Ruandában 1994-ben majd egymillió embert öltek meg. Mint utóbb kiderült, a főleg a tuszik teljes kiirtására irányuló mészárlást aprólékos tervvel készítette el az akkor kormányon lévő hutu rezsim. Bár az eseményeket nyomon követte az ENSZ, a beavatkozás helyett a világszervezet kivonta egységeit az közép-afrikai országból. Tíz évvel a borzalom után már mindenki okos és bűnbánó: Kofi Annan ENSZ-főtitkár idén bocsánatot kért és elismerte a világszervezet és a saját felelősségét.

Néhány hónappal a mea culpa után a nemzetközi közösségek (nemcsak az ENSZ) bebizonyíthatnák, hogy tanultak a történelemből. A nyugat-szudáni Darfúrban ugyanis épp most zajlik a ruandai események ismétlése. De az ENSZ Biztonsági Tanácsának még egy olyan határozattervezetet sem sikerül elfogadni, amely olajembargóval fenyegetné meg Szudánt – egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a darfúri konfliktust belügyének tekintő kartúmi vezetés segedelmével irtják a fekete őslakosokat.

Vannak, akik szerint ezt a konfliktust kilóra méri a nemzetközi közösség és Darfúrban még nem halt meg annyi ember, amennyi a közbelépéshez szükséges. Eddig „csak” harmincezren estek áldozatul a konfliktusnak, és ha ez a szám félmillióra növekszik, akkor is csak „kispályás” lesz más afrikai országok mészárszékeihez képest: a kongói háborúban például eddig három millióan vesztették életüket és az a térség sem érdekli különösebben a nemzetközi közösségeket. De nem kell Kongóig menni, ahhoz, hogy halottakra bukkanjunk. Szudán déli részén eddig minimum két millióan haltak meg abban az évtizedek óta tartó polgárháborúban, melyben a többségében animista és keresztény feketék harcolnak a kartúmi kormánycsapatok ellen.

A darfúri rémálomban nemcsak az ENSZ bénázása vagy a nagyhatalmak, köztük Kína szándékos tehetetlensége a figyelemreméltó. Az is érdekes, hogy az iraki háborút és a palesztinok elleni támadásokat oly vehemensen elítélő afrikai muszlim közösségek Szudán ügyében nem hallatják hangjukat. Ilyenkor joggal felmerül a kérdés: csak nem azért ilyen passzívak, mert az Omar el-Besír vezette szudáni kormány iszlamista? Vagy azért, mert az éppen ennek a kormánynak a támogatását élvező (vagy egykoron élvező, ma már szabadon garázdálkodó) dzsandzsavíd milíciát arabok alkotják, célpontjaik pedig afrikaiak és nem muszlim arabok? Miért nem tüntetnek a muszlim közösségek a szudáni nagykövetségek előtt szerte a világon, ahogy ezt az Egyesült Államok diplomáciai épületei előtt tették nem egy ízben?

Tisztelet a kivételnek, mondhatnánk cinikusan, hiszen Szíriát érdekli a darfúri emberek sorsa. A Die Welt című német lap – nyugati titkosszolgálati dokumentumokra hivatkozva – a minap arról számolt be, hogy szíriai különleges egységek júniusban vegyi fegyvereket próbáltak ki Darfúr fekete bőrű lakosságán. A lap szerint nem tudni egészen pontosan, mikor kezdődött az akció. Mindenesetre szudáni szemtanúk az Ilaf arab honlapon augusztus 2-án különös dolgokról számoltak be: június végén mélyhűtött hullák tucatjait szállították be az egyik kartúmi kórházba, a holttesteken vegyi fegyverek hatóanyagaira utaló sérülések voltak.