A mai napunkat az IMF elleni szabadságharc szellemi atyjának, Matolcsy Györgynek szenteltük. Bőven idéztünk eddigi munkásságából, górcső alá vettük helyesírását, sőt, még egy szabadságharcát dicsőítő Bayer-publicisztikát is szemléztünk.
Nem gondoltuk volna, hogy nap végére megérkezik a miniszter reakciója, mintegy bearanyozva egész napunkat. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleményt adott ki, melyben leszögezik, hogy „az elmúlt másfél évben új alapokra helyeztük a magyar gazdaságot”. Ezt vettük észre, mint ahogy azt is, hogy „ehhez föl kellett számolnunk minden régi típusú együttműködést”. Arról már nem vagyunk meggyőződve, hogy „ennek eredményei ma már kézzelfoghatóak”.
A miniszter ennek alátámasztására a következőt hozza föl: „Európában szinte egyedülálló módon csökkent az államadósság, stabilizálódott a költségvetés”. A költségvetésről a saját emberük által vezetett ÁSZ jelentette ki, hogy nem megalapozott, az államadósság, pedig csak a matolcsysta matematika (mama) alapján csökkent, mégpedig így: „a 2010-ben a GDP közel 82 százalékára rúgó államadósság akkori árfolyamon számolva mára 74 százalékra csökkent”. Micsoda nagyvonalú ember a mi miniszterünk, számolhatott volna az 1950-es árfolyamon is. Arról nem beszélve – ha jól értjük – azzal dicsekszik, hogy jelentősen rontottak a forintárfolyamon.
Mindegy, száz szónak is egy a vége: kullogunk szépen vissza az IMF-hez, bár ez a minisztériumi megfogalmazásban így hangzik: „az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről”.
No, jó. A kérdés az, hogy mit szól a három nappal ezelőtti Matolcsy az új típusú együttműködéshez. A miniszter ugyanis akkor azt találta mondani a parlamentben (pardon, az Ország Gyűlésben), hogy „ez a hárombetűs intézmény mélyen ellenez minden olyan intézkedést, ami kihozza a bankok csapdájából az embereket”, ezért nem rá, hanem „az IMF ellen hangoljuk a gazdaságpolitikát”.
Vagy mit szól hozzá a ma reggeli Bayer Zsolt, aki a fent megidézett cikkében ezt írta: „tényleg szabadságharc folyik. Igazi háború, (egyelőre) lőfegyverek nélkül. A globális pénztőke az agresszor, a társadalmak megpróbálnak védekezni. Erről szól immáron minden, a Wall Street elfoglalóinak mozgalmától Orbán bankadójáig. És jó tudni, ki melyik oldalon áll”. Bayer természetesen nem hagyja töprengeni olvasóit, végtére is nem krimi ez, a megfejtést is közli: „az ideiglenesen hazánkban tartózkodó mainstream baloldal nem lanyhuló energiával hangoztatja: mindez [a forintesés] a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának eredménye, mindent vissza kell csinálni, és haladéktalanul vissza kell hívni az IMF-et”.
Akkor most Matolcsy az ideiglenesen hazánkban állomásozó mainstream baloldal?
Esetleg ennél is rosszabb, ami viszont a Magyar Nemzet okfejtéséből következik: „A szervilisen kínálgató mamelukok szerint a világ és az uzsoralogika rendje akkor állna ismét helyre, ha az IMF és a szocik végre visszatérhetnének. Ebből nem kérünk. Mert akkor azt mondhatnánk: viszlát, szuverenitás, hello, eladósodás”. Az uzsoralogika által mozgatott, szervilis mameluk Matolcsy tehát véget vet a szuverenitásunknak, sőt, sárba tapossa a saját útját járó, büszke és független Magyarországot, ahogy ez a Nemzet későbbi cikkéből kitetszik: „Erről szól az egész leminősítési ceremónia. Az IMF-ről és az ő tálcán kínált újabb hiteléről. Amit bizonyára azért is fel kellene vennünk, hogy biztonságosabban törleszthessük a valutaalap előző kölcsönét. Hogy feszesebb legyen rajtunk a lánc, és hogy az IMF ismét lediktálhassa nekünk a szükséges teendőket […] mert a kulcsszó: az engedelmesség. De ennek jóval nagyobb ára van, mint amit most fizetünk a saját útját járó, büszke és független Magyarországért.”
Nem fokozzuk tovább, amúgy is nehéz most kormánypárti zsurnalisztának lenni, hát még, nemzetgazdasági miniszternek, aki minden jel szerint a mai nap mégiscsak látott egy számot.