"A mai kor mozgalmainak nehezebb a helyzetük, mint a fiatal demokratáknak volt egykoron. Az állampárttal szemben fellépők, a demokratizálódásért küzdők, a jóléti szolgáltatások leépülését megakadályozni kívánók sokszor még abban sem biztosak, hogy Orbán rendszerén belül maradva, vagy azt meghaladva kellene-e küzdeniük a változásért. Bár 2010 után több potens és bizakodásra okot adó formáció lépett ki a közélet porondjára, egyikük sem volt képes, vagy nem kívánt intézményesülni és Orbánékkal szemben választások útján is megmérkőzni."

(...)

"De a verőlegények megjelenése kellett ahhoz, hogy fizikai bizonyítékát lássuk annak az 'üvegfalnak', amelyik a kopaszok előtt is létezett, csak nehezen volt detektálható: nekünk itt jogunk és lehetőségünk, valódi választásunk és befolyásunk nincs és nem is lehet."

(...)

"Ebben most nagy erő van, a Tanítanék és a CKP olyan Magyarország-képet mutat, amit végre jó nézni, jó gondolni rá, jó benne élni. Élnék benne tartósabban is. Ehhez azonban a politikai hatalom demokratikus megragadása is szükséges: nem lesz elég Balogot, Orbánt és a parlamenti szavazógépet arra szorítani, hogy támogassák a 12 pontot, és törvényeket alkossanak azok alapján. Hiszen elég lett volna Kádárral élhetőbbé, demokratikusabbá, szolidárisabbá változtatni az egykori állam- kapitalista rendszert? Vagy nem lett volna-e önmagában vicc ennek a puszta fölvetése is?"

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.