„Felesleges aggodalom, hogy beköltözik a politika a szerkesztőségek életébe, ellenkezőleg, sokkal távolabb kerül a politika a médiától.” (Szalai Annamária)

 Véletlenül se essék félreértés, a köztévét már közvetlenül a rendszerváltás után megszállták a pártok. Pontosabban még a távozás előtt, mintegy a pártállam távozásának farvizén evezve, amikor a most Orbán Viktorral alkotmányozó Pozsgay Imre államminiszter tévékuratóriumot hozott létre a haverinak szánt kisebb pártokkal és a később kormányzó MDF-el. Még hónapokkal az első szabad választás előtt jött létre a Pálfy G. István nevével fémjelzett hungarikum, a kormányközeli köztévé, amely olyan személyiségeket adott a magyar közéletnek, mint Császár Attila, Stefka István vagy Franka Tibor, és amelyet azóta mindig csak átvennie kell a parlamenti győztesnek, alapvetően megszállnia nem. Most sem történik semmi új: ami pár hónapja az MTV-ben megindult, nem valamiféle új fejlemény, hanem a megszállás folytatása más eszközökkel, más pártokkal, talán még középszerűbb, még törleszkedőbb önkéntes végrehajtókkal.

Krizsó Szilvia

Ahhoz képest, hogy „a pártoknak kiszolgáltatott közmédia nem érdekli az embereket” (Szalai Annamária), a politikai műsorok szerkesztésének, műsorvezetésének átvétele szinte természetes folyamat. Aki már látta Kálmán Olgát kérdezni az ATV-n, az tudja, hogy na ez az, ami nálunk sosem lesz közszolgálat – holott pont ott lenne a helye. Az MTV-n is akad azonban okos és cool kérdezőművész, meg is kapják a magukáét. 

A legmegalázóbban talán a baloldalhoz amúgy nehezen köthető, Az Estében korábban Gyurcsánnyal is kekeckedő Krizsó Szilviával bántak, akit még a választások előtt levettek napirendről és a képernyőröl, hogy a sportszerkesztőség jelesei tudósítsanak a későbbi szavazófülkés forradalomról. A Szólás szabadságát megszüntették, Krizsót átrakták reggelre, ráadásul Az Este másik kérdezni tudó műsorvezetőjét, Mészáros Antóniát is kivették a műsorból, nyilván hogy a Teadélután c. elfekvőben kamatoztassák tehetségét. 

Lapinformációk szerint a köztévé politikai és hírműsorai áttértek kézi vezérléses üzemmódra, az Index szerint az ex-Lánchíd rádiós Élő Gábor hírigazgató „mondatról mondatra szerkeszti a hírműsorokat”, megmondja, hogy „mi a napi üzenete a kormánynak.” A riporterek meg nyilván vagy alkalmazkodnak az elvárásokhoz, vagy feltöltik pozícióikat a Hír TV, az Echo TV berkeiből. Már ott van Obersovszky Péter (Echo TV), és jön, jön, jön: Gulyás István (Echo TV), Siklósi Beatrix (talán még emlékszünk az általa szerkesztett Éjjeli Menedék 2003 oktober 26-i adására, amelyben teret adtak a  holokauszttagadó David Irving szélsőséges nézeteinek), Halász Zsuzsa (ex-A Hét és ex-KDNP).  Én a magam részéről nagyon várom a nyíltan zsidózó Szaniszló Ferenc (Echo TV) felbukkanását egy Járai Judit vezette Panorámában. 

Winkler Nóra

nicafe.hu

Az új őszi műsorrendről kiszivárgó lapinformációk nem sok izgalommal kecsegtetnek, és ami ennél is rosszabb, az unalmat a jelek szerint összekötik az új nemzeti retorika kritikátlan visszhangzásával. Nyom nélkül megszüntették a kulturális kozmopolitizmus melegágyát, a Kultúrházat, Az Este mellett az egyetlen műsort, amiért érdemes volt az MTV-re kapcsolni. Lelkes és hiperaktív műsorvezetőjét, Winkler Nórát, az MTV Által Üldözött Jó Nők Klubjának újabb tagját pedig késő éjjelre száműzték, hadd vezessen csak filmes rétegműsort az inszomniás belvárosi értelmiségnek. Hogy mi az ideológiai megfontolás az új kultúr(műsor)politika mellett, arról a rivális Hír TV kultúrműsorának szerkesztője, Ókovács Szilveszter beszél őszintén a legújabb Heti Válaszban. A  Kultúrház szerinte néha „üvegcserepekkel teleragasztott betonkeverőt csodált körbe-körbe”, miközben Varga Miklós, Makovecz Imre vagy Berecz András szerinte valamiért „nem volt összmagyar érték” az elmúlt nyolc évben. Na majd most, Szilveszter. 

Ahogy azt sem, miért a hamarosan új médiajogszabállyal is körbebástyázott politikai lenyúlás, ha egyszer politikai és médiaszakembereik arra az egyszerű kérdésre sem tudnak válaszolni, pontosan mit értenek közszolgálat alatt, mennyi közpénzt akarnak spórolni, és racionális módon miért nem vonják össze végre a három megaintézményt, ha már nagyon muszáj az adófizetők pénzén állami médiát fenntartani. Eközben egyre kevésbé éri meg közmédiát lenyúlni, nem 1990 van, jó reggelt. Tévécsatornák százai, online lapok, letöltési lehetőségek milliói állnak rendelkezésünkre - már ha a kormány nem tervezi valami kínai típusú „Nagy Tűzfal” installálását. 

Az Európai Bizottság egyelőre nem vizsgálódik a tervezett magyar jogszabály körül: hamarosan nem is lesz mit vizsgálnia. Ha ugyanis a fentiekkel együtt megvalósul Pálffy István (KDNP) módosító javaslata is, mely szerint „a médiaszolgáltatások nem sérthetik a házasság és a család intézményét”, akkor máris elbúcsúzhatunk számos közéleti vitától a műsorokban, a zenecsatornák bezárhatnak, az európai és amerikai filmművészet java helyett pedig a Vatikán kulturális műsorát vagy egymást nézzük a nagyszobában.