„Nem baj, hogy kikerült a hangfelvétel. Mert a magyar politika igazi kérdése ma már nem az, ki, mikor nem mondott igazat, hanem az, ki tudja ezt abbahagyni. Ki az, aki őszintén, néhol szenvedélyesen, néhol szabadszájúan szembe mer nézni az elmúlt 16 év hazugságaival és féligazságaival. Mi megtettük. Megtettük egymás között, zárt körben már májusban, és azóta megtettük nyilvánosan is” - blogjában így kommentálta kiszivárogtatott, elhíresült beszédét az elhíresült miniszterelnök, nem kibontva az igazság azon dimenzióját, mely szerint Őszödön beismerte: hazugságokkal, trükkök százaival nyert választást.

Nem volt igaz tehát a rétor későbbi szövegértelmezése, amely szerint a „szenvedélyes igazságbeszéd” az egész politikai spektrum felelősségét firtatta volna, sok évre visszamenően. Nehéz így érteni azt, hogy „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz”. Ezzel együtt nehéz nem bólintani arra, hogy „A hazugság az egész magyar politikai elit bűne. A miénk és övék. Mi sem tudtunk ezen változtatni a választások előtt, és nem tudtuk kirángatni a kampányt sem a gügyögés, a féligazságok kelepcéjéből”.

Ami ennél is fontosabb: az őszödi beszédből világosan kiderül, hogy a kínos beismerés célja éppen a permanens hazudozás kultúrájának leállítása, nem pedig büszke vállalása volt. Ez talán a legfontosabb morális különbség Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor között.

Ma már látjuk, sőt 2006 őszén is láttuk, hogy azért nagyon is baj volt a felvétel kikerülése (ha most eltekintünk attól, hogy ezt a beszédet a rétornak az Országgyűlésben kellett volna elmondania). A spontán békés protestálók mellett jól szervezett, erőszakos, gyújtogató posztnáci plebsz lepte el a pesti utcát, hogy így tiltakozzanak egy olyan ember hazugságai ellen, akinek ők enélkül sem hitték el egyetlen szavát sem. Tavaly óta viszont minőségi ugrásnak, sőt elrugaszkodásnak vagyunk tanúi: a Nemzeti Ügyek Orbánja rendszert csinált a permanens hazudozásból, a trükkök százaiból. Nyilvánvalóan végighazudták az utolsó másfél évet. Teljesen világos, hogy amit mondanak, az nem igaz. És, hol vannak most ugyanezek a „forradalmárok”?

„Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére” - mondta Gyurcsány. Ezek a fiúk viszont visszavitték a kormányzást ugyanoda. Vegyük például a sonkás szendvics ügyét.

*

Történt, hogy a köztévé épülete előtt három hete éhségsztrájkolók akciójára adott csattanós válaszként a tulajdonos MTVA kommunikációs igazgatója, volt diákvezető létrehozott egy Facebook-oldalt, azzal a címmel, hogy „Mtva: az éhségsztrájkról valójában”. Ezen az oldalon két nagyon érdekes fénykép aranyozza be az oda látogatók életét: az egyiken az aktivisták kék sátra előtti nejlonzacskók és szatyrok láthatók, azzal az aláírással, hogy „Vajon mi van a szatyrokban?”, a másikon konyhaasztal-részlet, papírpoharak, bögrék, ásványvizes palack – és egy félbeharapott szendvics. A képaláírás: „Gördülő éhségsztrájk közben sonkás kiflit enni szabad!!!!”.

Ami az első fotót illeti, a szatyrok nyilvánvalóan iPadet, Füles rejtvényújságot, néhány kézigránátot, aknavetőt és persze májkrémkonzervet meg müzliszeletet rejtenek, amiket a pancser éhségsztrájkolók képtelenek voltak jobban elrejteni. Kivétel talán az a fehér csíkos kék hátizsák ott hátul, amelyben valószínűleg az észak-koreai atombomba összeszerelésének pontos instrukciói találhatók, a netről kiprintelve, már ezért is ideje lassan felszámolni ezt az éhségsztrájkolós vircsaftot. A konyhaasztal azonban már egészen explicit: a félbeharapott szendvics a tüntetők álságosságának, hazudozásainak szimbóluma mintegy. Vagyis akar lenni.

A véletlenül sem virtuális valóságban ez a félbeharapott sonkás szendvics azt jelképezi, ami a másfél éve regnáló nemzeti együttizének a leglényege: a ká-európai pitiánerséggel árukapcsolt hazugságot. Ha ez a tényfeltáró-denunciáló jelleggel közzétett fotó hivatott igazolni az éhségsztrájkolók őszintétlenségét és becstelenségét, akkor sok más érvük nem lehet ellenük. És mint kommunikációjukból látjuk, nincs is. Semmi sem bizonyítja, hogy Nagy Navarróék hazudtak az akciójukról. Viszont minden azt bizonyítja, hogy ez a kormány rendszert csinált a hazudozásból, sőt arra építette fel az egészet.

Hazugság volt, a teljesség igénye nélkül, hogy

- az éhségsztrájkolók „nem akarnak a közszolgálati médiában dolgozó munkavállalói közösséghez tartozni”, ezért „nem hagytak más lehetőséget a munkáltató számára”, mint elbocsátani őket;

- előtte Lomnicit kitakarták, a krisnások alapítványát ökumenikussá varázsolták, a mozgássérültek Suzuki-konstrukciós botrányát meg teljes elkenték a köztévében;

- visszacsempészték és megszavazták a büntetőeljárási törvény Ab által alkotmányellenesnek ítélt módosítását;

- az Alkotmánybíróságnak egy év kevés volt arra, hogy döntsön előbb hárommillió, majd százezer ember magántulajdonának kormányzati eltulajdonításáról;

- „nem a kormány vette el ezeket a forrásokat, hanem a magán-nyugdíjpénztári tagok döntöttek arról” (Giró-Szász András);

- a kampányban előbb közölték, „megvédik” a nyugdíjpénztárakat, majd tavaly októberben Selmeczi Gabriella azt mondta, „mindenki visszakapja a saját pénze feletti rendelkezés szabadságát”;

- a Standard & Poor's leminősítése „nem Magyarországról szól”, hanem az euró válságáról;

- az IMF „a mi bankunk” (Orbán), majd szépen futnak a pénzük után;

- az IMF delegációja azért utazott el Magyarországról Olli Rehn uniós pénzügyi biztos kifejezett felszólítására, hogy „máshol várja a Jézuskát” (Lázár János);

- Lázár János soha nem személyeskedett;

- a miniszterelnök a „nemzeti szuverenitást” védi, miközben bebetonozza a kulcsfontosságú adójogszabályokat, hogy majd egy szabadon választott kormány véletlenül se legyen szuverén;

- a Klubrádió „szándékosan gyenge pályázatot nyújtott be, hogy ne tudja elnyerni a frekvenciát, és utána ezzel is támadni lehessen a Médiatanácsot, és rajta keresztül a kormányt” (Fónagy János).

A sor nyilván tetszés szerint kiegészíthető, sőt azért van itt a cikk alatt ez a sok virtuális hely, hogy Ön is bekommentelhesse ide mementóul azt a kormányzati hazugságot, ami fenn hiányzik. Egyébként meg nagyon remélem, hogy valamelyik éhségsztrájkoló kínjában tényleg benyomta azt a fél sonkás szendvicset. Nem hősi halottakra, hanem nagyon is élő emberekre van szükség ahhoz, hogy előbb-utóbb lenyomjuk az állami zombik támadását.