A probléma az, hogy a kipás Károlyi – bár egyrészt nagyon primitív akcióról van szó, másrészt jelzi a Jobbik valódi, a mainstream jobboldaltól eltérő ideológiai tartalmát, az antiszemitizmust – nem igazán zsidó ügy. (Ezt helyesen jegyzi meg régi vitapartnerem, az egyébként – legalább is a közéleti publicisztikáit tekintve – problematikus Naftali Krausz is a blogján.) Károlyi Mihály, aki Magyarország egyik legrégibb nemesi családjából származik, nem zsidó, a Jobbik politikát csinált abból, hogy a baloldalt és a Károlyi-korszak után következő Tanácsköztársaságot (itt ténylegesen sok zsidó származású vezető volt) lezsidózza, azaz a saját politikai-világnézeti kánonja szerinti legrosszabbal azonosítsa.

Az ellentüntetés résztvevői

MTI/Koszticsák Szilárd

A Mazsihisz elnöke magára veszi ezt a vádat s úgy érzi, hogy jelenlétével kell felvennie a harcot a szélsőjobboldallal szemben. Mivel május 15-én választás lesz a Mazsihisz berkein belül, az antifasiszta tüntetéseken való megmozdulás szavazatokat hozhat – feltételezésem szerint ezzel kalkulál a Mazsihisz vezetője.

Holott a zsidók itt úgy kerültek be a történetbe, mint Pilátus a krédóba. Ha megkérdezzük magunktól azt, hogy a magyar politika- és társadalomfejlődés más lett volna-e a zsidók történelmi jelenléte nélkül (hiába történelmietlen a kérdés), nemmel kell felelnünk. A Tanácsköztársaságot a frontról hazatérő katonák lázadása nélkül nem lehetséges megértenünk, hiába uszított a hatalomátvételt követelő radikális szociáldemokrata és kommunista tábor. Szintúgy nem lehet magyarázni a folyamatokat anélkül a gazdasági-társadalmi problémahalmaz nélkül, melyet a (vesztes) háború, Magyarország szük választójogi rendszere és egyben a földtulajdonlásból kizárt rétegei jelenítettek meg.

A zsidóságot pedig ugyanúgy sújtották a Tanácsköztársaság vallásellenes rendelkezései és intézkedései, mint más vallás követőit, hiába voltak a vezetők között jó páran zsidók. Még a vörös terrornak is voltak zsidó áldozatai, bár az ezt megtorló fehérterror főleg a zsidóság köréből szedte áldozatát. Nagyjából annak a gondolkodásmódnak az alapján, mely uralkodik a mai szélsőjobboldal táborában is, s amely az 1989 óta eltelt – s kétségkívül nem problémátlan – időt is a zsidóság „káros” térhódításával magyarázza. Ennek a jele, sőt szimbóluma a Károlyi fejére helyezett kipa. A gyógyír erre a bornírt és primitív történelemhamisításra nem lehet a zsidó szervezetek magyarázkodása, illetve csatlakozása a baloldali ellentüntetéshez. Inkább azon igyekezet, hogy múltunkat mítoszok és ellenmítoszok nélkül ismerjük meg, s kikerüljünk abból a hamis körből, melynek körforgása kizárólag makulátlan hősöket és Sátánokat teremt, történelmi nyereségünket kizárólag magunknak, míg veszteségeinket „másoknak” tulajdonítja.