hvg.hu: A halasztott alkotmányozás magyar útja című fejezetben többek között arról is szó esik, hogy a 90-es évek második felében számos alkotmánytervezet készült, többek között a Horn-kormány 1995-ös tervezete, amelynek számos passzusa visszaköszön a 2011. évi új alkotmány hitvallásában. Milyen tanulságok vonhatók le mindebből?

Csizmadia Ervin: Először is, a 16 évvel ezelőtti alkotmánytervezet preambuluma szól a „békés politikai rendszerváltozás lezáródásáról".

Szakács Barbara

Eszerint a 90-es évek közepén nyilvánvaló volt, ami manapság korántsem, hogy ti. 1990-ben, a demokratikus intézmények megteremtésével, az átmenet messze nem fejeződött be. Másodszor, a preambulumban nem csupán jelezni kell a rendszerváltás lezárulását, de "bizonyos területeken jelezni szükséges az új fejlődés felé való nyitottságot". Talány, mit érthettek „új fejlődés" alatt? A parlamentáris rendszer egészét kellene új irányokba fordítani? Nem tudhatjuk. Talán az alkotmányozni akarók szándéka akkor még – ellentétben a 2000-es évekkel – nem az állagvédelem volt. De roppant szemérmesen nem mondták ki a lényeget.

Harmadszor, a tervezett preambulum a magyar állam több mint ezeréves fejlődésének hagyományaival való elkötelezettségét is deklarálja. Itt sem körvonalazzák ezeket a hagyományokat, de nyilvánvalóan úgy gondolták: ezzel az ezer évvel azért valamit kezdeni kell. Ugyanakkor óvnak a tervezet készítői: „a preambulumnak tömörnek kell lennie, célszerű elkerülni a dagályos kifejezéseket, az indokolatlan pátoszt". Ez utóbbit egyértelműen nem sikerült elkerülni.

Fájdalom, hogy a korábban készült alkotmánytervezetek (mint például a Petrétei József igazságügy-miniszterhez kötődő szöveg 2006-ból) szinte „szamizdatként" léteztek az elmúlt években, s az „új fejlődésre való nyitottság", vagy az ezeréves magyar történelem előcitálása 2010-2011-ben valójában derült égből villámcsapásként érhette a politikai közösséget. Holott, ha a politikai osztály komolyan veszi a feladatát, ha nem menekül abba a közhelybe, hogy „nincs alkotmányozási kényszer" (persze, hogy nincs), akkor ez elkerülhető lett volna. Azaz: ami talán sok területen megspórolható (a vita), az éppen az alkotmányozás területén megspórolhatatlan, elvégre jó alkotmányt csak akkor lehet csinálni, ha előtte végigbeszéljük a politikai közösséget belülről feszítő kérdéseket és utána jutunk konszenzusra.

hvg.hu: Mindez nyilván vonatkozik a preambulumra, az alkotmány előszavára. Végül is annak mi a funkciója?

Lakatos Júlia: Szokás, hogy az alkotmányoknak van egyfajta magasztos, ünnepélyes bevezetője.

Szakács Barbara

Az alkotmányok előszava egy ország közös értékeinek „zanzásított” változata, ami közérthetően összefoglalja a meghatározó alapértékeket. Ahhoz hasonlatos, hogy a himnusz első versszakát mindenki el tudja énekelni, de a vers egészét valószínűleg nem tudja fejből. Az alkotmány „testét” megjelenítő szabályozó részeket vélhetően csak a szakemberek fogják elolvasni. Egy rövid előszó esetében nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy megértsük a benne foglaltakat. Könnyebb valamiféle érzelmi viszonyulást kialakítani a preambulummal, mint véleményt alkotni az egész dokumentumról. Az Egyesült Államokban mindenki ismeri az alkotmány bevezető sorait és lépten-nyomon idézik is. Nálunk nem alakulhatott ki ilyen típusú érzelmi kötődés. Nincsen konszenzus a közös értékeinkről.

A könyv születését megelőzően azt érzékeltük, kísérlet sincs arra, hogy bevonják az állampolgárokat az alkotmányozási folyamatba, hogy maguk határozzák meg, melyek azok az alapértékek, amelyek fontosak számukra. Többek között ezért is hirdettük meg a Preambulum-projektet. Kíváncsiak voltunk, hogy az „utca embere” mit venne bele a készülő alkotmány előszavába. Az erről szóló fejezetben a beérkező több száz válasz alapján vizsgáltuk azokat az alapértékeket, nemzeti szimbólumokat stb., amiről a könyv további tanulmányaiban részletesebben is írunk. Az, hogy olyan sokan tartották fontosnak véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben, még egy bizonyíték, hogy van érdeklődés a preambulum iránt.

hvg.hu: Mi is közreműködtünk ebben a projektben, több száz olvasói hozzászólás érkezett. Ezekből nagyjából leszűrhető, mit várnak el az állampolgárok egy alkotmány preambulumától.

Antal Attila: Ahogyan a kötet és a Preambulum-projekt is megmutatta: nincs egységes szabálya a „preambulum-készítésnek”.

Szakács Barbara

Vannak különféle toposzok, panelek, amelyek megfigyelhetőek az európai preambulumokban (ilyen a közös európai értékek, a vallás, a történelem szerepe). Ugyanakkor az sem egyértelmű, hogy kötelező lenne preambulummal ellátni az Alaptörvényt, hiszen számtalan alkotmány előszó nélkül íródott. Talán azt lehet elsősorban elvárni, hogy a preambulum és az alkotmány szövege egymással koherens egészet alkosson, s az előbeszéd ne zavarja össze az alkotmány értelmezését; az alkotmány szövegének a preambulumból kell következnie.

hvg.hu: Mi kell egy jó és sikeres alkotmányozáshoz?

Paár Ádám: Ha már szóba került az amerikai alkotmány, hadd hivatkozzak az egyik alapító atya, John Dickinson szavaira: „Csak a tapasztalat vezéreljen bennünket! Az ész félrevezethet.”

Novák Zoltán

Azok voltak a jól sikerült alkotmányozások, amikor az alkotmány és a preambulum által konstruált világ nem került élesen ellentétbe a társadalom értékeivel és tapasztalatával. Ha az állampolgárok többsége nem tud azonosulni az alkotmányba foglalt értékekkel, akkor nem beszélhetünk sikeres alkotmányozásról. Szerencsés, ha az állampolgárokat még időben bevonják az alkotmányozásba, és nemcsak a folyamat végén. Ez utóbbi azt jelenti, hogy népszavazással kap megerősítést a produktum, ahogyan arra több országban találhatunk példát. A politikai, társadalmi tradíciók figyelembe vétele és a széles egyetértés egyaránt szükséges egy jó alkotmány és preambulum megalkotásához.

hvg.hu: A magyar alkotmányok preambulumai mutatnak valami közös jellemzőt?

A. A.: Általában valamennyire jellemző volt, hogy tükrözték a mindenkori közjogi status quo-t, a törvényalkotási, esetleg alkotmányozási helyzetet: 1222-ben, 1920-ban, 1946-ban, 1949-ben, de még 1989-ben is. Ám 2011-ben megtört a hagyomány: a Nemzeti Hitvallás nem a jelenlegi közjogi helyzetből indul ki, hanem az 1989-es preambulum tagadásából: az alkotmányozó az átmenet rendszerével kíván szakítani, és a véglegesség szándékával adni alkotmányt a politikai közösségnek.

hvg.hu: A preambulum igyekszik értelmezni, értékelni a múltat, történelmünket. Ennek milyen hátulütői lehetnek?

A.A.: A múltértelmezés, s még inkább újraértelmezés mindig is kényes terepe az alkotmányozásnak. Az alkotmányozóknak általában meghatározott történelemképük van, s ragaszkodnak ennek alaptörvénybe öntéséhez. Igen nehéz lenne olyan történelemképet rögzíteni a preambulumban, amelyet mindenki egyformán magáénak vall. Közjogász körökben járja az a mondás, hogy a jó alkotmánynak nincs, vagy ha van, akkor nagyon rövid a preambuluma. A Nemzeti hitvallásról mindez nem mondható el, olyan történelemképet emel be az alkotmányba, amely hosszú időre muníciót ad az alaptörvény ellenzőinek. Az igazi gond ezzel az, hogy a Nemzeti hitvallás és az alkotmányozó múltértelmezése körüli viták kétségessé tehetik az új alaptörvény társadalmi elfogadását: félő, hogy a 2011-es alkotmányt is megronthatják a körülötte kialakuló mítoszok, ahogyan ez a 89-essel már megtörtént.

Mindez pedig oda vezethet, hogy az alkotmányt – ismét – nem a benne foglaltak alapján, hanem a hozzá kapcsolódó intuíciók és hiedelmek alapján ítéljük majd meg.

Nagy Attila Tibor: Egyetértek. Magyarországon az volt a gyakorlat, hogy amikor az alkotmányozó szerepeltetette a történelmet a preambulumban, akkor azon rajta hagyta a maga történelem-szemléletét, és nem vette figyelembe a más típusú történelmi megközelítéseket.

Szakács Barbara

Márpedig, ahogy már elhangzott, egyetértés kell a jó alkotmányhoz, de a történelemszemlélet körüli viták mutatják legjobban, hogy erre általában kevés a fogékonyság. Az 1949-es alkotmány eredeti szövege méltatta a „nagy Szovjetunió” történelmi szerepét, mert az „szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát”. A most elfogadott Nemzeti hitvallás bevezető szövegében is egyértelműen megjelenik a Fidesz vezette jobboldal történelemszemlélete, különösen a kereszténységre, a Szent Koronára, vagy a történeti alkotmányra való utaláskor. Ez több veszéllyel is járhat. Újraindulnak a XX. századból már ismerős történeti viták, ugyanis a magyar baloldal, a polgári radikálisok, később a liberálisok mindig is élesen szemben álltak ezzel a szemlélettel, és ez nincs nagyon másképp az LMP, de főként az MSZP esetében sem. Ha ezek a politikai erők megerősödnek, akkor vélhetőleg az Alaptörvény ezen részéhez is hozzá kívánnak nyúlni, ami biztosan kiváltja majd a jobboldal tiltakozását. Ráadásul a Jobbik sem elégedett a preambulum történelemszemléletével, az ezzel kapcsolatos viták folytatódnak, és mérgezni fogják a politikai légkört.

hvg.hu: Mennyire indokolt, hogy a  preambulum szakrális elemeket is tartalmazzon, beleértve Isten nevének az említését?

Szentpéteri Nagy Richard: Isten nevének is megvan a helye egy preambulumban.

Szakács Barbara

Nem azért, mintha lennének kötelező szabályok arra, hogy egy államnak legyen-e chartális alkotmánya, az alkotmánynak legyen-e preambuluma, a preambulumnak legyen-e valamilyen szakrális utalása, és az hol legyen benne, hanem azért, mert a preambulum is egy műfaj, amelynek megvannak a műfaji sajátosságai, ahogyan mondjuk, egy eposznak is vannak műfaji kellékei. Ha egy preambulumnak van invokációja – ahogyan általában egy eposznak is –, akkor annak elég valószínűleg valamiképpen szakrálisnak kell lennie, különben nincs értelme az invokációnak. A legszentebb névnek itt lehet helye. Máshol viszont nemigen lehet helye, ahogyan az egyéb szakrális elemeknek is van egy mennyisége, amelyet nem lehet túllépni, különben dagályos, túlírt, terjengős és kulturálatlan lesz a szöveg, az pedig rossz ízlésre vall. Az új alaptörvény Nemzeti hitvallása ebbe a hibába esik.

hvg.hu: Az ön által írt fejezet mintha azt sugallná, hogy jól bejáratott demokráciában nincs is szükség alkotmányra, a jogokat, a közös értékek mentén, amúgy is tiszteletben tartják.

Sz. N. R.: Ennek megértéséhez egy érzékletes példa hozható fel. Az alkotmányra úgy kell tekintenünk, mint lakásunk ajtaján a biztonsági zárra. A zár nem óv meg minket attól, hogy az elszánt és profi betörő behatoljon a lakásba, mert időigényes és alapos munkával a legjobb zár is feltörhető. Azokkal szemben pedig, akik nem is akarnak betörni, nincs szükség biztonsági zárra, mert a normális, rendes ember, ha nem hívjuk vendégségbe, még a nyitott ajtón se jön be. Miért szerelünk mégis biztonsági zárat a lakásunkra, ha az előbbiek ellen nem elégséges, az utóbbiak ellen pedig felesleges a védelem? Azért, mert bár egyesektől nem tudjuk, másoktól pedig nem is akarjuk megvédeni magunkat, az alkalmi tolvajoktól megvéd minket a biztonsági zár. Aki be akarja tartani az alkotmányt, az akkor is betartaná, ha nem lenne leírva. Egy elvetemült kormányzat pedig, amelynek nagy elszántsága és hatalma van ahhoz, hogy alkotmányt sértsen, meg is fogja azt sérteni, akármilyen precízen van megírva. A szabadság ádáz ellenségeivel szemben a jó alkotmány sem véd meg. De legalább arra kényszeríti az alkalmi alkotmánysértőket, hogy kétszer is gondolják meg, szembe merjenek-e szállni a szabadság rendjével. Egy jó alkotmány nem tesz mást, mint a szabadságunkat garantálja. Ez bizony nem sok, de nem is kevés.