Seres László: Tavasszal a preambulumot akasztják

A lehetséges nyilatkozat-lecserélést nem más, mint maga a miniszterelnök lengette be az LMP-frakciónál tett látogatása után. Miközben egyrészt igyekezett megindokolni, miért is jó, hogy a NENY kint lóg a közintézmények falán („Egy korszaknak vége van. Ragaszkodom ahhoz, hogy ezt nap mint nap lássa akár minden magyar állami alkalmazott”), azért tett egy zárójeles megjegyzést is, amiről kiderült, hogy éppen az a lényeg: „Zárójeles megjegyzést is szeretnék tenni.

Semminek sem örülnék jobban, mint ha kifüggeszthettük volna a mai magyar hatályos alkotmány preambulumát, már ha lenne – csak nincs.” Ez azonban nem marad sokáig így: „tavaszra lesz, lesz alkotmány, és annak lesz preambuluma, az összefoglalja majd azokat az értékeket, amelyek összekötnek bennünket (…).Amint ez megszületik, természetesen a mostani nyilatkozat okafogyottá válik. Amíg nincsen új alkotmány, illetve annak preambuluma, addig kell lennie egy dokumentumnak, amely mindezt összegzi.”

A TASZ karikírozott illusztrációja

tasz.hu

Olyan iramban zajlik a forradalmi kormányzás, úgy suhannak el mellettünk a napok, személycserék, jogszabálymódosítások, intézményi átalakítások, hogy észre sem vesszük, milyen lényeges dolgokat állapított meg ezzel a Nemzeti Együttműködés és Nemzeti Összefogás Miniszterelnöke (NENÖMINI). Egyrészt kissé relativizálta a NENY forradalmi jelentőségét, amit pedig napokig a Végső Dekrétumként védtek a végsőkig, mondván, ezt és nem mást kell annak az állami alkalmazottnak naponta az orra (szeme) elé dörgölni. Másrészt tényként közölte, hogy tavaszra kész a Magyar Forradalmi Köztársaság Alkotmánya (MAFOKA), így annak preambuluma is, ami nem lesz más, mint a NENY folytatása más eszközökkel, nyilván olyan elemekkel dúsítva, mint pl. „Mi, a Nép…”, „Mi, a Nemzeti Együttműködés résztvevői…”, „Mi, a manó”.

Az alkotmányozás azonban kicsit más műfaj, mint egy politikai publicisztika megfogalmazása és kifüggesztetése, és pláne más, mint a hetek óta tartó átlag szószegések egyike, mely szerint mindenről megkonzultáljuk a népet, oszt döntünk. Nem így zajlik, de nem is lenne jó, ha így történne, a nép tényleg nem arra van, hogy mindenről megkérdezzük, vö. a béka elhíresült esetét a mocsár lecsapolásával. Az alkotmányozás nem ez a kategória, egy köztársaság politikai és morális alapelveinek összességét nem „nem elegáns” egyszerű kormánytöbbség mellett megalkotni, hanem súlyos demokratikus deficitet intézményesít. A módszer is, meg ahogy elnézzük, a várható tartalom is, már ha a NENY-ből tényleg következtetni lehet mondjuk a preambulum várható politikai és nyelvi minőségére.

Ki ne szeretne új alkotmányt? Már ha valóban új dokumentumról, nemcsak a húsz éve kínos 1949-es számozású alaptörvény átszámozásáról beszélünk. Ez utóbbi mellett szól mondjuk, hogy szinte mindent tartalmaz, amire egy liberális demokráciának naponta szüksége lehet (pl. hatalmi ágak elválasztva, fékek, ellensúlyok garantálva, prezidenciális rendszer kizárva), és lássuk be, a rendszerváltás időszakának módosításaival, az Alkotmánybíróság értelmező határozataival egész jól szolgált az elmúlt húsz évben. Demokratikus zavaraink legalábbis egyetlen esetben sem annak voltak köszönhetők, hogy alaptörvényünk nem tudott valamilyen helyzetet kezelni. Inkább az intézményi működés volt kétséges: a kormány, az államfő, az ügyészség, a bíróságok, a az önkormányzatok, a rendőrség volt néha működésképtelen vagy szimplán diszfunkcionális. Ebből a szempontból mondjuk nincs égető szükség új alkotmányra.

A kitágult XXI. század szabadságjogait, az egyént és tulajdonát hangsúlyosabban védő modern alaptörvényre azonban szükség lehet – de csak akkor, ha nem azokat a magatartásmintákat, nyomulásokat, helyenként: jogsértéseket konzerválja és önti le a „nemzeti együttműködés” frazeológiájával, amelyekhez az új kormány megalakulása óta jó párszor szerencsénk volt. Az elmúlt húsz évben sokan sokféle elemmel akarták „gazdagítani” ideiglenesnek szánt alaptörvényünket, a kiterjesztett szociális jogoktól a Szili Katalin által nyomatott „környezeti jogok” beemeléséig, ez utóbbit nyilván az ellenzéki ökopárt fogja majd tovább sürgetni. Az egyén elidegeníthetetlen szabadságjogait, államtól való védelmét azonban érdemes kőbe vésni.

Az alaptörvény lényegi elvei, morális alapjai helyett egyelőre olyan részletkérdésekről folyik a vita, hogy pl. érdemes-e kivenni belőle a konstruktív bizalmatlanság intézményét – holott ez kizárólag akkor lesz értelmezhető, ha már látszik, milyen más garanciákat épített be a két kormánypárt saját meneszthetőségére, lesz-e például lehetőség bizalmi szavazásra. Minderről azonban egyelőre hallgatnak, egyelőre a felszín fecseg – mintha legalábbis az alkotmány magánügy lenne. A NENÖ magánügye.