Alabamai család a 30-as években. Az akkori válság kutyafüle  volt?

Gyurcsány Ferenc a múlt héten úgy döntött: ha kormányozni nem tud, ellenzékbe vonul, Orbán Viktor bemasírozott a miniszterelnök által teremtett űrbe, Dávid Ibolya előrántotta Bokros-mumust az SZDSZ-szavazók megnyerésére, Kuncze Gábor pedig „ciánozott” egyet, és ezzel lekörözte a „kötelező” Kövér Lászlót. A körmagyar ezzel bezárult: a szereplőgárda totális tehetetlenségét mutatja, hogy mindenki a másik szerepének eljátszásával múlatja az időt. De nézzük sorjában ezt a szerepcserés színjátékot!

„Az 1933-as nagyválság kutyafüle volt ahhoz képest, amivel most szembenézünk” - mondta a múlt héten Gyurcsány Ferenc kormányfő Miskolcon egy lakossági fórumon. Ezzel az Avason mondott beszédével megkezdte felkészülését a közelgő ellenzéki szerepre. Miután maga is meggyőződhetett arról, hogy kormánya immár a legjelentéktelenebb változtatásokat sem képes keresztülvinni a népén (visszavonták a 250 ezer forintos készpénzfizetési korlátozást, a teljesítményvolumenkorlátot stb.), vagyis teljesen esélytelen, hogy bármilyen nagyobb ívű reformhoz támogatást és legitimációt szerezzen, úgy döntött: a kormányfői pulpitusról lesz népszónok. Az avasi beszéd lényege: az ellenzék felelős mindenért, főleg, hogy a válság ilyen legyengített állapotban érte Magyarországot (csak emlékezzünk, éppen a krízis kitörése előtt kezdődött a „Beindultunk” MSZP-kampány, ami ennek ellenkezőjét állította). A Fidesz ráadásul hazudik, mert „azt akarják elhitetni, hogy ma nem kell erőfeszítést tenni, mert létezik egy könnyebb út”, Magyarországot egyébként is „becsapják, tudatos, előre megfontolt szándékkal”, Orbán Viktor pedig - ezt immár a Népszabadságnak adott interjújában mondta - „a rendszerváltás óta eltelt időszak legveszélyesebb politikai szélhámosa”.

Abban igaza van a miniszterelnöknek, hogy Magyarországot becsapják, de ebben a szomorú versenyben most nem hirdetnék eredményt, csak megjegyezném: az őszödi beszéddel és a 2006-os választási kampánnyal - akárki is vezet - ő maga is szorosan ott liheg az élbolyban. Gyurcsány mindenesetre arra számít, hogy fogyatkozó hívei most vevők lesznek erre az érvelésre, az MSZP-t végleg a saját képére konszolidálja, a következő ciklusban minden parlamenti ülés az ő gyújtó hangú, a kormányt, a megszorításokat ostorozó beszédével indul, és négy vagy nyolc év múlva visszajöhet a hatalomba.

Gyurcsány dühös mondatai mögött persze az a számítás is áll, hogy így akarja lerántani a küzdőtérbe az egyre inkább államférfiúi szerepet magára öltő Orbánt. A Fidesz-elnök ugyanis lassan, de biztosan javít népszerűségén, elfogadottsági adatain, sőt, a most mindennél fontosabb versenyben is utcahosszal vezet: a Nézőpont Intézet adatai szerint az emberek Orbánt sokkal jobb válságkezelőnek tartják, mint Gyurcsányt. Nem mellesleg, most egy olyan fotót is csináltatott magáról Angela Merkel német kancellár oldalán, amiért Gyurcsány - ha ugye lenne megtakarítása - egyévi jövedelmét és fele-kádkőgyárát ajánlaná fel. Orbán azonban nem száll alá, a piszkos munkát Kövérre bízza. Ügyesen észrevette a totális kormányzati dezintegrációt, hallgat és vár.

Bokros Lajos

Dávid Ibolya szerepcseréjének lényege, hogy csakúgy, mint 2004-ben az akkori európai parlamenti kampányban, most is mindent egy lapra tesz fel, csak ezúttal a két nagy párt mellett az SZDSZ a fő célpont. A pártelnök a kampányában 200001 szavazót (de hol van a kicsi Kovács Pisti?) kereső SZDSZ-től akar legalább egy olyan szavazót elhozni, aki aztán magával hozza a bejutási küszöb eléréséhez biztonsággal szükséges 200 ezret. Az általa javasolt MDF-listavezető, Bokros Lajos személyében most ezt meg is találta, a volt pénzügyminiszter pedig kétségtelenül megváltoztatja, sőt máris változtatja  a politikai viták dinamizmusát. Dávid még a legitimista (van ilyen?) választókat is meg akarja nyerni Habsburg György listára emelésével.

Bokros Lajos kiválasztása teljes bénultságba taszította az amúgy sem sok életjelet mutató SZDSZ-t. „Én Bokros Lajost a barátomnak tudom” - hajtogatta az MTV Este című műsorában Fodor Gábor, de maga sem igazán értette, miért nem a nagy kék reformpárt listájának élén van a Horn-kormány pénzügyminisztere, a reformok nagy vátesze. Az embernek tényleg megesett a szíve a 20 évvel a rendszerváltás után még mindig a barátságban hívő pártelnökön, aki továbbra is a mindenek felett álló szegény árva szőke herceget alakítja, és láthatólag már bárkivel cserélne szerepet. Már csendesen várja, hogy végre megpuccsolja valaki, de az se akar összejönni. (A puccsfőnökség egyik titkos esélyese, Kuncze közben kipróbálta, milyen lehetett a kötelező Kövér László szerepe, akit Gyurcsány könyvének vallomása szerint a szoci médiagépezet csinált ki 2002-ben. Kuncze a Klubrádióban ajánlott ciántablettát azoknak, akik sokkal jobban élnek, mint 10-15 évvel ezelőtt, és mégis letargiában vannak. A közvélemény-kutatások szerint mondjuk az ország nagy része.)

A szerepcserés támadás közben azonban nem ártana elfelejteni, hogy nem békésen ringatózva haladunk a kikötő felé. A hullámok egyre magasabbak, a víz tör befelé, a hajó süllyed, a közönség türelmetlen és fogynak a mentőcsónakok is. Vagyis a politika nyelvére lefordítva: akármit is vár Gyurcsány, Orbán, Dávid vagy Fodor ezektől a szerepcseréktől, a válság most mindent felülír. Nem fog minden számítás bejönni, sőt: Gyurcsányt könnyen elsodorhatja egy nagyobb hullám, Orbán (ha nem mond semmit a kínkeserves jövőről) magányos kapitány lehet, akinek a kormányváltás után néhány hónapig lesz csak legitimációja, Dávidtól Kókáig pedig sokan végképp eltűnhetnek a fedélzetről. Ahogyan Lengyel László fogalmazott a heti Figyelőben: „A válság le fogja metélni ezt az elitet, mint ahogyan a gazdasági szereplőket részben már el is tette láb alól (…) Ez itt most a purgatórium. A tisztítótűzben vagyunk. Embereket lehet majd látni, ahogy kiégnek, és távoznak a pokolba.” Ami eddig volt, az kutyafüle.

Mózer András
A szerző további írásai a hvg.hu-n és a mozerandras.blog.hu-n