Hogyan cselezte ki Orbán Messit?

Mint azt a futball nevű játék – ami nem azonos a hasonló néven Magyarországon elterjedt változattal – kedvelői tudják, ma indul el a spanyol bajnokság új szezonja, holnap pedig az olaszé. A magyar nézők azonban a világ két legnépszerűbb focistájának (Messi & Ronaldo) meccseit egyelőre nem fogják látni.

Ez a történet természetesen nem a fociról szól, hanem arról, hogyan orbánosodik el az ország.

Cseppben a tender

Vajna kormánybiztos és adózás alól felmentett kaszinóbáró nem elégedett meg azzal, hogy megszerzi a BL mellett az angol bajnokság közvetítési jogát, neki több kellett. Lehetőleg az összes. A következmény ismert, az eredményből mindenki ráismerhet az elorbánosodás folyamatára, amely két lépésből áll: először tönkreteszik a piac többi szereplőjét állami segítséggel, aztán amikor mindent bekebeleztek, és teljesíteni kéne, akkor bekrepálnak.

Ezen a ponton nyilván valamennyi olvasónak eszébe jut a tankönyvpiac államosításának két szakasza: 1. Magánkiadók tönkretétele. 2. Káosz a terjesztésben, minőségromlás a tartalomban. Persze az egész közoktatási rendszer átalakítása leírható ezen a módon. 1. Központosítás, a Klik létrehozása, az önkormányzati fenntartásból következő sokszínűség és a (korlátozott) verseny megszüntetése, az alapítványi iskolák ellehetetlenítése. 2. Színvonalesés, folyamatos működési problémák, tanárhiány. Egészségügy? Dettó. 1. A teljes ellátórendszer központi irányítás alá vétele. 2. Az ENSZ emberi jogi egyezményeit is sértő állapotok a kórházakban.

Bármihez nyúlnak, szarrá változik. A receptet a politikában dolgozták ki: 1. az összes párt felvásárlása vagy tönkretétele. 2. NER.

A trafikoktól az építőiparig mindenütt ezt látjuk. Adminisztratív eszközökkel felszámolják a versenyt, aztán háromszor adják át a Várbazárt, annyira ótvar a minőség. Mint azt a szocializmus kódnevű, élő embereken végrehajtott, tudományos kísérlet bebizonyította, az állam mint tulajdonos lomha, pazarol, nem jól méri fel az igényeket, sokadlagos szempontnak tartja a költéghatékonyságot, nem rugalmas, nem innovatív, cserébe korrupt és hajlamos arra, hogy a teljesítmény helyett különféle ideológiai szempontot érvényesítésen a termelésben, meggátolva azt, hogy a gyengébb megoldások kiszelektálódjanak a versenyben. Így született meg az egyik oldalon a Mercedes és a Nike, a másikon a Trabant és a 2rule.

Az emberiséget azonban keményebb fából faragták annál, hogy ilyen könnyen feladja, ezért különböző országokban időről időre nekiveselkednek annak, hogy ezt a tudományos kísérletet megismételjék. A szerelmi kapcsolatok is mindig rondán végződtek eddig, ami nem ok arra, hogy ne próbálkozzunk újra és újra – gondolhatják, miközben írják az előterjesztést a plázastopról, az állami mobilszolgáltatóról, a bankrendszer annektálásáról, a nyugdíjpénztárak kifosztásáról, a taxik hatósági áráról, a nemzeti sportruházatról, a professzionális futball költségvetési támogatásáról satöbbi, satöbbi.

Nálunk annyi a különbség, vagy ahogy mostanában mondják: a hibridség, hogy a szocializmus alatt megismert állami holdingokat kiszervezték a Mészáros Lőrinc vezette vagyonügynökség alá, egyesítve az állami tulajdon felsorolt hátrányait a magántulajdon védelmének minden előnyével, már ami a pénz eltüntetésével kapcsolatos.

A sportközvetítések körül kialakult anomáliák is ebből a részben hibrid (félig még piaci, félig már állami) helyzetből következnek. Hiába vettük meg a jogokat, ha a szolgáltatók önállóan döntenek arról, mit és mennyiért vesznek meg.

A megoldás egyszerű: a kábelszolgáltatók államosítása (retorika: a magyarellenes UPC-nek és Telekomnak fontosabb az extraprofit, mint a nézők szórakoztatása), a Nemzeti Kábelszolgáltató megalapítása (vezérigazgató: Mészáros Lőrinc valamelyik unokája) amíg ez nem valósul meg, a szolgáltatók kötelezése a Vajna-féle csatorna átvételére a megszabott hatósági áron. Ez volna az első pont. A második Venezuelában tanulmányozható.