Fél éve, 2012 őszén még magam is – mérsékelt lelkesedéssel, számos aggályt hangoztatva, de – elfogadtam a felkérést, hogy részt vegyek szónokként az ellenzéki összefogás nagygyűlésén. Ma nem tenném: az akkori ígéretek ugyanis egészen másról szóltak. Nemcsak az érthető kormányváltó ambícióról, hanem olyasmiről, ami valóban érdekel: egy új – nem csupán a 2010 óta, de a rendszerváltozás óta történtekhez képest is új – politikai légkör megteremtéséről. Arról volt szó, hogy az átkos kétosztatúság, a „bal-jobb” háború (értsd: elkeseredett huzakodás a zsírosbödönnél) helyett „középre tartó”, konszenzuskereső, a részvétel kultúráját meghonosítani óhajtó politizálás jön; egy olyan politizálás, amiért tényleg érdemes volna kormányt váltani.

Mikor megtudtam, hogy Bajnai Gordon is szerepelni fog, kissé elbizonytalanodtam, hiszen 2010 előtti képről őt lesatírozni nagyon enyhén szólva is következetlenség lenne. Juhász Péter, a Milla akkori vezetője megértéssel fogadta a fenntartásaimat, elmondta ő is (amit igen sokan) hogy ez a Bajnai már nem az a Bajnai, különben is csak egy lesz a szónokok közt; sőt, szenvedélyes esküt tett tulajdon nemi szervére, hogy az ex feltűnése nem egyenlő a régi ballib rezsim restaurációs kísérletével. Aggályaimat, hogy Bajnai mégiscsak az MSZP trójai falova lesz, mindenesetre nyilvánossá tettem, beszédemben pedig megpróbáltam világosan kifejteni, hogy a balos politikai messianizmus épp olyan káros, mint az, amelyik, mondjuk, a Békemeneten ölt testet.

Voltak amúgy számomra is biztató jelek. Például, hogy Bajnai talán az egyetlen a 2010 előtti főemberek közül, aki legalább néhány kérdésben ön- és rendszerkritikát gyakorolt. Még a színpadi beszédében, aztán az E14 legelső időszakában, heteiben is úgy tűnt, nem azok irányába akar nyitni, akik szerint korábban nagyjából minden rendben volt, a probléma pedig kizárólag a Fidesz feneketlen gonoszsága – hanem azok felé, akik felismerték az egész eddigi politikai praxis csődjét, beleértve nyilván a Bajnai-korszakot is. A mostani rezsim sem más, mint egy 22 éves krízis (összeomlás előtti) csúcsa.  Azé a krízisé, amiért a most hatalomért tülekedők zöme is hibáztatható.

Az összefogás, persze szép és kedves dolog. Csak hát nagyon nem mindegy, hogy kivel és miért.  

Ebben az összefüggésben igenis van helye az előző nyolc év fölemlítésének. Előbb a minden gazdasági racionalitást nélkülöző Medgyessy-kormány, majd Gyurcsány ámokfutása következett, utóbbi bizony hatalomkoncentrációval, rendőrterrorral, kordonnal, a gyülekezési jog értelmetlen korlátozásával, újságírók elleni agresszióval, közérdekű adatok meghamisításával, egetverő korrupcióval és szociális vaksággal. Mindezt nem a Fidesz–KDNP találta fel, kedves balra orientálódó barátaim! Mindezt idehozta a kommunizmusból a – bámulatos reprodukciós képességgel bíró – politikai elit. S ha a felelősség nem is teríthető szét egyenletesen, e rendszer része és működtetője volt Bajnai Gordon is, aki csak azzal bizonyíthatta volna a rendszerkritikus narratívája komolyságát, ha először is elmondja, milyen korábbi hibákkal és hogyan akar szakítani, másodszor a régi arcoktól való egyértelmű elkülönülés nyilvánvaló gesztusait is megteszi.  Ahogy ez hétről hétre elmaradt, elmarad, úgy távolodott az esélye, hogy kisülhet bármi az ellenzéki összefogósdiból, ami esszenciálisan más, mint ami régen volt. Mára pedig biztosan kimondható, hogy nem lesz. A középre politizálás ambícióját feladó E14 közös jelölteket állít az MSZP-vel és a jóhiszeműségébe, úgy tűnik, belebukott (bedarált) PM-mel; a közeli jövőben pedig szervezeti egységet képez majd Gyurcsányékkal, valamint számos rovott múltú politikussal.

Ez az alternatíva? Jaj. Még csak nem is vicces.

Nem az a baj, persze, ha valaki már volt valahol. Még az sem, ha meglehetősen kacskaringós politikai pályát tudhat maga mögött. A baj az, ha semmi jelét nem adja a változtatás igényének, ha nem ismeri be, hogy tévedett vagy hibát/bűnt követett el, és nem teszi világossá, hogyan és mit szeretne korrigálni; továbbá, ha nem adnak a tettei garanciákat arra, hogy a pályamódosítási szándéka őszinte. Az örökzöld újszövetségi történetben a harácsoló Zákeus visszaadja a lopott pénzt: ez azért már valami. De mit látunk itt és most? Bűnbánatot? Konzekvenciák levonását?  Sőt, az Orbán-kormány színre kerülése előtti időszak egyes ellenzéki elbeszélésekben aranykorrá magasztosul. Értem én,  ha az aktuálisan rajtunk uralkodó bűnbandából elegünk van, az is vonzó lehetőségnek tűnik, hogy egy másikra cseréljük. Ebbe a hibába belecsúszott a lakosság nagy része 2010-ben, velem együtt egyébként.

Még egyszer nem kéne. Annak biztosan nincs értelme, hogy egy véres húson nevelt, gyűlölettől és bosszúvágytól lihegő, a közéletet már csak háborúnak felfogni képes politikai elit üljön tort, együtt, 2014-től.