Nem vagyok az összesküvés-elméletek híve, de…. – kezdi mondókáját a tipikus konspirációhívő, hogy utána rögvest leleplezzen egy teljes világuralmi projektet, amelynek hátterében a CIA illetve a zsidók állnak. Nagy Ervin volt Jobbik-politikus, Magyar Hírlap-közíró üdítő kivételt jelent a teóriagyártók mezőnyében. Ő bizony nem titkolja: konspirációt gyanít. „Talán nem is létezik összefüggés, csak az én fejemben gomolyog ködösen valami. Előre szólok: ha így van, akkor csupán egy játékról, két összeesküvés-elméletről lesz szó…” – indítja a minapi cikkét. Miért is van szükség erre a körmönfont magyarázkodásra? Hát azért, mivel a dolog, amit Nagy fejteget, a legzavarosabb rögeszmefuttatás díját is kiérdemelhetné. Ő ugyanis Roman Polanski és Zuschlag János balsorsának okaként ugyanazon érdekkörbe tartozó sötét erőkre mutat.

canuckz.com

„Az erőszakos tettei miatt Hollywoodból, a hatóságok elől menekülő filmrendező 1977-ben visszatér Párizsba, és folytatja munkáját. Huszonöt év múlva megrendezi A zongorista című filmet, amely egy lengyel zsidó igaz történetét meséli el a varsói gettóról és az emberi kapcsolatokról. Tele személyes élményekkel a lengyel zsidóüldözésről. 2002-ben mint legjobb rendező Oscar-díjat kap ezért az amerikai Filmművészeti Akadémiától. Abban az országban, ahol elfogatóparancs van érvényben ellene, és ahol ezért nem is veheti át személyesen a szobrot. Karrierje egész 2009-ig töretlen, mígnem megrendezi a Szellemíró című politikai krimit…Polanskit, aki évek óta szabadon jár-kel Svájcban (hisz villája is van itt), az amerikai politikát pellengérre állító filmje után hirtelen őrizetbe veszik, és harminc év után előveszik a bűncselekményei miatt. Valami miatt fontos lett ismét a pár éve még Amerikában Oscar-díjjal ünnepelt művész piszkos múltja, ami természetesen megkérdőjelezi a hitelességét” – vezeti be spekulációs elméletét emberünk. Nyilvánvalóan azt sugallva: Polanskit a CIA és/vagy az amerikai kormányzat akarta kivonni a forgalomból. A Szellemíró valóban kőkemény paranoia a javából. Ugyanakkor fikció az egész. Nyersanyagául egy politikai thrilleríró - sokévi átlagához viszonyítva kifejezetten gyenge – alkotása szolgált. Nincsenek benne olyan reális dokumentumok, amelyek ténylegesen igazolhatnák a kitalált sztorit. Akkor pedig minek akarná az USA vezetése ilyen beavatkozással a paranoiások gyanújának tüzét szítani? Mi értelme volna ingyen reklámot csapni a filmnek?

A Polanski elleni büntetőeljárásnak, három évtizede folyó körözésének, illetve a kiadatási őrizet időpontjának, s végül a kiadatás megtagadásának semmi köze rendezői munkásságához. Nem művészi ténykedése, hanem egy konkrét bűntett okán szeretnék az Egyesült Államokban bíróság előtt látni. De ha mégis van összefüggés Polanski filmes múltja és a bírósági ügy között, az inkább kedvező, mint hátrányos az Oscar-díjas alkotóra nézve. „Ha a dráma főszereplője nem Polanski lett volna, hanem egy ismeretlen amatőr, ma már egy amerikai bíróság előtt állna” – kommentálta a kiadatást megtagadó döntést a Neue Luzerner Zeitung. A Neue Zürcher Zeitung pedig úgy vélte: a rendező elengedése „annak elismerése volt, hogy ha magasabb érdekek forognak kockán, mégsem mindenki egyenlő a törvény előtt. Akad, aki egy kicsit egyenlőbb.”

Ha minden filmest bebörtönöznének, aki Amerikát, az amerikai életformát bíráló mozit készít, elnéptelenedne Hollywood és a legtöbb nyugati filmstúdió. Futószalagon készülnek olyan filmek, ahol a CIA, a Pentagon, a Fehér Ház a gonosz. Hogy lehetne akkor Michael Moore vagy a Sziriana stábja szabadlábon? A nyugati filmvilág túlontúl is kritikus az USA közhatalmi intézményeivel szemben. Ontja a filmeket, melyekben az ufóktól a háborúkon át a rejtélyes bűnügyekig minden mögött az amerikai titkosszolgálat áll. De eddig még egy producert vagy forgatókönyvírót sem raboltak el ballonkabátos-napszemüveges ügynökök.

Na de hogy jön a képbe Zuschlag, az ifjúszoci számlazsonglőr? Nagy Ervin fejében úgy, hogy „az elmúlt nyolc év a politikai szervezett bűnözésről szólt, mégis ez az egy árva ügy robbant ki abban az időben. Az SZDSZ és az MSZP tele volt korrupciós ügyekkel, a rendszer mégis mindig összezárt, és a zsidózó Zuschlagon kívül pedig senki sem ütötte meg a bokáját. Nem szerecsenmosdatás, és sajnálni sem kell „Cusit”, de az összefüggéseken el lehet gondolkodni.”

A sugallat jól dekódolható: Zuschlagot valamiféle „zsidó maffia” takarította el az útból, mert a csalást még csak elnézték volna, de a zsidózásra az ő köreikben nincs bocsánat. Mindenekelőtt érdemes leszögezni: nem igaz, hogy Zuschlag hírhedt, kegyeletsértő poénkodása idején – 2004 őszén – nem volt más botrány. Ott van mindjárt a Kulcsár-ügy, amelyet akkor már folyamatába tett az ügyészség. Ott is a szoclib holdudvarhoz kötődő személyiségek lettek gyanú alá vonva. Mindez nem hozza zavarba Nagy Ervint. Ki is vágja az aduászt: „A két párhuzamos életből most már kitűnik, hogy miért is kerültek egymás mellé. A zsidóságról és az amerikai politikáról írni, szólni, alkotni, vagy uram bocsá’ viccelni nagy kockázat lehet…Szóval Amerikáról és a zsidóságról jót vagy semmit! Mert karriert hoz vagy kettétör, felemel vagy letaszít.”

Zuschlag János

MTI - Ujvári Sándor

A cikknek ez a legmeghökkentőbb kitétele. Hogy miközben az Amerika-és Izrael-ellenesség sikk (valamint hatalmas üzlet), egész iparág épült a rájuk kihegyezett paranoid teóriákra a világhálón, a könyvkiadásban, továbbá rengetegen így alapozzák meg a politikai karrierjüket, Nagy Ervin komolyan arról beszél, mintha az antiszemitizmus, valamint az Amerika-gyűlölet valamilyen tiltott, üldözött dolog lenne. Pedig fogadni lehet rá: ha Zuschlag akkor van annyira cinikus, hogy előáll egy paranoid rablómesével („kirúgott a zsidó maffia, mert röhögtem a holokauszton, amiről én is tudtam, hogy nem volt”), ma ő lehetne az új-jobbos ellenkultúra sztártanúja és mártírja. Kurucinfó-törzsolvasók gyűjtenének aláírást és pénzt a javára, hisz ő a „bűnbánó hazaáruló”, aki leleplezte a Tel-Aviv-Washington tengelyt, s ezért koholt vádakkal rács mögé dugták. Nagy Ervin téved. A zsidózást nem üldözik vagy büntetik, az pedig, amit a zsidózók üldözésnek tekintenek, nem kárukra, hanem kifejezetten hasznukra van.

A holokauszttagadás büntetőjogi szankcionálása szerintem is helytelen, jogállamtorzító öngól. Egyetlen dolgot lehet vele elérni: a bíróság elé citált (és szabadságvesztéssel sújtott) „megélhetési fanatikus” csak még jobban hisz téveszméinek igazában. Hiszen – ez minden paranoiás hitének alapköve – akit üldöznek, az fontos ember, mi több: azért üldözik, mert igaza van. Szabadulása után jó eséllyel milliomos lesz, előadó- és dedikálókörutakra hívják.

Persze igazi üldözés azért a holokauszttagadás betiltása után sincs. Attól még nyugodtan lehet zsidózni, Izraelt (a zsidóbérenc Amerikát és a Nyugatot) gyalázni. De trükkösen, kódolva még a náci haláltáborok is kétségbe vonhatók. S ott vannak a még nyakatekertebb elmeficamok: hogy volt ugyan holokauszt, de az egészet zsidók csinálták, hogy kárpótlást zsaroljanak ki a többségből, plusz létrehozhassák Izrael Államot.

Nagy Ervin cikkében erről persze nincsen szó. Okfejtése mégis egyszerre nevetséges és rémületes. Azt veti papírra a társaságról, melyhez Zuschlag is tartozott, hogy „ment a zsidózás, a „nagy-magyarországozás” és a kormány anyázása az ő asztaluknál (is).” Az jön le az egész írásból, hogy Zuschlagot és „sorstársát” valamiféle zsidó és/vagy amerikai hatalom büntette meg ezekért. Tehát Polanski nem a szexuális erőszakért, „Cusi” nem a fehérgalléros csalásokért bűnhődik, hanem azért, mert kikezdtek a zsidókkal, az USA-val, ami eme körökben ugyanaz. Beleférne persze mindez a véleményszabadságba. Az ingerküszöböt azzal lépi túl, hogy az épületes „összeesküvés-elmélet” a lapban visszhang nélkül marad, nem vált ki felszisszenést, elhatárolódást, bármilyen, demokratához méltó gesztust.