A hetek óta tartó tanári tiltakozások felszínre hozták az újraközpontosított oktatási rendszer minden eddig is ismert bornírtságát. Van azonban egy fontos dolog – talán a legfontosabb –, ami se a pedagógusszervezetek sztrájkbizottságának 25 pontos követelésében, se egyéb kapcsolódó reklamációban nem szerepelt: az, hogy ez a közoktatás közveszélyes.

Az igaz, hogy ez a veszélyesség inkább csak a humán tárgyakhoz kapcsolódó tankönyvekben nyilvánul meg, de mivel a kérdéses területek meghatározóak a diákok ön- és világképének kialakításában, a hatalomnak kiszolgáltatott, túlhajszolt pedagógusok pedig nem feltétlenül tudják, merik vagy akarják ezeket a nézeteket korrigálni, az ordasabbnál ordasabb téveszmék és a tűrhetetlen trehányságok kihatnak a magyar közoktatás egészére.

Ez így kissé általánosnak hangzik, úgyhogy rátérek a konkrétumokra. Ami a slendriánságot illeti, az nem csak a humán tankönyvek privilégiuma. Aki ízelítőt akar, vessen egy pillantást arra a hibajegyzékre, amit egy kétségbeesett tanár állított össze a Nemzedékek tudása tankönyvkiadó 9. osztályos matekkönyvének bakijaiból. Aki tágasabb áttekintésre vágyik, a tankönyves blogon talál elemzéseket a közismereti tárgyaknál tapasztalható állapotokról.

Az új rendszer kísérleti tankönyveinek földrajzi és történelmi térképein hemzsegő hibák egyenesen a közröhejig fajulnak: eltüntetett országok, elkeveredett városok, eltévedt folyók és elírt nevek jelzik a színvonalat. Erre persze lehet azt mondani, hogy: és mi van akkor, ha – és ezek valós példák – egy történelmi térkép nem tünteti fel a Bolgár Birodalmat vagy rossz helyen ábrázolja Mohácsot? Ami igaz, az igaz, több is veszett Mohácsnál, ettől még rendes, szófogadó magyar emberré válhat az a gyerek. Meg erényessé.

Az Orbán-rezsim egyik oktatási találmányában, az erkölcstanban – amit ugye annak a szülőnek kell választania a gyereke számára, akinek van mersze nem hittanra járatni őt – a vallásosság az egyik erősen ajánlott erény a nem hívők számára. De nem csak a vallásosság. A Bánhegyi–Olajosné Erkölcstan V. osztály (Apáczai kiadó) szerint a hazaszeretet, a büszkeség, a hősiesség és az erő is az. És hogy ennek a résznek a tényleges szerzője, Bánhegyi Ferenc ne hagyjon kétséget a gyerekekbe sulykolandó erények szerepe felől, hozzáteszi, hogy "A bátor ember legnagyobb tette a vértanúság". Magyarán Bánhegyi a halálba küldené kisdedeinket.

Bánhegyit viszont senki se küldte sehová. Bár idézett opusza kikerült a diákokra rátukmált könyvek sorából, továbbra is gyakran foglalkoztatott tankönyvíró. Csak most történelemkönyvek szerzésére koncentrál. Az mégiscsak egy olyan terület, ahol a nemzeti összefogás kategorikus imperatívusza felülírja a szűklátókörű szakmai szempontokat. Németh–Borhegyi kilencedikeseknek szóló kísérleti történelemkönyve például – a nyelvrokonságot és etnikai eredetet nagyvonalúan összevonva, fantáziaforrásokat is bedobva – a nyelvünk török, sumér vagy akár etruszk eredetéről szóló hagymázas spekulációkat lehetséges alternatívaként tálalja föl a tanulóifjúság számára. És hogy mennyire nem csak a nyelvrokonságról van itt szó, azt a nyest.hu szakportál tárja fel. Vagy – már a tantárgy egészét illetően – egy aktuális hvg.hu-cikk. De ha valaki kicsit is el kíván mélyedni a sületlenségek, csúsztatások és sunyi hazugságok tengerében, annak a Történelemtanárok egylete és a tenyleg.hu elemzéseit tudom ajánlani – tanulságosabb, mint a napi híreken csámcsogni.

A legtöbb szakmai kritika az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 4,6 milliárd forintos uniós támogatással kifejlesztett kísérleti tankönyveit éri. Joggal. Ráadásul ezek, illetve az államosított Apáczai és a Nemzedékek tudása kiadó választható kiadványai kábé a harmadába kerülnek, mint a többi tankönyv, vagyis nincs választás.

A tankönyvpiac bekebelezése a már jól bevált fideszes recept szerint történt: rendeleti úton, mondhatni egy klikkeléssel megváltoztatni egy üzletág játékszabályait, s így semlegesíteni a konkurenciát, majd átvenni a bulit. A különbség az, hogy a szokásos direkt profit és indirekt simlisségek mellett itt óriási ideológiai nyereséget is elkönyvelhet magának a jelenlegi kormánypárt. A trafikok és kaszinók átvételénél is volt valami latyak duma ifjúság-, egészség- és erkölcsvédelemről, de a tankönyvpiac és vele az egész oktatás kisajátítása páratlanul hatékony és tartós szellemi utánpótlást biztosít a Fidesz kultúrkampfjához.

Szerencsére az irodalomoktatás nem része a harcnak. Ott mindössze néhány középszerű, viszont nyíltan nyilas szerzőt (Nyirő, Wass, Szabó Dezső) vettek be a Nemzeti alaptantervbe. Meg persze mélyen elítélik a Nyugat-imádatot. Mind a Tóth Krisztina–Valaczka András Irodalmi ikerkönyvek 7, mind pedig az Alföldy Jenő–Valaczka András Irodalom 7. szerint CNN-t nézni olyan igénytelenség, mint kólát inni és hamburgert enni, és ezt alátámasztandó a kortárs irodalom cheeseburgerétől, Paulo Coelhótól közölnek igen hosszú szemelvényt.

De Coelho brazil, a baj pedig a gringókkal van: 'míg az amerikaiak szemében az értelmes, logikus gondolkodás szinte az utolsó helyen áll, addig nálunk az egyik legfontosabbnak vallott érték'.

Receptre írt áfium

Van a tanárok követelései között egy pont, mely látszólag orvosolná ezt a klikkesített elmebajt: „Biztosítani kell a pedagógusnak – az állami tankönyv-monopólium megszüntetésével – a tankönyv megválasztásának szabadságát.” Ezt feltétlenül meg kéne tenni, de nem lenne elég. A probléma mélyebb, súlyosabb. A MIÉP, Jobbik, Echo tévé és Szkíta boltok szellemi lápvidékéről származó áfium – amelyet a Fidesz magába szívott, és úgy megszeretett, hogy már receptre íratja föl – réges-rég jelen van az oktatásban.

A gimnáziumi történelemtankönyvek sztárszerzőjének, Száray Miklósnak nem csupán a 2013-as alkotásában vannak furcsaságok. A Klik előtti művei is tele vannak csúsztatásokkal: a Bocskai-felkelés szabadságharcként szerepel, a 48-as szabadságharc idején kitörő nemzetiségi felkelések lázadásként, II. József pedig kizárólag „felvilágosult zsarnokként”. Tekintve, hogy minden régi uralkodó foglalkozásszerűen zsarnok volt, arra tippelek, hogy a csak neki kiosztott címet a felvilágosultsága miatt kapta. Ami pedig a numerus clausust és a zsidótörvények tárgyalását illeti, arról Karsai László már 2007-ben kimutatta, hogy még Salamon Konrád hírhedt, de vagy 15 évig futó történelemkönyvén is túltesz Horthy-mosdatásban.

Teljesen igazuk van a tiltakozó pedagógusoknak, amikor az egész közoktatási rendszer megváltoztatását követelik. Nem lehet kevesebbel beérni. Csak akkor hadat kell üzenni az egész zavaros, romlott világképnek és a torz, antidemokratikus értékrendnek is, amit a jelenlegi oktatáspolitika képvisel.

Kedves kollégák, ez a cél közügy, és eléréséhez mindenkire számíthattok, akinek drága egy modern, szabad és barátságos Magyarország megteremtése. Ha viszont elfogadnátok – akár jelentős – részengedményeket, előbb-utóbb megosztanának, leszerelnének benneteket. Igaz, kárpótlásul kicsit csökkenne a túlterheltség, egyszerűsödne az eszelős bürokrácia, talán még a fizetés is nőne valamicskét, sőt végre vécépapír is lenne, amennyi csak köll. Mint tudjuk, azzal is lehet kezdeni valamit.