Nyugaton hajlamosak azt hinni a polgárok és döntéshozóik, hogy a demokráciával együtt kialakul a jól működő piac, és fordítva, ahol a piacgazdaság bizonyos szintet elér, ott a demokráciának már nyert ügye van. Azonban elég csak Kínával példálózni, ahol a gazdaság elképesztő mértékben fejlődik, míg a demokráciát illetően jóindulattal is csak kullogásnak nevezhetőek a Kommunista Párt törekvései. Oroszországban pedig a gazdaság folyamatos stabilizációja ellenére veszélybe kerültek a csak nemrég létrejött demokratikus intézmények.

Az új törvénytervezet – mely várhatóan novemberig az orosz parlament elé kerül - megerősítené a Kreml ellenőrzését a szövetségi tagköztársaságok és régiók felett. Ezentúl a regionális kormányzókat és elnököket Putyin javaslata alapján nem a lakosság választaná közvetlenül, hanem a regionális parlament. A másik, hasonlóan nagy, a nagy pártoknak kedvező nagy horderejű terv szerint a duma valamennyi tagját pártlista alapján választanák, s ezzel a Kreml jóval könnyebben tudja majd ellenőrzése alatt tartani a képviselőházi voksolásokat.

A tervezett reform bejelentését megelőzték az utóbbi hetek oroszországi terrorakciói, és a háromszáznál is több áldozatot követelő beszláni túszdráma. Putyin reformterveit az orosz közvélemény legnagyobb része támogatja. Közvéleménykutató intézetek felmérése szerint a lakosság ugyanis erős központi hatalomra vágyik, amely megvédi a külső és a belső fenyegetettségtől és képes számára nyugodt életkörülményeket biztosítani.

Mindez Putyin elnököt segítheti centralizáló törekvéseinek végrehajtásában. E törekvések jegyében ellehetetlenítette a kommunista pártot, letörte az oligarchák gazdasági és politikai ambícióit, lebénította a parlamenti ellenzéket, s most megregulázza a regionális politika szereplőit. A helyi politikusok, üzletemberek eddig erős érdekérvényesítő képességekkel rendelkeztek, akár a központi döntésekkel szemben is. Putyin most ennek akar véget vetni.

Putyin azonban ügyel arra is, hogy a politikáját nem veszélyeztető nagybefektetőkkel jó viszonyt tartson fenn. Ez annál könnyebb, mert az oroszországi érdekeltségeket fenntartó multinacionális cégeket elsősorban üzleti szempontok vezérlik, így amíg a befektetéseiket veszély nem fenyegeti, a politikai berendezkedés - legyen az demokrácia vagy autokratikus - csak másodlagos számukra. Ezt támasztják alá a hitelminősítő intézetek közleményei is, Putyin bejelentését követően ugyanis sehol nem jelezték, hogy a központosítás befolyásolná az orosz gazdaság besorolását.

Vállalati körökben erős a meggyőződés, hogy egy erőskezű állam, függetlenül annak antidemokratikus voltától, inkább elősegíti a rend megszilárdulását. Putyin elnök pedig a vállalati szféra megnyugtatására bejelentette, az állami tulajdonú Rosznyeft olajcéget a Gazprom gázipari óriásnak adja el, és a két cég fúziójából nagyobb energiapiaci szereplő lesz, mint a világpiacot vezető ExxonMobil.

Politikai elemzők nem olyan elnézőek, mint a gazdasági szereplők. Dimitrij Oreskin a Mercator Group elemzője szerint: „Teljességgel hatástalan próbálkozás egy látszatdemokrácia fenntartása, miközben erős adminisztratív hierarchiát építünk ki, mely a menedzselhetőség látszatát kelti. Az elnök emberei bürokratikusan rendeződnek az elnöki hatalom alá, ám a bürokrácia nem képes a valós helyzetekre eredményesen reagálni”. Szergej Markov, a Politikai Tanulmányok Intézetének szakértője szerint Oroszország az elmúlt tizenöt évben a demokrácia és az önkényuralom határán egyensúlyozott és most az utóbbi felé mozdulhat el. Szerinte „becsülendő törekvés, hogy az elnök szeretné a korrupciót visszaszorítani, s ebben támogatni kell, de azt már nehezebb elfogadni, hogy a terrorizmus elleni sikeres harchoz a regionális politika központosításán keresztül vezet az út”.