A konzervatív Fraknkfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) a szavazás eredményére (a 151 igen és 148 tartózkodó szavazatra) emlékeztetve rámutat: csupán két további igenre lett volna szükség ahhoz, hogy az államfő megállapíthassa, Schröder - minden állítása ellenére - rendelkezik a kormányzáshoz szükséges többséggel. Úgy pedig a karlsruhei alkotmánybírák is egyértelműen kimondhatták volna, hogy "a kancellár magányossága valójában egy ál-bizalomvesztés eredménye".

A Nürnberger Nachrichten úgy véli, "Schröder politikailag helyesen cselekedett, amikor a hatalom végső birtokosához, a néphez fordult, hogy új legitimitást kérjen tőle. Tény, hogy kormányának mozgástere leszűkült az uniópártoknak (CDU/CSU) a felsőházban és a (két ház) egyeztető bizottságában kialakult többsége, valamint amiatt a megosztottság miatt, ami a koalíción belül alakult ki a reformpolitika helyességének megkérdőjelezése miatt."

"Már jóval azelőtt, hogy Schröder a Bundestag elé terjesztette a bizalmi kérdést, a saját pártja rég nem bízott benne" - jegyzi meg a Süddeutsche Zeitung. - "Habitusa alapján Schröder egy CDU-kancellár volt. A CDU, amelyet az előző tekintélyelvi vezető alakított ki, jól viselt egy ilyen kormányfőt. Az SPD rosszul viselte az önkényeskedést. A bizalmi kérdés pedig, amelyet a kancellár tegnap a saját koalíciójára ráerőltetett, ennek az önkényeskedésnek a csúcspontja volt" - összegzi a lap.

A berlini Tageszeitung azt jósolja, július 1-je úgy vonul majd be a történelemkönyvekbe, mint a vörös-zöld koalíció utolsó napja. "E rövid és izgalmas időszak végrendelete azonban nem Schröder, hanem inkább (Joschka) Fischer külügyminiszter emlékét őrzi majd meg. A maga őszinte mérlegével, amelyben saját hibáikat is beismerte, dühös szónoklatával és a köszönetet nem érdemlő ellenzék elleni kirohanásával legalább visszamenőleg legitimációt adott a koalíciónak, az ő megérdemelt bukásában" - írta az újság.

A Die Welt szerint eljött az ellenzék órája. "Nem elégedhetnek most meg a nyers hatalomszerzéssel. Valódi politikaváltást kell bátran meghirdetni egyfelől, másfelől pedig bátran ki kell mondani, hol áll az ország és mire van szüksége. Ez nem további taktikai válaszokat kíván. Ez most az ellenzékre nehezedő teher, s nekik most - mint egyetlen korábbi kormánynak sem - bölcsen ki kell állniuk a (német) demokrácia hitelessége és stabilitása érdekében."