"Természeti katasztrófák, fegyveres támadások gyors és hatékony kezeléséhez, elhárításához – elismerjük – szükség lehet eltérni a megszokott jogrend szabályaitól. De ha ehhez félre kell tenni az alkotmányt, a rendkívüli hatalomgyakorlás maga is az alkotmányon kívülre kerül. A különleges jogrenddel amúgy is csínján kell bánni, az állandósuló rendkívüli jogrendek a diktatúrák melegágyai lehetnek.

(...)

Az új különleges jogrendet megtörtént események helyett azok elvont veszélyéhez kötik, ennek pedig nyilvános ellenőrzése utólag is lehetetlen: ha a kormány által állított fenyegetettség végül nem torkoll erőszakba, az a veszélyhelyzeti intézkedések eredményességének bizonyítékaként hozható fel.

...attól a biztosítéktól is eltekintenek, hogy a terrorveszélyhelyzet elrendelése parlamenti kétharmadot, azaz ma a kormánytöbbség mellett legalább néhány ellenzéki képviselő szavazatát is igé- nyelje. A kormány kontroll nélkül saját magát hatalmazza fel rendeleti kormányzásra.

(...)

Még ha terrorveszély miatt a közhatalmi cselekvés nem is tűr halasztást, és nincs idő kivárni a parlamenti döntést, vajon mi zárja ki, hogy a döntés országgyűlési megerősítést kívánjon meg? Mire hatvan nap elteltével a terrorveszélyhelyzet további fenntartásához a parlament hozzájárulását kellene kérni, a kormánynak épp ennyi ideje volt arra, hogy rendkívüli intézkedéseivel olyan közhangulatot, a képviselőkben pedig félelmet keltsen, amiben könnyedén átviheti akaratát."

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.