Négy, egymással viaskodó politikussal minden további nélkül helyettesíthetjük a folyamatosan blöffölő pókerezőket: mit szólnak, mondjuk a Hagyó Miklós, Steiner Pál, Kocsis István, Demszky Gábor leosztáshoz? De oszthatunk lapot Ikvay-Szabó Imrének, Horváth Csabának, Burány Sándornak, Székely Gábornak, vagy a BKV pótolhatatlan humánpolitikai igazgatójának, Szalainé Szilágyi Eleonórának is, akinek nem kevesebb, mint százmillió forintot sikerült végkielégítésként felvennie a “banktól”.

Áll a bál, de bálanyának egyelőre nyomát sem látni. Ugyan a városházán a rendszerváltás, pontosabban 1990. október 31-e, az önkormányzati választások eredményének kihirdetése óta állandó a szocialisták és liberálisok többsége, ez a legkevésbé sem gátolja képviselőiket, az előbb említett urakat, hogy a lehető legnagyobb mértékben kisebbítsék, és szétterítsék a katasztrofális helyzet kialakulásáért viselt felelősségüket, és városházi ellenzéket, mindenekelőtt az ország (és a főváros) kormányzására készülődő Fideszt is elmarasztalják azért, hogy ide jutottunk.

Kocsis István. Felelősségéről megoszlanak a vélemények. © Fazekas István

A fővárosi ellenzék vezetője, Tarlós István ezért igyekszik abban az irányban befolyásolni az eseményeket, hogy a lehető legtöbb disznóságra kerüljön fény, s egyértelművé váljon, pontosan kit és miért terhel a felelősség. Ezért valóságos “kommunikációs háborút” vív a vezető városházi szocialistákkal, mindenekelőtt Hagyó Miklós alpolgármesterrel és Steiner Pál frakcióvezetővel, akik Kocsis Istvánt, a BKV 2008 augusztusában kinevezett vezérigazgatójának lemondását követelik, vele vitetnék el a balhét. A politikai pártként meghasonlott

SZDSZ-t képviselő politikusok, mindenekelőtt a főpolgármester ellenzi ezt az átlátszó manóvert, Kocsis elődjeinek viselt dolgait is fel akarják tárni, nem elégednek meg az amúgy médiaössztűz alatt álló csúcsmenedzser fejével. Most az a furcsa helyzet alakult ki, hogy Tarlós István Demszky Gábor szövetségeseként, Kocsis István támogatójaként lép fel a városházi szocialisták ellen.

Szeptember harmadiki sajtótájékoztatóján Tarlós István a fővárosiak félrevezetésével, ködösítéssel és csúsztatással vádolta meg Steiner Pált, tekintettel arra, hogy a BKV botrányos ügyeinek legnagyobb része 2006 nyara és 2008 augusztusa, vagyis Kocsis István kinevezése előtt keletkezett. Antall Attila, a 2007 januárjában kinevezett, és 2008. március 31-én lemondott BKV vezérigazgató Hagyó Miklós, a város üzemeltetését felügyelő főpolgármester embere volt, az inkriminált végkielégítések és tanácsadói szerződések legnagyobb részét ő írta alá. Nem sokat tudunk Antall lemondásának valóságos okairól, ő maga “egészségügyi okokra” hivatkozott. Sejteni lehet azonban, hogy nem önként mondott le, hanem Hagyó Miklóshoz hasonlóan rákényszerítették a távozásra. Pontosabban, az utóbbitól Demszky “elvonta a munkakörét”, a városüzemeltetést, amitől az MSZP belharcaiba merült, nemrég még erős embernek számító Hagyó pozíciója erősen meggyengült.

Ez persze a legkevésbé sem érdekli a budapestieket, mint ahogy az is csak mérsékelten izgatja őket, hogy Hagyó utódja, némi násztánc után – először visszalépés, majd a kinevezés elfogadása - a másik szocialista politikus, Horváth Csaba humán várospolitikáért felelős főpolgármester-helyettes lesz. Egyelőre nem világos, hogy Hagyó kiiktatásával ki felügyeli majd a többi önkormányzati tulajdonban lévő fővárosi vállalatot, így a Főtávot, a Főkertet, vagy a Fővárosi Gyógyfürdők Zrt-t, melyeknek átvilágítása szintén sürgős lenne.

Tarlós elmondta, hogy a városháza vezetői kísérletet tettek a Fidesz bevonására a BKV vezetésébe, felkínálták az igazgatótanács elnökségét. Ezt azonban az ellenzékieknek esze ágában sincs elfogadni, hiszen ha a részt vállalnának a “végrehajtó hatalomból”, a következő pillanatban már belekevernék őket azokba a korrupciós ügyekbe, melyek miatt éppen ők tettek feljelentést a Fővárosi Ügyészségen. Szó lehet viszont arról, hogy ha felajánlják az ellenzéknek a BKV felügyelő bizottságának elnökségét, azt elfogadják, hiszen ez monitoring, megfigyelő pozíció, és általa további információkhoz juthatnának, nem kényszerülnek arra reflektálni, ami a sajtóba kiszivárog. A felügyelő bizottság elnökének Vitézy Dávidot jelölnék, aki eddig is részt vett a BKV fb munkájában. Egyelőre hivatalosan senki sem kereste meg a Fideszt ebben az ügyben, holott korábban is természetes lett volna, hogy ezt az ellenőrző pozíciót ellenzéki szakpolitikus töltse be.

A BKV-nál jelenleg teljes az anarchia, ha nem érkezik meg a várt 30 milliárdos költségvetési támogatás, az év vége előtt véglegesen kimerülnek a finanszírozási források. Az állam, személy szerint Bajnai Gordon miniszterelnök rendteremtést követel, a támogatás előfeltételéül szabja, hogy áttekinthetőek legyenek az óriásvállalat pénzügyi viszonyai. Csakhogy ez az elvárás teljesíthetetlen. A BKV finanszírozása már 1990 óta megoldatlan, és az eddigi helyzet, vagyis hogy a főváros jóval kisebb mértékben járul hozzá a veszteségek fedezéséhez, mint az állam, nem tartható tovább fenn. Ugyanakkor az országos politika finanszírozása körüli botrányok kezdettől fogva érintették a BKV-t.

Szalainé Szilágyi Eleonóra százmilliós végkielégítését illetően egy odavetett árulkodó nyilatkozat szerint az összeg egy részét vissza lehet szerezni, más részét nem. Nem járjunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, az összeg jelentős részét, ha ugyan nem az egészet, a jóasszony átadta néhány, hozzá közelálló politikusnak, ugyanúgy, mint annak idején Tocsik Márta. Valószínűleg hasonló sorsra jutott annak a többmilliárdos összegnek a jó része is, amit a többi “csókos” végkielégítésére, illetve a tanácsadói szerződések révén létrehozott “szellemi produktumokért” fizetett ki az a BKV, melynek már a buszok pótalkatrészeire sincs elég pénze.

A BKV csúcsain tapasztalható anarchia, a leleplezett korrupciós ügyek miatt kitört fejetlenség és bűnbakképzés, az elhibázott, illetve indokolatlanul késleltetett nagyberuházások miatt állandósuló közlekedési káosz, és a rosszul fizetett közlekedési dolgozók érthető elégedetlensége “robbanásveszélyes elegyet” alkot. Budapesten állítják elő a nemzeti GDP közel felét. Az ősz forrónak ígérkezik.

Pelle János