“Krisztus föltámadt!” - hirdetik ki a papok a kereszténység legnagyobb ünnepén, húsvétkor a templomokban. A hívek pedig általában elmondják az apostoli hitvallást, amelyben megvallják, hogy hisznek Jézus Krisztusban, aki meghalt, majd “harmadnapon feltámadt a halottak közül”, de azt is, hogy hiszik “a test feltámadását és az örök életet”.

Raffaelo festménye:Krisztus feltámadása

Az a gondolat, hogy a lélek halhatatlan, vagyis az élet a halállal nem szűnik meg, a legtöbb vallásban megtalálható. Szinte minden vallási hagyományban van tavaszünnep is, amelyben az ősszel leveleiket hullatott fák és általában a természet újjászületését, “feltámadását” ünneplik meg –  jelképesen a betegségből való felgyógyulást, válságokból történő kilábalást, rossz sorslehetőségek jóra fordulását is.

A hinduk és a buddhisták úgy hiszik, az emberi lelkek a halál után – a köztes létben való átmeneti bolyongást követően – új testekbe vándorolnak. A hinduk szerint e korforgás örökkön örökké tart, míg a buddhisták nézete az, hogy van megszabadulás az örök korforgásból. Azt, hogy az időknek volt kezdete, és egyszer vége lesz (amikor is a valaha meghalt és eltemetett emberek lelkei mind visszaköltöznek a testükbe, s a testek a maguk hús-vér valóságában feltámadnak a halottaikból, hogy attól kezdve a jók a mennyben, a rosszak a pokolban a maguk testi valóságában éljenek örökké tovább) csupán a zsidó-keresztény-muszlim tradícióban gondolják – és abban sem mindenki. Legalábbis nem szó szerint.

Sokan kételkednek Jézus feltámadását illetően is. Például azok, akik Az ember tragédiájában is megörökített vitában, hogy vajon Jézus egylényegű (homusziosz) avagy csupán hasonlényegű (homiusziosz) az Atyaistennel, egy lépéssel tovább mennek. Ők a 325-ös niceai zsinaton alulmaradt ariánus nézeteket vallják, Jézust még csak Krisztusnak (Messiásnak) sem tekintik (homoiusziosz) – nemhogy Istennek. Így vannak ezzel a maguk vallását szintúgy Ábrahámtól (Ibrahimtól) eredeztető zsidók ás muszlimok is. Muszlim felfogás szerint például Isza próféta, azaz Jézus három nappal a keresztre feszítése után nem azért jelenhetett meg a tanítványainak és ehetett velük, mert feltámadt a halálból, hanem azért, mert meg sem halt a kereszten.

Szimbolikus értelemben persze sokan hisznek a feltámadásban – ahogyan Istenben is sokan jelképesen hisznek. Baruch Spinoza, a portugáliai zsidó származású holland filozófus például hitt Istenben, igaz, nem Ábrahám, Izsák és Jákób Istenében, hanem abban az isteni szubsztanciában, amelyet ő maga a természettel azonosított, s amely Istent részben éppen őmiatta mondanak “a filozófosok Istenének”. Spinoza a feltámadásban is hitt – ha “a test feltámadását” nem is vette szó szerint . “Az apostolok mind teljességgel hitték, hogy Krisztus feltámadt halálából és valósággal felszállt az égbe – írta az egyik levelében. – Ezt én sem tagadom. Hiszen maga Ábrahám is hitte, hogy Isten étkezett nála, és az izraeliták is mind hitték, hogy Isten az égből tűztől körülvéve leszállt a Sinai hegyre és közvetlenül beszélt velük. Arra a következtetésre jutok tehát, hogy Krisztusnak a halottaiból való feltámadása valójában szellemi feltámadás”.

A keresztény fősodorhoz tartozó egyházak tartják magukat ahhoz a nézethez, hogy Isten emberré lett, emberként meghalt, a halálból feltámadt, s ezzel azt a reményt adta a benne hívőknek, hogy ők is mind feltámadnak majd az idők végén. Olyannyira, hogy a hús-vér feltámadásban való hitet a kereszténység alaptanításának is tekintik. Ahogy Pál apostol írta az általa alapított korinthusi gyülekezetnek: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is”.

Vannak, akik húsvétkor valóban hisznek a test feltámadásában – ám olyanok is vannak, akik csupán jelképesen, a rossz jóra fordulásában, például a válság utáni fellendülésben reménykednek. És egyre többen olyanok is, akik azt sem tudják, hogy voltaképpen miről is van szó. A Barna Group kaliforniai közvélemény-kutató intézet márciusi felmérése szerint a vallásosságára büszke amerikai felnőtt lakosság 42 százaléka tudja csupán, hogy a húsvét ünnepének köze van Jézus kereszthalálához, illetve bármiféle feltámadáshoz.