Miniszter Úr, Zoltán,

mi valamikor, még a NER megszilárdulása előtt jónak mondható ismeretségben voltunk, e tényből merítek – ha megengeded – bátorságot a tegező formulához. Meglepve értesültem, hogy helyreigazítást kértél egy cikkem miatt, amiben törvénytelennek nevezem lelkészi és képviselői tevékenységed egyidejű gyakorlását. Ezt a hvg.hu annak rendje és módja szerint kezelte, fenntartva, hogy ha nem is köz-, de egyházjogi értelemben törvénytelen gyakorlatot folytatsz. Itt le is zárhatnánk a vitát, de úgy érzem: maga az ügy, illetve a hozzáállásod érdemel még némi helyreigazítást – ugyanis híven tükrözi az erkölcsi problémahalmazt, amit lelkészi-politikai tevékenységed jelent.

Kezdjük ott, hogy lelkész-politikusként végigasszisztáltad a hajléktalanok elleni gyűlöletkampányt, a kisegyházak elleni gyűlöletkampányt, a menekültek elleni gyűlöletkampányt. Ja, igen, legyünk tárgyilagosak: az utóbbira egy ízben, nagy bátran azt mondtad: nem egyezik az ízléseddel. Az ízléseddel, Zoltán. Számodra ízlés kérdése az intézményesített kegyetlenség? Kit érdekel a te ízlésed? A te ízlésed szerint az is rendben volt, hogy a Hilton szállóban aláztad az éhező gyerekeket, megmutatva, milyen a gazdagok vacsorája.

Ha egy kicsit is tisztelnéd az Urat, az első perctől hangosan kellett volna tiltakoznod a menekültekkel szembeni embertelenségek miatt, hiszen azt mondja az Ige:

Ne nyomorgasd a jövevényt, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok. (2Móz 22, 20)

Zoltán, a viselkedéseddel nem csak önmagadat és az egyházadat köpöd szembe, de azoknak az embereknek a hitét is, akik még komolyan veszik, és követni szeretnék Krisztust. Annak idején azt mondtad: a politika mocskos világában majd az igazságot, józanságot, egyenességet fogod képviselni. Hát tudod, a politika pont a kétszínű köpönyegforgatóktól mocskos, amilyen te is lettél, Csak te a tetejébe még Istenre hivatkozol. Ha ateista volnék, komoly érv lennél a világnézetem mellett. Hogyan lehetne komolyan venni egy olyan Istent, akit a hirdetői is megtagadnak? 

Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs benne igazság. (1János 2,4.)

Zoltán, pontosan tudod, hogyne tudnád, hogy ezt a kormányt és környezetét át- meg átjárja a korrupció. Mondd: hogyhogy nem félsz, amikor közpénzmilliók válnak kenőpénzzé körülötted? Figyelj csak kissé az Igére:

Rettegjetek hát az ÚRtól, és vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, az ÚR nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását. (2Krón 19, 7.)

Zoltán, miniszter úr, csöppet sem vagy buta ember. Ha az lennél, mentségedre szolgálna. Talán naiv voltál egy ideig, de ma már lehetetlen nem tudnod: az állampolgárokat semmibe vevő, zsarnoki és mélyen erkölcstelen hatalmat szolgálsz. De nem, nem is jól mondom. Az állampolgárokat semmibe vevő, zsarnoki és mélyen erkölcstelen hatalmi gépezetet működtetsz. És ez sokkal nagyobb törvényszegés, mint az, hogy lazán átléped a lelkészi jogállásra vonatkozó egyházi rendeletet. Ez Isten törvényének a megszegése:

Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket? (Ézsaiás 10, 1-3.)

Azt mered állítani, hogy az életveszélyes magyar egészségügy rendben van, és aki mást állít, az csak hisztériát kelt? Zoli, én elhiszem, hogy VIP-osztályokon nincs gond, és ha a miniszter beteg, nem a várólista végén köt ki. De pontosan tudod, hogy a te kipárnázott világod nem a magyar állampolgárok világa. Reggel, éjjel meg este hazugságokat mantrázol annak a népnek, amelynek az adóforintjaiból élsz. Pedig tudnod kell, hogy nem lesz ennek jó vége:

A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája. (Példabeszédek 20, 17.)

Zoltán, miniszter úr, sok millió „emberi erőforrás” van e hazában, akiket mélyen megbotránkoztat, hogy az egészségügy, az oktatás, a kultúra lezüllesztésén fáradozó állami vezető egy református lelkész. Ha valahogy ki nem jössz ebből az egészből, tudod, mi lesz belőled a végén? Kapcarongy, vagy az se. Nem bántásból, hanem féltésből mondom. Amikor recsegve összeomlik a rendszer, a sajátjaid is megtagadnak majd, akiktől hűséget és elismerést vártál.

És Zoltán, nemcsak az a baj, hogy átléped a saját egyházad szabályzatát (mely szerint összeférhetetlen a politizálás a lelkészi szolgálattal; ha nincs kéznél, parancsolj, olvasd el újra itt). Az igazi baj, hogy úgy léped át, hogy még ki is kéred magadnak, ha valaki ezt szóvá teszi. Hát tudod, ez már azoknak a törvényszegőknek a tipikus arcátlansága, akik azt gondolják, bármit megtehetnek. Talán elfelejtetted, hogy magad nyilatkoztad a Magyar Nemzetnek a vonatkozó egyházi törvény keletkezése kapcsán, hogy „nem helyes túlzott politikai szerepet vállalnia annak, aki gyülekezetet vezet”? Magad is pontosan tudod, hogy „nem helyes”, amit csinálsz. De te úgy döntöttél, hogy gazember leszel.

Úgy döntöttél, hogy gazember leszel?

Zoltán, miniszter úr, a keresztyén eszkatológiai hagyomány szerint eljön a nap, mikor mindannyian odaállunk az Örökkévaló színe elé, a Nagy Helyreigazításra. Vigyázni kéne, ne váratlanul csapjon le ránk az a nap. Bár nem kértél tőlem lelki tanácsot, egyet hadd adjak mégis: addig kéne feleszmélned, amíg nem lesz túlságosan késő.

Vagy már most is az?