Khomeini győzelemre vitte az első fundamentalista iszlám forradalmat. Nem

© AP

 fegyverekkel, hanem a tömegek alulról jövő nyomásával. Az iszlám fundamentalizmus Iránban hatalomra jutott. A „mecsetek forradalma” sikerét egy új fegyvernek (is) köszönhette: a nem sokkal korábban elterjedt kazettás magnetofonnak. Mondhatni a média először vált konkrét harceszközzé.

A minta megadatott: lehet az iszlám világban is a hatalommal szemben győztes forradalmat véghez vinni. Az angolok által szétszabdalt arab nemzet ujraegyesítésének ideája már többször felmerült, mind világi, mind vallási megközelítésben.  A Bath párt világi, pánarab mozgalma ugyanúgy ezt tűzte zászlajára, mint az iszlám nevében fellépő áramlatok, amelyeknek közös célja   "az iszlámban egyesülő arab nemzet" volt.  Az iszlám vallási mozgalmak  a szovjet rendszert - amíg tartott - nem tekintették kimondottan  ellenségnek,  igyekezetek vele- a közös érdekek mentén - jól kijönni,  különösen akkor, amikor cserébe anyagi és politikai támogatást kaptak.  

A Szovjetunió, pontosabban a Varsói Szerződés kimúlásával a közel-kelet mozgalmai úgy érezték, leomlottak a korlátok, szabad a gazda. Szaddam még azt sem várta meg, míg a szocialista világrendszer koporsójába beverik az utolsó szöget, máris lerohanta Kuvaitot.

Az iszlám fundamentalizmus előtt reális alternatívaként felmerülhetett az iráni minta követése és a közel-kelet arab országiban a hatalom megszerzése. Az iráni minta adta is magát: a forradalom a mecsetekben kiteljesedett, az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás területén végzett tevékenysége eredményeként jelentősen nőtt a befolyása a társadalomra. Az izraeli-palesztin konfliktust az iszlám fundamentalizmus a Szovjetunió nélkül is remekül ki tudta használni politikai céljaira.  A fundamentalisták felismerték, hogy céljaik eléréséhez rendelkezésükre állnak a megfelelő eszközök: nevezetesen a terror és a média. MIndkettő a  hatalommal szembeni társadalmi nyomás sikerét hivatott biztosítani. 

A kibontakozott arab fundamentalista iszlám forradalom háborút visel a hatalomért, ennek menetét és kimenetelét határozza meg a terrorral vívott hadművelet. Közelebbi céljuknak a hatalom megszerzése tűnik. A   nyugatbarát arab rezsimek megbuktatásával a háborúnak  nem lesz vége, a fundamentalista iszlám nem tudja elkerülni a liberális demokráciákkal való összecsapást. Nyilván újabb erőszakos cselekményekre ragadtatják őket eddigi sikereik, hiszen a terror és a média, így együtt, igazolták várakozásaikat,   hatékony  fegyvereknek tünnek politikai céljaik eléréséhez.

Igaz, az iraki hadművelet jelentősen csökkentette egyes arab országok harci kedvét, közelebb hozta a palesztin-izraeli megegyezés lehetőségét,  hozzájárult a nyugatbarát arab rezsimek belpolitikai mozgásterének bővüléséhez. Ám a fundamentalista iszlám mindezt csak átmenetinek tartja. A hatalomért folytatott háborújában minden erejével azon van, hogy a liberális demokráciákat rábírja: hagyják ott a Közel-Keletet. Úgy kalkulálnak, hogy a kellő mennyiségben adagolt terror a nyugati társadalmakban a félelem olyan fokát képes előidézni, amelynek hatására társadalmi nyomás alakul ki a nyugatbarát arab rezsimek támogatásának beszüntetésére. 

Márpedig, ha a nyugati  kormányok hatalmon akarnak maradni, nem engedhetik meg maguknak, hogy szembekerüljenek  a tömegnyomással, és kiálljanak a nyugatbarát arab rezsimek mellett.   Az iszlám fundamentalizmus céljai eléréshez a terroron kívül számíthat az antiglobalista mozgalmak, a nyugati „lila” baloldal és tán’ még a környezetvédő mozgalmak - akaratlanul is céljaikat szolgáló  -  tevékenységére is.

Mi a megoldás? Mindenesetre hiba lenne a  terrort helyezni a  középpontba, ezzel csak a terrort alkalmazó politika elképzelése valósul meg.  Ha háború van, akkor a háború törvényeit kell alkalmazni: a megsemmisítés és a megóvás dialektikáját. Meg kell védeni a liberális demokráciák polgárait a terrorral szemben mindenhol Európában, Egyiptomba, bárhol a világon és hatástalanítani kell a szélsőséges  arab iszlám forradalmat. A megtámadott rezsimeket kell megvédeni, őket kell a hatalomban megtartani, tőlük kell elvárni, hogy a fundamentalista iszlám szoruljon vissza a mecsetekbe.  Hogy visszaszoruljon ahhoz erő kell – katonai erő.

Ezt a háborút a Közel-Keleten kell megvívni, nem Londonban.  A terror akkor szűnik meg, ha értelmét veszti.  

Pick Róbert