hvg.hu: Miért pont Hágában indítottak a hamisítók?

Romsics Ignác: Hága csak teszt volt, azt gondolták, ott könnyebb elsózni a hamis bankókat, mint Párizsban. De a tervek szerint számos irányba indultak volna futárok, amennyiben siker koronázza első próbálkozásukat, s Nyugat-Európa több helyén akarták volna beváltani a magyar gyártású frankokat.

hvg.hu: Ki szőtte állami szinten ezt a pénzhamisítási tervet?

R.I.: Egy-két, a politikával is kapcsolatban lévő kalandor kezében futottak össze a szálak: Windischgratz Lajos herceg, a 48-as hadvezér unokája adta hozzá a maga nevét a legmagasabb szinten.

De kétségtelen, állami főtisztviselők is részesévé váltak, mint például Nádosy Imre országos főkapitány. Sőt, beavatott lehetett Teleki Pál, aki azonban ekkor nem viselt állami funkciót; s tudhatott róla a kormányfő, Bethlen István is. Ennek ellenére nem merném állítani, hogy „állami szinten” ötlötték ki.

Túlbuzgó magánemberek szervezkedtek, és akciójukba magas rangú főtisztviselők is belekeveredtek. Arról nincs ismeretünk, ha sikerül az akció, mennyit használtak volna fel a „nyereségből” magáncélra, és mennyit irredenta akciók támogatására.

hvg.hu: 1925. december 28-án francia detektívek érkeztek Budapestre, mire jutottak?

R.I.: Nemcsak francia detektívek serénykedtek, hanem, mint ilyen esetben lenni szokott, minden ellenérdekelt fél kezdett valós, vagy félig valós információkkal előállni a sajtóban. A franciák inkább csak katalizálták ezeket. Tudvalevő: sokan sokaknak akartak törleszteni. Telekinek is, Bethlennek is. Legitimista oldalról is, és az emigráció térfeléről is. És ezek az addig leplezett érdekek mind előbújtak. Januárban előkerült egy levél november végéről, melyet Bethlen a Nemzeti Szövetség vezetőjéhez – valamikori iskolatársához, báró Perényi Zsigmondhoz – intézett azzal, igaz-e a szervezkedés, s amennyiben igen, akkor lépjen föl ellene. ( A pénzhamisítók szervezetileg a Nemzeti Szövetséghez sorolódtak.)

Ezzel a végig zavarokkal, kuszaságokkal, csomókkal teli ügy ekkor egy olyan fordulatához érkezett, amikortól nyilvánvalóvá vált, nem egyszerűen magánemberek fondorlata megy végbe. Nemcsak arról volt szó, hogy állami főtisztviselők egyike-másika, például az országos rendőrfőkapitány futárútlevelet szerez a bankókat beváltani szándékozó Jankovich Arisztidnek és másoknak, hanem arról is, hogy valamilyen módon erről az összeesküvésről maga a miniszterelnök is tudott, bár ezt az első hetekben letagadta.

hvg.hu: 1926. január 2-án a frankhamisítók újabb csoportját tartóztatják le. A Budapesti Büntető Törvényszék május 26-án hirdetett ítéletet a perben. Windischgratz Lajos herceget és Nádosy Imre országos főkapitányt 4 évi, a többi vádlottat 4 hónaptól 1 évig terjedő fogházbüntetésre ítélték. 1928 április-májusában a fő vádlottak kormányzói kegyelemben részesültek. Nem volt ennek negatív visszhangja?

R.I.: Az volt az általános felfogás, hogy hazafiúi indítékból követték el, amit tettek, a nemzetközi porondon felvonulva. A jobboldali közvélemény szemében nem csökkent Bethlen presztízse, hanem inkább erősödött. Az akkori jobboldali holdudvar nem úgy fogta föl, mint egy oktalan bűnügyet, hanem mint hazafias indítékból elkövetett „nemes célú csínytevést”. És hát megjegyzendő: ezt a két évet Windischgratz inkább a Park Hotelben töltötte, s nem a börtönben.

hvg.hu: „Véletlenül” a bírósági iratok jelentős része később elégett. Megsemmisült ezzel az igazság utólagos kiderítésének lehetősége is?

R.I.: Nem ez az egyetlen „elporladt” ügy. Gondoljunk napjainkra: mindenki számára ismert, nagyszabású olajszőkítés folyt Magyarországon, amiből sokan jelentős hasznot húztak. Kiderül valaha is, kik voltak ebben benne? Nem valószínű. Ugyanígy, a frankhamisítási ügy minden részletére máig sem derült fény. Teleki Pál, aki belekeveredett, részben magára vállalta a dolgot. A francia dokumentáció ismert; a magyar iratokból, ami megmaradt, a már fentebb említettek bogarászhatóak ki. Ezen túlmenően néhány évvel ezelőtt előkerültek letétbe helyezett Teleki-vallomások és más anyagok, de ezekből sem világlik ki minden. Például a legfontosabb: az ellenzék akkori állítására, miszerint a legfelsőbb szinten a kormányzat irányította ezt az eszement akciót, a mai napig nincs meggyőző bizonyíték. Csak arra, hogy tudtak róla, s hogy a jelek szerint nem léptek fel kellő eréllyel a megakadályozása érdekében. Vagy, ha jóhiszeműen értelmezem Bethlen magatartását, akkor az egésznek nem tulajdonított akkora jelentőséget, hogy kellene ezzel foglalkoznia.

hvg.hu: A baloldali emigráció ebbe kapaszkodva szerette volna, ha a Nyugat megvonja támogatását a Bethlen-kormánytól és kormányváltást erőszakol ki Magyarországon.

R.I.: Valóban felmerült, esetleg meg is lehet(ne) buktatni a kormányzatot. Többen is próbálták befolyásolni a nagyhatalmakat ebbe az irányba. Elsősorban Franciaországot, legitimista oldalról is, az emigráció oldaláról is. Főleg Károlyi, s a körülötte szerveződő emigráció bízott abban, hogy Franciaország és a Kisantant támogatásával ki lehet erőszakolni, valamilyen módon demokratizálódjon az autoriter rendszer, szabad választások legyenek, s a Bethlen-kormányzást egy demokratikus rendszer váltsa fel.

hvg.hu: Ám a nemzetközi botrányt épp az érintett franciák és az angolok zárták gyorsan rövidre. Miért fűződött ehhez érdekük?

R.I.: A franciák (de az angolok és az olaszok is) úgy látták, kevés az esély demokratikus fordulatra, s ha bukik Bethlen, sokkal valószínűbb, hogy vagy Gömbösék jönnek (még rosszabb megoldás, egy jobboldali, radikális kormányzat), vagy egy legitimista kormány, amelyet szintén elfogadhatatlannak tartottak, mert ettől – következményeit tekintve – az egész térség destabilizálódását lehetett feltételezni. Vagyis, ha valamilyen restaurációs megoldásként visszatér Habsburg Ottó, akkor ez a cseheket, a horvátokat is érintheti. Jobbnak látták szemet hunyni a frankhamisítási botrány felett.