Zentai Péter: Mikor látta utoljára az apját?

Pavel Hodorkovszkij: Hét évvel ezelőtt. Szeptember volt és apám segített beiratkozni a bostoni egyetemre. Aztán ahogy hazatért, rövid e-mailt küldött. Írta, hogy beszélt az ügyvédeivel, és az az érzése, jobban teszem, ha kinn maradok. Holott, amikor itt együtt voltunk, nagyon optimistán beszélt az általa irányított Yukos és az Abramovics vezette Sibnyeft összeolvadásáról, hogy létrehozzák a világ negyedik leghatalmasabb energetikai cégét. Ebből aztán semmi nem lett, mert, mint  jól tudjuk, a Yukos  Putyin elnöknek kellett. Apámat letartóztatták. Azóta csak levelezem apámmal.

Z.P.: Úgy érti: e-maileznek?

P.H.: Ugyan. Apám nyolc éve nem érintett komputert. Nem engedik internetközelbe. Rendes postai úton levelezünk.

Z.P.: Gondolom, cenzúrázottak azok az írások.

P.H.: Fogalmam sincs, minden esetre nyíltan ír a helyzetéről, az ellene kreált procedúra és az ítéletek abszurditásairól. A külvilágtól, a globális valóságtól nem lehet a mai világban elzárni senkit sem. Újságokat – még külföldieket is – például olvashat. Úgyhogy pontosan tudja, micsoda erők mozdultak meg az érdekében otthon és külföldön egyaránt.

Z.P.: Nem sok eredménnyel, mert ugyebár a nagy külföldi nyomás dacára mégiscsak az ügyész követelésének megfelelő ítéletet hozta meg a bíró.

P.H.: Mármint Putyin követelésének megfelelően! Az ügyész politikai akaratot teljesít és ennek megfelelően a bíró is.

Z.P.: Ezt nehéz igazolni.

P.H.: Ne legyen naiv! Egy jogállamban erre persze ebben a formában nem kerülhetett volna sor. Gondolja, hogy szórakozásból tiltakozik Clinton külügyminiszter és vele együtt a fél világ?

Z.P.: S mi a következménye a tiltakozásnak? Az apját csak azért is elítélték még egyszer. Nem gondolja, hogy minél hangosabb a protestálás, minél nagyobb zajt csapnak külföldön, annál inkább megmakacsolja magát az orosz vezetés? Hiszen éppenséggel erőt, következetességet kell demonstrálniuk a hazai közvélemény előtt. Milliók akkor lennének igazából elégedetlenek, ha Putyinék beadnák a derekukat és engednének a külföldi nyomásnak. 

P.H.: Ez a cinikus megközelítés, nekem ez ellenszenves, mert erkölcstelen. De elismerem, hogy a külföldi politikusok szavainak nem túl nagy súlya van, mert a gyakorlatban a Nyugat pragmatikus és gazdasági érdekek mentén cselekszik. És minden kormány kényesen ügyel rá, hogy demonstrálja szuverenitását a saját népe előtt. A Nyugat bizonyosan nem fogja beáldozni a nagy jelentőségű orosz kapcsolatokat apám ügye miatt. Ettől függetlenül, mindig akadnak a világban őszinte, önzetlen politikusok és még inkább civil szervezetek. Ők önző érdekektől mentesen kötelességüknek érzik, hogy napirenden tartsák a jogsértések ügyeit, történjenek azok bárhol a világban.

Z.P.: Mondja, apja nem beszélt sohasem arról, hogy Oroszország első embere akar lenni? Tény ugyebár, hogy Mihail Hodorkovszkij jó nyolc éve pénzelni kezdett olyan mozgalmakat, amelyek Putyin elnökségének megdöntését célozták. Akkoriban sokan nyilvánvalónak tartották, hogy az ön apja áll majd e mozgalmak élére.

P.H.: Ez úgy hangzik, mintha apám valami puccsista lett volna. Nevetséges. Valójában az volt a vágya, hogy 45 éves korában felhagy a nagy üzlettel és pénzének jelentős hányadát a jó ügyeknek szenteli. Többek között persze politizálni is akart, de nem klasszikus értelemben, hanem azzal, hogy alapítványokat hoz létre, és azokon keresztül hozzájárul a civil, nyitott, demokratikus társadalom kiépüléséhez Oroszországban. Tanítani akart, de elnök lenni sohasem. Putyinék persze féltek apámtól, mert útját akarta állni a tekintélyen alapuló rendszer kiépülésének. Míg szinte minden más orosz milliárdos megalkudott a rendszerrel, befogta a száját és az üzletmenet folytatása érdekében engedett a zsarolásnak, addig ő erre nem volt hajlandó. Ez volt a fő bűne, valójában ezért szenved hét esztendeje, és fog még további hét éven át.

Z.P.: Hacsak a következő elnök, aki 2012-ben hatalomra kerül,  nem részesíti amnesztiában.

P.H.: Apám megírta nekem, hogy sosem kér kegyelmet. Azzal ugyanis elismerné bűnösségét. A következő elnök egyébként – szerintem – megint Putyin lesz, aki presztízskérdést csinál abból, hogy apám megalázkodjon előtte. Hiszen ez jelentené a számára a teljes győzelmet a Hodorkovszkijjal vívott személyes harcában.

Z.P.: És ön? Ha ön tényleg az apja fia, akkor folytathatná, ami félbemaradt. Ami nem sikerült Mihail Hodorkovszkijnak, sikerülhet Pavel Hodorkovszijnak.

P.H: Nincsenek ilyesfajta ambícióim. A komputertechnológiához értek, létrehoztam egy céget, amely a háztartások racionális energiafogyasztását elősegítő szoftvereket fejleszt. Nemrég nősültem. Elsősorban a családdal törődöm, egyik legfőbb kívánságom, hogy apám láthassa és mielőbb kezében tarthassa most született unokáját. A kislányomat.