Elbúcsúzik Réthelyi Miklós miniszter, akadémikus, professzor - és nagyon hamar el fogjuk felejteni. Részint azért, mert gyorsan (talán túlságosan is gyorsan) felejtünk manapság, aki nem tett vagy mondott kifejezetten borzalmas dolgokat - vagy akár ha később volt egy-két elfogadható, netán konciliáns gesztusa -, annak mindent (talán túlságosan sok mindent) megbocsátunk. Részint azért, mert Réthelyi semmi emlékezeteset nem tett; minisztersége alatt ugyan szabadon garázdálkodott Hoffman Rózsa, de az egészségügyben (legjobb indulatú értelmezésben) semmi lényeges nem történt, a kultúrában még kevésbé. Az akadémikus úrnak nagyjából annyi mondanivalója volt a kultúra ügyeiről, hogy igencsak kétes érveléssel „megvédte” Spirót és Kertész Imrét, és kegyesen a helyén hagyta Alföldit. Mondom: néhány nap, és már senki nem fog emlékezni rá, hogy ki felügyelte a Nefminek nevezett monstre-tárcát. És hogy ki volt a felelős azért, hogy mit is ír a kultúráról az új Széll Kálmán-terv.

„Alakult, kialakult, külterület” - elsősorban ezeket a szavakat dobja ki a kereső, ha az új Széll Kálmán tervből a „kult” betűsorra vagyunk kíváncsiak - óvatosságból, hogy ne csak a „kultúrát”, hanem a „kulturálist” is megtaláljuk.

Alig-alig találjuk.

Másutt már megírtam, hogy a tudománypolitikáról a kormánynak semmi mondanivalója (s hogy talán jól van ez így); abba is belenyugszom, hogy a művészet szeretett kormányunk számára nemlétező terület (a tervben ez a szó - vagy származékai - talán ha háromszor, csaknem véletlenül fordul elő). De azért mégiscsak azt gondolnánk, hogy van valami abban a sokat hangoztatott szlogenben, hogy lemaradó, szegény, rossz gazdaságú országok kitörési pontja a kultúra (és az oktatás) lehet, a kultúráról tehát egy nagyívű országos tervnek valamit csak kéne mondania. Hát lássuk.

A szó először a 38. pontban fordul elő („Kutatás-fejlesztés, innováció céljainak megvalósulását támogató közművelődési informatika fejlesztése, versenyképes szolgáltatások megjelenése az EU Kreatív és Kulturális Iparban”), amely azonban kizárólag egyetlen alpontból áll, „Klíma-energia” címmel és ennek megfelelő tartalommal. Később - az oktatással kapcsolatosan - szó esik szociokulturális hátrányokról (48. o.), és hogy „e hátrányok leküzdéséhez helyi erőforrásként jelentősen hozzájárulnak a települések kulturális intézményei is, kompetencia- és készségfejlesztő informális tanulási programjaikkal és felzárkóztató foglalkozásaikkal”. Jó: tehát a szegény és/vagy falusi gyerekek menjenek a művházba komputert és szabásvarrást tanulni, értjük. Már ha megvan még a művház, és nem alakult át kínai diszkonttá. Majd az 50. lapon ez olvasható: „a kulturális intézmények (művészeti intézmények, könyvtárak, múzeumok, közművelődési intézmények) által nyújtott nem formális és informális tanulást támogató programok elősegítik a gyermekek, tanulók személyiségfejlődését, kreatív képességeinek kibontakoztatását, hátrányainak kompenzálását.” Ez tehát ugyanaz zöldben, hogy mennyire szeressük is mink a kulturális intézményeket, ottan annyi a szép és jó.

De alig 50 lappal később, az I. sz. melléklet 38. pontjában beindul a kormány (által megbízott programszerzők) fantáziája, és immár nagyon konkrétan rögzítik, miből is fog állni a kultúra fejlesztése hazánkban:

„38. Kutatásfejlesztés, innováció céljainak megvalósulását támogató közművelődési informatika fejlesztése, versenyképes szolgáltatások megjelenése az EU Kreatív és Kulturális Iparban

Az intézkedés a következő eszközökkel támogatja a kulturális és kreatív ipart:

- magyar és értékes európai filmalkotásokat vetítő mozitermek korszerűsítése, innovatív megújítása

- kreatív és kulturális ipari információs és szolgáltatási pontok kialakítása

- könyvtári és közművelődési informatika fejlesztése, versenyképes szolgáltatások megjelenése az EU Kreatív és Kulturális Iparban

- a könyvtári és közművelődés területen dolgozó humánerőforrás kiegészítő informatikai fejlesztése

- a települések digitális közművelődési és kulturális értékeivel összefüggő vállalkozási, innovációs és idegenforgalmi értékteremtés, digitális tartalomfejlesztés”

Vegyük elő a (képzetes, verbális) machetét, próbáljuk meg keresztülvágni magunkat a szóhalmazon, és felfogni, mi is a terv. Meg lesznek újítva a mozitermek, éspedig innovatívan, egyenesen korszerűsítve lesznek - mert amúgy nyilván azért konganak, mert hámlik a vakolat, és nem vetítenek (kik? a mozitermek?) „magyar és értékes európai filmalkotásokat”.

Nemes gondolat, amikor múzeumok állnak a bezárás határán, alig lehet könyvet kiadni, a zenekarok vegetálnak, mozitermekben vetítendő filmek nemigen készülnek. Aztán: lesznek szolgáltatási pontok - ha mész az utcán, és rád tör a kulturális szükség, lépten-nyomon kreatív lehetsz, és/vagy kulturális információkhoz juthatsz. A must, mondaná az angol, hogy is lehettünk meg idáig ezek nélkül? A következő két pont a könyvtári és informatikai fejlesztést (meg az ott dolgozók továbbképzését) írja elő, nagyon helyesen - komputerizáljuk a könyvtárakat, és értsenek ehhez a könyvtárosok (még jobban), rendben van. Már ha lesz pénze a könyvtárnak - nemcsak komputerekre, hanem gáz- és villanyszámlára, ha be tud még szerezni könyvet, és tudja fizetni a könyvtárosokat. Az utolsó pont viszont megint tökéletes homály: miféle értékteremtés van előirányozva, a digitális tartalomfejlesztés mellett? Hogy minden településnek legyen honlapja, ahol ott a történet, a falu (város) nagy szülötteinek életrajza, a látványosságok képgalériája? Vagy mi?

Van még - ne legyünk igazságtalanok - egy-két előfordulása a „kultúra” szónak a tervben. Akinek van kedve és bírja idegekkel, nézzen bátran utána. Sok türelmet, megértést, nyugalmat kívánok. Szüksége lesz rá.