Trump és Putyin bezárkóztak, megkezdődött az alaszkai tárgyalás
A két vezető mellett két-két ember vesz részt a stábjukból a találkozón.
Úgy tűnik, hogy a fegyelmezett, katonás tömegben, nyilvánosan masírozgató szélsőségeseknél veszélyesebb az önálló és önfejű „partizán-fasiszta”. Aki nem vár felsőbb utasításra, hanem az egyéni vagy kiscsoportos cselekvést preferálja. Az ilyen típusú elkövető tagja ugyan ideig-óráig a legálisan bejegyzett szervezeteknek, de többnyire pont azért „száll ki” onnan, mert nem tartja őket elég radikálisnak. Így leválik és magánakciókba kezd. Érdemes nyomozni kicsit a tettesek múltjában, illetve figurájukat összevetni a külföldi párhuzamokkal.
A Debrecenben őrizetbe vett feltételezett tettesek egyike a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség aktív tagjaként részt vett a cívisváros zsinagógájában történt gyújtogatásban. Az antiszemitizmus.hu beszámolója szerint 95 elején „a debreceni zsinagógából elvittek tizenöt értékes tóratekercset és további két tekercs a lopás után keletkezett tűzben elégett. A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség február elején jelentette be, hogy nyomozást folytat a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség elnevezésű és január 4-én bejegyzett szervezet ellen – s mint kiderült – január 6-án ők ünnepelték meg a gyújtogatással Szálasi születésnapját. A Szövetségnek a Független Kisgazdapárt helyi szervezete adott otthont. "A kisgazdák elnöksége elhatárolódott a 'fasiszta akciótól' és felszólították a megyei elnököt, Kapronczi Mihályt, hogy adja vissza mandátumát. Mivel erre nem volt hajlandó, a pártból kizárták."
Tatárszentgyörgy, 2009 február: két halott © Stiller Ákos |
Itt, az évek során a helyi jobbszélen is marginalizálódott szervezetnél kezdődött K. István rasszista pályafutása. Persze önmagában a fajgyűlölő nézetek hangoztatása senkit nem tesz gyilkossá. Főként nem békeidőben, és olyan államban, ahol az egyéni vagy sejtelvű terrorizmusnak nincsenek komoly hagyományai. Óvni szükséges mindenkit a túlzó általánosítástól. Ilyen hidegvérű tettek végrehajtása speciálisan torzult pszichét igényel. Mely nyugalmi időszakban szerencsére ritkaság. Tömeges mintaképzővé válásához extrém belpolitikai szituáció (pl. polgárháború) kell. Effajta szörnytettek „kereskedelmi mennyiségben” ott jelentkeznek, ahol felborul a hagyományos rend. S a kontrollhiányos légkör (plusz az éhség, a kilátástalanság, a félelem) mind több emberből varázsolja elő tudatának addig önmaga előtt is rejtett, sötét oldalát. Hisztériakeltés, a tömegpánik gerjesztése nem megoldás. Ehelyett – a jogállam, a közbiztonság megerősítésével - azon kéne dolgozni, hogy a „látens gyilkosok” elméiben az ösztön szunnyadóban maradjon.
A lézeres gyilkos (Oldaltörés)
Kell-e félni attól, hogy a gyanúsítottak között egykori főállású katona is volt? Tény, hogy az erőszakos, pszichopata bűnözők jelentős része fegyver-és rangmániás. Vonzódik az erőszakszervezetekben uralkodó „macsó testvériség” férfias kasztszelleméhez. Gyakran jelentkezik hivatásos katonának, rendőrnek, speciális elitalakulatokhoz. Ha időben felismerik „elmedefektjeit”, akkor persze kiszuperálják. De ez nem mindig sikerül rögtön. Tanulságos e tekintetben a célpontként bevándorlókat puskavégre kapó svédországi orvlövész, John Ausonius hadseregbeli pályafutása. Mikor a férfit ’81 őszén besorozták, már hosszú ideje gyógykezelték pszichés zavarokkal. A katonaorvosok viszont nemcsak hogy alkalmasnak ítéleték, de még tiszti képzésre is javasolták. Holott gyógykezelése a kiképzése alatt is folytatódott, csakhogy erről a szövevényes hadkiegészítő bürokrácia egyszerűen nem szerzett tudomást. Ausonius pont a lövészgyakorlaton „szeretett bele” a puskák tűzerejébe. Melyet tíz évvel később civileken próbált ki élesben. Az általa használt fénypötty-irányzékról „lézeres gyilkosnak” elkeresztelt Ausonius rémtörténete nem nélkülözi a hazai romagyilkosságokkal összevethető párhuzamokat, hasonlóságokat.
Ugyanakkor van számos nyugtalanító rokon vonás is. Például, hogy a rendőrök az egyik tetthely nyomtani vizsgálatát éppúgy elszúrták, mint nálunk a tatárszentgyörgyi helyszínelést. A rettegő bevándorlók ugyanúgy fegyverkezni, önvédelmi alakulatokat létrehozni szándékoztak, akárcsak egyes magyarországi roma közösségek. Nem mellesleg, ott is elmaradhatatlannak bizonyultak az összeesküvés-elméletek. A közvélemény egyik bűnténynél sem tudta elfogadni, hogy magányos tettesről, (vagy itthon egy független sejtről) van szó. Monomániás előfeltevéseiknek megfelelően hatalmas, titkos játszmát, konspirációt vizionáltak oda, ahol semmi ilyesmi nem volt. Úgy tűnik, ezekben az esetekben patológiásan ordas eszmevilágú magánemberek indítottak privát háborút. Ennek valódi kiváltó okát, indítólökését talán soha nem fogjuk pontosan megtudni. Ugyanis nem minden ilyen bűntett mögött van logikus indíték.
A svéd könyvben megszólaltatott pszichológust, Joel Norrist idézve, a sorozatgyilkosság „nem is gyilkosság a szó hagyományos értelmében, ha a rendőrök és kriminológusok szokásos meghatározását nézzük, inkább egyfajta betegség. (...) Mint ahogy egy heroinista is függ a herointól, a sorozatgyilkos is függ a gyilkolástól. Leküzdhetetlen vágy hajtja, hogy lopakodva becserkéssze áldozatait. Olyan erő hajtja őket, amit ők maguk sem értenek, ők maguk sem tudnak megnevezni. A sorozatgyilkos csak annyit tud, hogy ez az erő készteti újra és újra a gyilkolásra.”
Lehetséges tehát, hogy a magyar lövészbanda gyanúsított vezérének fejében keletkező pszichotikus lélektörés találkozott a rasszista világnézettel. A kettő együtt gyilkos keveréket hozott létre.
Papp László Tamás
