A Harmadik Birodalom egyik legfontosabb propagandafilmjét, a Jud Süsst a Gede testvérek jóvoltából csütörtöktől vasárnapig többször levetítették egy Hegedűs Gyula utcai pincében. A film főszereplőjének, a „gonosz zsidónak” a kivégzésekor a közönség – a pénteki vetítésen – hatalmas tapsviharban tört ki. Tudósítónk ott volt.


Az 1940-ben készült film plakátja
A szélsőséges Kuruc.info – még július eleji, pár napig tartó lekapcsolása előtt – arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy a Gede testvérek bemutatják a Jud Süsst. Aki nem tudja, hogy miről van szó: Lion Feuchtwanger 1925-ben megjelent regényéből tizenöt évvel később készült egy náci propagandafilm. A film elkészítésének munkálatait nem akárki: maga Joseph Goebbels – hivatalos címén birodalmi népfölvilágosítási és propagandaminiszter – felügyelte, s a film a nemzetiszocialista propaganda egyik legfőbb eszköze lett. A Jud Süsst Magyarországon is bemutatták, majd 1945-ben indexre került. A nyolcvanas évektől pár alkalommal, zárt körben, főleg szakmai közönség előtt, sor került a film levetítésére, de a szélesebb közönség azóta sem láthatta. Nem sokkal a rendszerváltás után szó volt arról, hogy a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum szintén zártkörű vetítésen, a Mátra moziban – ugyancsak főleg szakmabélieknek – egy alkalommal levetíti a filmet, azonban ez a vetítés a Mazsihisz tiltakozása miatt elmaradt.

A filmet a Gede testvérek a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) székházában – leánykori nevén: Szovjet Kultúra Háza – tervezték eredetileg bemutatni, de az MVSZ, majd utóbb az újpesti plébániatemplom is visszavonulót fújt. Úgy tudjuk, hogy a Westendben található Hilton már megkapta a terembért és az utolsó pillanatban lépett vissza. Bár a vetítés szervezésében szerepet kapott ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkipásztor, volt MIÉP-es országgyűlési képviselő felesége, Hegedűsné Kovács Enikő, Budakeszi alpolgármestere is, mégsem a Hegedűs család fészke, a Szabadság téren található Hazatérés temploma, illetve annak pinceszínháza adott otthont a filmvetítésnek, hanem a Gede testvérek tulajdonában lévő pince a Hegedűs Gyula utcában. A Népszabadság szerint egyébként a vetítés illegális, mert a jogokat birtokló Friedrich Wilhelm Murnau Alapítvány nem adott engedélyt Gedééknek a film bemutatására – igaz, ők nem is kértek.

Joseph Süss Oppenheimer
© www.landesarchiv-bw.desixcmsmedia
A történet röviden a következő: a XVIII. század harmincas éveiben Károly Sándor – kinek neve következetesen Karl Alexandernek volt föliratozva; rosszul: királyok, hercegek, grófok nevét ugyanis magyarítjuk –, Württenberg hercege, hogy fényűző életmódját folytatni tudja, kölcsönökért a zsidó bankárhoz, Joseph Süss Oppenheimerhez fordul, aki egyre nagyobb befolyásra tesz szert az udvarban. Praktikákkal, zsarolással, ügyeskedéssel eléri, hogy az akaratgyenge herceg teljesen az ő bábjává váljék, így teljhatalomra tesz szert Württenbergben. Károly Sándor szembekerül saját – a zsidó bankár ténykedését hevesen ellenző – nemesi tanácsával, s Württenberg a polgárháború szélére sodródik. A herceg azonban szívrohamot kap, meghal és ezzel Oppenheimer hatalmának is befellegzik. Jud Süsst bíróság elé állítják és kivégzik.

A mintegy hatvanfős közönség ránézésre teljesen átlagos emberekből állt: egy-két bőrfejű, ha volt, gárdista egyenruhában pedig senki. Jelentős részük valószínűleg nem él rosszabbul, mint hat éve. Valakinek a pólóján a következő fölirat volt olvasható: „Holokausztrofóbiás vagyok”. Egy, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom emblémáját a pólóján viselő, általam nem ismert fiatalember pedig így szólított meg: „Szegő úr, biztos, hogy ide akart jönni?” Mindössze egy ismerős arc tűnt föl a közönség soraiban: Dénes János volt MDF-es, majd MIÉP-es országgyűlési képviselőé, aki 1956-ban a Kőbányai Gyógyszergyár munkástanácsának elnöke volt, majd tizenöt évet kapott, ebből hatot le is ült.

A filmvetítés megkezdése előtt valaki a közönség soraiban fölállt, csöndet kért, majd közölte, hogy a világ egyik legundorítóbb emberéről szól a film. A másik szerinte: Winston Churchill.

Második oldal (Oldaltörés)

Ferdinand Marian. Megzsarolták,
és elvállalta a szerepet
© www2.tu-berlin.de/presse/
A Jud Süss silány, igen silány film. Az egész annyira direktben antiszemita, hogy hajlamos vagyok arra gondolni: az ideológiailag nem eléggé képzett német birodalmi nézőben – főleg, ha volt benne az önálló gondolkodásra való minimális igény, ami persze hétévnyi totális diktatúra után, 1940-ben már lehet, hogy kihunyt – a rendező szándékaival ellentétes hatást érhetett el.

Persze ezen érvelés ellen szól, hogy zsidóirtás előtt a filmet előszeretettel vetítették le SS-egységeknek – s az eredmény kétségkívül a vetítést igazolta. Tegyük hozzá, a főszereplő, Ferdinand Marian először visszautasította a szerepet, s csak azután vállalta el mégis, hogy Goebbels megzsarolta félzsidó nevelt fiának a biztonságával.

Az évszázadok óta jól ismert antiszemita klisék többségével találkozhatunk a filmben, s nem is túl cizelláltan: a zsidók fukarok, hataloméhesek, zsarolnak, üzérkednek, s persze megrontják – ezzel az öngyilkosságba hajszolják – az ártatlan szőke keresztény leányt. Az öreg rabbi összevissza harákol, emellett a csillagokból jósol, aminek a valósághoz vajmi kevés köze van, tekintve, hogy – mint a hvg.hu megkeresésére Radnóti Zoltán rabbi elmondta – a csillagjóslást a Tóra szigorúan tiltja.

A film egyik mellékszereplője a herceg őrségének egyik fekete tagja, aki segít Oppenheimer ellenségeinek. Ergo: négy évvel azután, hogy a berlini olimpián J. C. Owens győzelmével nevetségessé tette Hitlert, egy fekete még mindig inkább volt pozitív figura, mint egy zsidó.

Ráadásul a film – bár Feuchtwanger regényére épül – annak teljesen kiforgatott, meghamisított adaptációja. Az eredetileg nem antiszemita könyvből lett egy szélsőségesen antiszemita film, de mindezt anno a náci propaganda úgy adta el, hogy „ebben semmi antiszemitizmus sincs, hiszen még a zsidó Feuchtwanger is elismeri, hogy ilyenek a zsidók”. Már maga a bevezetés is hazugság: a kezdő felirat szerint a történet valós.

Az engem megszólító fiatalember – leginkább egyetemistának néztem – a film végén megjegyezte: „Elgondolkodtató”. A film vége előtt nem sokkal, Oppenheimer kivégzésekor a közönség tapsviharban tört ki. Na, ez az, ami elgondolkodtató.

Szegő Péter

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Íme, a tíz legjobb vidéki gimnázium

Íme, a tíz legjobb vidéki gimnázium

Mentse meg a családját az érzelmi csődtől!

Mentse meg a családját az érzelmi csődtől!

Bulizók alatt szakadt be a mennyezet Amerikában

Bulizók alatt szakadt be a mennyezet Amerikában

Íme, a leghasznosabb térkép, ha Finnországba menne

Íme, a leghasznosabb térkép, ha Finnországba menne

Scherer Péter: Számomra a politika túl fájdalmas terep

Scherer Péter: Számomra a politika túl fájdalmas terep

Szocialista sportkocsi: íme a legdrágább hazai régi Skoda, egy remek Rapid

Szocialista sportkocsi: íme a legdrágább hazai régi Skoda, egy remek Rapid