Kedves Szabó Tibor Benjámin!

Először is hadd köszönjem meg – ha szabad, sokunk nevében – hogy Te végre elkiáltottad magad, hogy GÁZ VAN! Másrészt megköszönöm az írásodat, mert alkalmat ad arra, hogy egy kicsit más szempontból szóljak a kérdéshez.

Írásod jó szándékát és fontosságát senki nem vonhatja kétségbe. A jelenlegi kiadói-kereskedelmi struktúra leírása is pontos. Az előzmények, a kór meghatározásában és az ebből következő terápiában nem értek egyet veled. A jelenlegi helyzetet jól példázhatjuk egy közismertebb problémakörrel, a devizahitelesek helyzetével. Ugye ebben a kérdésben sincs igazán előrelépés, mert a három szereplő (adós, hitelező, állam) nem vállalja a közös felelősséget és a közös megoldást, ehelyett egymásra mutogatnak, és a másiktól várják a megoldást.

Amikor az Alexandra-hálózat intenzív növekedésbe kezdett, akkor a kiadók elbizonytalanodtak látván, hogy ez a növekedés egyfelől számukra jelentős forgalomtöbbletet hoz, másfelől ennek az ’ára’ az addig megszokottnál lassabb fizetés. De mégiscsak úgy döntöttek (döntöttünk) hogy ez nekünk megéri. Tehát azért ne feledjük, hogy ebbe az utcába közösen mentünk.

Másik aspektusából tekintve e kérdést (hangsúlyozom, hogy nem ismerem az Alexandra csoport gazdálkodási adatait, információim a sajtóból származnak) vizsgáljuk meg az Alexandra csoport megismerhető eladósodását: Amennyiben a sajtó valós adatokhoz jutott az elmúlt hetekben, ez az adósság három, nagyságrendjében azonos tételből áll, úgymint hosszú távú hitel, rövid lejáratú hitel és szállítóállomány. A cég fizetési helyzete ebben az évben, tehát a karácsonyi nagy árbevételt követően romlott meg jelentősen. Ennek két oka lehet: vagy a tulajdonos most jelentős összegű nyereséget vagy tagi hitelt vett ki (ez nem tűnik logikusnak és valószínűnek) vagy a banki hitelállomány, azon belül a rövid lejáratú zsugorodott össze hirtelen. Amennyiben ez utóbbi történt – márpedig én ezt valószínűsítem –, akkor megvan a harmadik szereplő, aki részese a jelenleg kialakult helyzetnek. Ugyanis a bank eddig hajlandó volt finanszírozni a gazdálkodást és ebből most kihátrál – így a szállítókra tolva az eddig megosztott terhet.

Tehát itt is egy hármas kört találunk, akik létrehozták a mostani krízist (Alexandra, kiadók, bank) és most külön-külön próbálnak menekülni belőle. (Természetesen itt is játszik ugyanaz a vis maior, mint a devizahiteleseknél – válságból fakadó visszaesés és a devizaárfolyam drasztikus növekedése.)

Nagyon fontosnak tartom írásod címét: Irtózatosan nagy gáz van. Ennek megfelelően a terápiát is két részre kell bontani, az azonnali, gyors beavatkozásra és a hosszú távú átalakításra. Ahhoz, hogy a hosszú távú gyógymódok egyáltalán érdekesek lehessenek számomra, a független, tehát a nagyokhoz közvetlenül nem kötődő kiadóknak mindenképpen valahogy túl kellene élni a jelenlegi krízist. A rövid távú megoldási lehetőségek közül számomra a csodavárás tűnik a legkevésbé célszerűnek. A hatékonyabb lépésekhez a nemzetközi gazdálkodási gyakorlatban sokféle praxist, technikát találunk. Az elsődleges a közös felelősség felismerése és elfogadása. (Félek leírni, de az ugye nyilvánvaló, hogy az Alexandra ’bedőlése’ nekünk lenne a legrosszabb.) Tehát valamilyen hitelezői konzorcium létrehozása a gazdálkodás ellenőrzése mellett, vagy valami hasonló technika kellene, amivel a bizalom helyreállna, és természetesen amikor a cég pénzügyi helyzete normalizálódik, akkor visszaállna a korábbi rendszer.

A hosszú távú lépések tekintetében sem elsősorban L.Simon elnök úr kompetenciájában látom a legfontosabb teendőket. Az, hogy a jelenlegi, vagy ehhez hasonló helyzet létrejöhet, véleményem szerint főként a szakma hihetetlen mértékű koncertrációjának következménye. Tehát úgy gondolom, hogy a konszolidációhoz elsősorban ezt a koncentrációt kellene a Gazdasági Versenyhivatal segítségével, jogszabályi módosításokkal, de természetesen normális türelemmel és toleranciával valamelyest csökkenteni, illetve a további koncentrációt megakadályozni. Ez a koncentráció jelenleg két területen érvényesül: a nagy kiadók és a három kereskedő összefonódásában, illetve a három nagy cég kereskedelmi dominanciájában.

Az általad jelzett terápiás intézkedések közül maradéktalanul egyetértek a könyvár törvénnyel. Elvileg egyetértek a ’Las Vegas törvénnyel’ is, azonban itt a kereskedelmi költségek és az árbevétel eltérő mozgását mindenképpen figyelembe lehet és kell venni.

Nem igazán tetszik a harmadik javaslatod, miszerint pont az NKA által támogatott könyveket vegyék át fixen a kereskedők, mert hiszen éppen ezek a könyvek valamiféle finanszírozási háttérrel már rendelkeznek.

Érdemes lenne tehát – esetleg egy elfogadott mediátor segítségével –, szakmai konszenzussal, a fenti, vagy ahhoz hasonló technikákkal megkísérelni nem csak az Alexandra, hanem a szakma konszolidációját.