A Jobbik által jegyzett  Barikád című hetilap címoldalán a pogány magyarok által legurított Gellért püspök szobra áll, kezében hagyományos zsidó jelképpel, a hétágú gyertyatartóval, a menórával.  „Ébresztő Budapest! Ezt akarjátok?”, kérdezi az olvasótól az újság szerkesztője, a Jobbik Magyarországért főszerkesztője, Pörzse Sándor. Ilyesfajta ocsmány antiszemita uszítás utoljára a nyilas lapokban jelent meg. Talán Rajniss Ferenc, a Magyar Futár főszerkesztője vállalkozott volna egy ilyen címlap közlésére.

A Barikád március 11-i száma máris sokakhoz eljutott, itthon és külföldön. A baloldallal rokonszenvezők szörnyülködnek rajta, a mérsékelt jobboldaliak szentségelnek. De nem örülhet neki Vona Gábor, vagy Morvai Krisztina sem, a Jobbik Magyarországért mozgalom vezetői. Hiszen ők jó ideje arra törekszenek, hogy szalonképesnek álcázzák pártjuk notórius anticionizmusát, és erre tessék, kiderül, hogy az egész mögött közönséges zsidóellenes uszítás lapul, hiszen ezzel a címlappal Pörzse Sándor, a Jobbik képviselőjelöltje, immár Csurka Istvánon is túltett.

Látnivaló, hogy a Jobbik, „az új erő”, valójában nem tud szabadulni az 1990 után feltámadt kelet-európai szélsőjobboldali pártok rasszizmus-kelepcéjéből, mely a következőképpen fogalmazható meg: „Hogyan alapozzuk propagandánkat a kisebbségek elleni uszításra, amikor ez nyilvánvalóan ellentmond a józanésznek?” Adva van ugyanis a Jobbik kettős beszédre alapozott cigánypolitikája, mely a hivatalos program szintjén az békés integrációt pártolja, de a mindennapok gyakorlatában erőszakra uszít, és kényszerintézkedéseket emleget. Másrészt viszont a párt épít a zsigeri zsidógyűlöletre, mint bevált csoportképző tényezőre, melynek azonban nem egyszerű tárgyat találni Magyarországon, és egyébként sem lehet tiszta lelkiismerettel felvállalni a Holokauszt után, szembesülve az egész világ megvetésével. Ezért az antiszemitizmus leplezésére működik a Jobbikon belül egy másfajta kettős beszéd is, mely Izrael politikájának bírálatára hivatkozik, és anticionista tollakkal ékeskedik.

Már az utóbbi képletet sem egyszerű megoldani, ahogy ezt a Barikád legutolsó száma világosan példázza. Miközben a hetilap izraeli befektetők budapesti ingatlanfejlesztéseit ostorozza, képtelen magyarázatot adni arra a kézenfekvő kérésre: miért rossz az a magyar embernek, ha – persze, nem az adófizetők pénzén - irodaházak vagy lakóparkok épülnek a fővárosban? Hiszen hasonló befektetéseik vannak nálunk más nemzetek tőkéseinek is, ráadásul a kész épületek időről-időre gazdát is cserélnek. Ezeknek a beruházásoknak, ugyanúgy, mint az elképesztően tendenciózusan  tálalt közel-keleti fejleményeknek az ég adta világon semmi köze sincs a városházi korrupcióhoz vagy a közbiztonság romlásához, melyet a Jobbik radikálisan fel akar számolni. „Szabadrablás Judapesten’”. „Küzdelem a gyarmatosítók ellen”.  Ezek a címek egyértelműen Goebbels propaganda-szótárából kerültek át a Barikádba, bizonyára anélkül, hogy Pörzse Sándor belenézett volna a hajdani náci újságokba.

Sokan leírták már, hogy a Jobbik látványos sikerét, előrenyomulását annak köszönheti, hogy a rendszerváltó elit alaposan lejáratta magát, s különösen az utóbbi nyolc év politikája elemi elégedetlenséget gerjesztett a társadalomban. A jelenlegi, valóban súlyos, sok tekintetben elkeserítő helyzetet  igyekeznek megideologizálni a párt szélsőségesei, elővéve a történelem lomtárából a legmocskosabb rasszista propagandát, valahogy úgy, ahogy a nyilasok tették 1939-40-es fénykorukban, amikor az egész országot megbénító bányászsztrájkokat szerveztek Magyarországon. Az a politika, mint ismeretes, katasztrófába döntötte az országot, és több mint egymillió ember legyilkolásához vezetett. (A Holocaust mintegy 550 ezer áldozata, a katonaság és a polgári lakosság veszteségei együttesen teszik ki ezt a számot.) A történelemben példátlan méretű tragédia kötődik a politikai antiszemitizmushoz, ezt még az elkötelezetten jobboldali Echo tévéből eltávolított Pörzse Sándornak is tudomásul kell vennie, hiába kísérletezik a lapszám másik cikkének címében ilyesfajta, nevetséges átértelmezéssel: „Palesztin holocaust, az olaj ára”.

Ismétlem: a Barikád legújabb száma aligha válthat ki lelkesedést a Jobbik vezetőinek körében.  Hacsak nem akarja, hogy elmérgesedjenek a párton belüli konfliktusok, veszélybe kerüljenek a párt bel-és külföldi imidzsének felépítésére tett erőfeszítések eddigi eredményei, továbbá, hogy állandósuljanak a párton belüli konfliktusok, Vonának lépnie kell.

Pelle János