A tanácskozás középpontjában a nyugdíj, az egészségügy és a családpolitika állt, s kiszivárgott hírek szerint vita tárgya egy terv, amelynek értelmében 2011-től 2035-ig lépcsőzetesen, minden évben egy hónappal, 65 évről 67 évre emelnék a korhatárt. Ezzel el akarják kerülni, hogy az elöregedő német társadalomban túlzottan nagy terhek sújtsák a fiatalabb nemzedékeket.

A választásokon győztes konzervatívok (CDU/CSU) és a szociáldemokraták (SPD) másfél héttel ezelőtt kezdtek tárgyalni a nagykoalíciós kormányzásról, miután egyiküknek sem sikerült más összetételű koalíciót összekovácsolni.

Eddig kevés konkrét megállapodás született a tárgyalásokon, amelyek a tervek szerint november 12-ig tartanának. A kormányalakításra szánt időt a németek többsége hosszúnak tartja, legalább is így nyilatkozott a Forsa közvélemény-kutató intézet kérdező biztosainak a megkérdezettek 59 százaléka. Ezen kívül a
megkérdezettek 64 százaléka vélte úgy, hogy a tárgyalásokra a hatalmi harcok és a viszálykodások fogják rányomni bélyegüket, csak 32 százalékuknak van olyan benyomásuk, hogy a CDU/CSU és az SPD őszintén törekszik a közös megoldásokra.

A legnagyobb gondot a munkanélküliségi szint csökkentése és a deficites államháztartás szanálása jelenti: 2007-ben 35 milliárd eurós "lyukat" kellene betömni. A felek pártállástól függően "problematikusnak" (SPD), illetve "katasztrofálisnak" (konzervatív oldal) ítélik meg a pénzügyi helyzetet. Peer Steinbrück kijelölt pénzügyminiszter (SPD) "a rémület egyfajta szisztematikus szervezésével" vádolta meg a konzervatív felet, miután Roland Koch, Hessen tartomány CDU-s miniszterelnöke azt jósolta, hogy "lesz nagy jajgatás és fogcsikorgatás", ha a helyzet a maga pőreségében a németek elé tárul.