizető utasokról, akkor ne kelljen kanárisárgára pingálni kocsiját, megnehezítve ezzel, hogy munkaidőn kívül saját családi céljára használja azt? Az Ubert most valószínűleg nem is a hatósági árral ölik meg (mivel náluk nincs borravaló, még mindig maradna árelőnyük is), hanem a kötelező színnel. Az uberesek többsége ugyanis jellemzően csak szabadidejében uberkedik, és ennek kedvéért nem hiszem, hogy hajlandóak lesznek kanárisárgára festeni saját, családi célra is használt és szeretett kocsijukat.

Szerettem az Ubert, nem is elsősorban az olcsó tarifa miatt, hanem a kényelem és transzparencia miatt: beszállok és kiszállok, nem veszem elő a pénztárcámat és a hitelkártyámmal sem bajlódik percekig a sofőr, majd sajnálkozva visszaadja, hogy rossz a gépe – hiszen legtöbbjük nem szereti a hitelkártyát. Az Ubernél minden transzparens. Az útvonal is és a fizetés is. Az előbbinek az utas, az utóbbinak a NAV örülhetne legjobban, hiszen ha a fizetés a fuvarszervezőn keresztül működik, akkor az adó is sokkal egyszerűbben behajtható. Egy átalány jellegű költséghányad elismerése utáni bevételből a fuvarszervező levonhatná és befizethetné a mindenkire érvényes közterheket.

De nem ez történt. A kartellezés tiltása és büntetése helyett (ami az állami versenyszabályzás elsőrendű feladata kellene, hogy legyen) egy jól szervezett lobbi csoport nyomására kötelezővé tették a kartellt. Nem most, már korábban. Az Uber erre csak felhívta a figyelmet.

Egy szomorú utas