Sokan figyeljük lélegzet-visszafojtva, hogy a kommunikációs módszer, amivel  – Török Gábor-i nyelvezettel mondva – Menczer Tamás igyekezett visszaszerezni a tematizációs előnyt Magyar Pétertől, csak pillanatnyi gyengesége volt a Fidesznek, vagy valóban az alpári ordítozás lesz a magyar polgári párt stílusa a közeljövőben. 

Bár valószínűleg még javában csörgetik a választópolgárok telefonjait, hogy kipuhatolják, mennyire volt kedves a szavazópolgároknak az, ahogy Menczer Tamás kihívta a hóra politikai ellenfelét, nekem van egy olyan érzésem, hogy a tahó hozzáállás mégis csak a fideszes politikusok következő kommunikációs iránya lesz. Annak ellenére is, hogy a Fidesz támogatói közül is sokakat megriaszthattak a gyermekotthon előtt játszódó jelenetek. 

Menczer Tamás Pécsen 2024. december 3-án

Facebook / Magyar Péter

Tapasztalat ugyanis, hogy ha valami nagy felháborodást kelt a nem neres oldalon, akkor azt a párt nyomni fogja.

Ennek egyrészt Orbán dafke természete az oka. „Nem tetszik, kishaver? Akkor annál inkább csináljuk! Meghosszabbítjuk Bicskéig!” Ilyen csak azért is beleállást az elmúlt évtizedben láttunk már egy sor pimf ügynél, amiket simán el lehetett volna engedni, de inkább fullba tolták, hadd hergelje csak magát az ellenoldal.

De ez a viselkedés amúgy remekül triggerel két pszichés mechanizmust is. A közösséget az indulattal dúsított hülyeségek polarizálják. A szélsőségesen megosztó témák segítik, hogy a nem fideszesek még jobban elhatárolódjanak a fideszesektől. Még ha a szavazók nem futballhuligán részének eredendően nem is tetszik a virtuális susogós melegítőben előadott emberkedés, a magyarpéteristák reakciója mégis csak összetereli őket. Az egekig csapó felháborodás közepette úgy érezhetik, hogy az ellenoldal támadja őket, amire válaszul nekik még jobban össze kell zárniuk. 

Ezt a dinamikát pedig tovább erősíti az emberek jó részébe gyári tartozékként szerelt önigazolási kényszer. Hiába utálja ugyanis az érvelés helyett alkalmazott alpári böfögést, ha elítélné Menczer Tamás vagy a jelenetet megrendelő Fidesz-vezérkar hozzáállását, akkor egyúttal a pártba fektetett lelkesedése éveit, évtizedeit kellene átértékelnie. 

Bele kellene gondolnia, hogy egy olyan polgári pártért rajongott, amely nem hogy késsel-villával nem tud enni, de ráadásul a damasztkendőbe fújja az orrát, és még büszke is rá. A kognitív disszonancia nagyon kellemetlen, belső viszketés, amit nem lehet megvakarni. 

Így aztán az eltökélt Orbán-rajongónak egyszerűbb, ha neveltetése, erkölcsei ellenére is inkább kiáll a pártja mellett. A másik lehetőség ugyanis az lenne, hogy megtagadja mindazt, amit addig vallott. Beismeri, hogy elhivatottsága nem volt indokolt, és ha egy dologban türhő módon viselkedett a pártja, akkor simán lehet, hogy más alkalommal sem a morál vezette a lépteit. Azaz maga a fideszes hívő hibázott, amikor hülyeségekben hitt. Ilyesminek a belátására csak kevesen képesek.

A Fidesz, vagy név szerint Rogán Antal tehát abban érdekelt, hogy egyre szélsőségesebb irányba vigye a párt kommunikációját, és ezzel betonozza be a szavazóit a NER ország méretű stadionjába. A nyálat az ellenfél arcába fröcsögő ordítozás pedig remekül hozza a kívánt hatást.

Ja, hogy a társadalom szélsőséges polarizációja, a vitát helyettesítő trágárság legitimálása nem tesz jót Magyarországnak? Ez tény, de ki gondolja, hogy a NER működése az ország megsegítésére van optimalizálva?