A szőnyeg alá söpört kérdés elemi erővel tört a felszínre egy novemberi napon, amikor Detroitban a helyi Pistons és a vendég Indiana Pacers mérkőzése, röviddel a játékidő vége előtt, botrányos verekedésbe fulladt. Az érintett játékosokat, akik részben egymást, részben a nézőket csépelték, súlyos büntetéssel sújtották, ám a vita a történtekről azóta sem csillapodik. A detroiti botrány után a sajtó elégedetten vette tudomásul az NBA elnöke, David Stern által kiszabott példás büntetéseket (a fő bajkeverőket a 2004/05-ös évad végéig eltiltották) - majd elkezdődött a boncolgatás.

"Olyan témával állunk szemben, amelyet az NBA ismerői évek óta kerülgetnek, mert attól félnek, hogy az igazság túl fájdalmas lehet - írta Harvey Araton a The New York Times hasábjain. - Az első kérdés az, vajon túl feketévé vált-e a kosárlabda a zömében fehér közönség számára?"

Az NBA klubjaiban szereplő kosárlabdázók 80 százaléka csakugyan fekete bőrű, a játékosok évi átlagos keresete 5 millió dollár körül mozog. Sokan ebből kiindulva úgy vélik, hogy a rasszizmusnak semmi köze a kosárlabdához. "Már hallani sem bírom a nyafogást a rasszizmusról. Milyen gondjai lehetnek annak, aki anyagilag egész életére megszabadult a gondjaitól?" - kérdezte egy rádióhallgató egy vitaműsorban.

Az érintettek szerint azonban másként áll a dolog, a mesés fizetések sem fedhetik el a faji ellentéteket - idézi fel Shields könyvét a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lap. Charles Barkley fekete játékos fehér feleségét például egy philadelphiai bárban szólította meg egy ismeretlen férfi, a férj és közös gyermekük hogyléte iránt érdeklődve. A feleletek után arcon köpte Maureent, hozzátéve: "És ez hogyan tetszik neked, te nigger szerető?"

Az ilyen sértések nem mennek ritkaságszámba. Az amerikai kosárlabdában - ellentétben a futball és a baseball pályákkal - a nézők egészen közel ülnek a játéktérhez; így a játékosok minden szót, minden bekiabált szitkot meghallanak a nézőtérről. A szurkolók pedig a sajtóból, amely élénk figyelemmel kíséri a sztárok magánéletét is, naprakész értesülésekkel rendelkeznek a játékosok intim dolgairól, amit persze "bevetnek" a szidalmazáskor.

Egy-egy évadban a csapatok nem kevesebb mint 82 mérkőzést játszanak az NBA-ban, nem ritka a heti négy meccses penzum. A mérkőzések fele idegenben zajlik, ahol a hazai szurkolók hangfogó nélkül ócsárolják a vendég együttes játékosait. Ehhez jön a saját edző által megkövetelt brutalitás. Pat Riley, a Los Angeles Lakers korábbi edzője például utólag pénzbírsággal sújtott minden játékost, aki a pályán fölsegítette a földre huppant ellenfelét. Fontos meccsek előtt Riley háborús filmeket vetített le a Lakersnek, olyannyira feltüzelve játékosait, hogy "parancsára ölni tudtunk volna" - emlékezett vissza Magic Johnson.

Az NBA történetének egyik legeredményesebb edzője, Bobby Knight rendre minősíthetetlen szitkokkal illette játékosait, a "kövér disznó" még a becézések közé tartozott. Az Indiana University csapatánál töltött évek során számos esetben keveredett verekedésbe nézőkkel, inzultált bírókat. Négy éve elbocsátották Indianából, miután az öltözőben fojtogatta egy játékosát. Pár hónappal később már ismét edző volt - a Texas Tech University csapatánál, jóval magasabb fizetésért.

Az NBA számos bírálója a Knight-féle edzőkben látja a bajok egyik gyökerét. Knight ugyanis egyetemi csapatokat edz, márpedig a nagy profi klubok utánpótlásának fő forrását éppen a főiskolák, egyetemek képezik. "A nagy kérdés az, mire tanítják az egyetemi klubokban a fiatalembereket. Bobby Knight ma is az USA egyik legtekintélyesebb edzőjének számít. Ez mindennél többet elárul" - mutatott rá Murray Sperber professzor, az amerikai diáksport elismert szakértője.