Paul Volcker. Kínos kenés © AP

Mindezt az ENSZ megbízásából a botrányt kivizsgáló független bizottság csütörtökön állapítja meg a New Yorkban közzétett zárójelentésében. Az ENSZ 1996-tól 2003-ig működtette fennállásának legnagyobb humanitárius programját, amely a bagdadi rezsimet sújtó büntetőszankciók következtében ínséget szenvedő iraki lakosság helyzetének enyhítésére szolgált. Irak az ENSZ felügyeletével korlátozott mennyiségben kőolajat adhatott el, és a bevételből élelmiszert és gyógyszert importálhatott. A rezsim maga választhatta ki a közvetítő üzleti partnereket, és általában olyan országból való céget részesített előnyben, amelynek kormánya a szankciók megszüntetése mellett foglalt állást.

A 64 milliárd dolláros programban részt vevő külföldi cégek közül csaknem minden második, szám szerint mintegy 2400 fizetett titokban kenőpénzt az iraki hatóságok jutányos olajeladási megbízásaiért, s az így húzott sápokból Szaddám Huszein klikkje 1,8 milliárd dollár illegális jövedelemre tett szert.

A Paul Volcker amerikai jegybanki exelnök bankár vezette vizsgálóbizottság megállapította, hogy a legtöbb csaló vállalat orosz és francia volt, és meg is nevezi a botrányba keveredett cégeket és személyeket. Közvetlenül vagy közvetve kenőpénzt fizetett az iraki rezsimnek egyebek között a Paribas, a DaimlerChrysler, a Siemens és a Volvo. A jelentés azonban nyitva hagyja, hogy melyek azok a cégek, amelyek szándékosan fizettek titokban felárat, és melyek azok, amelyek esetében a felelősség a közvetítő ügynököt terheli, és a vállalat alkalmasint még csak nem is tudott a kenőpénzről.

A bagdadi rezsim a csúszópénzeken kívül további 11 milliárd dolláros illegális bevételre tett szert azzal, hogy az exportra engedélyezett kereten kívül jelentős mennyiségű kőolajat csempészett ki az országból.

A nagyszabású, 35 millió dolláros költségvetésű vizsgálat során száz könyvviteli és egyéb szakértő aktahegyeket fésült át különféle országokban. A bizottság korábbi négy jelentésében elmarasztalta Kofi Annan ENSZ-főtitkárt és a Biztonsági Tanácsot is azért, amiért nem gyakoroltak kellő ellenőrzést a program felett. A program korábbi vezetőjét, Benon Sevant azzal vádolta, hogy 147 ezer dollár vesztegetési pénzt zsebelt be.

A Volcker-jelentésnek az iraki állami olajértékesítő hatósággal (SOMO) szerződő külföldi cégekről készült összefoglaló táblázatában szerepel a Moltrade-Mineralimpex is egymillió hordóra szóló 17 és félmillió dolláros szerződéssel, de a dokumentum szerint a magyar vállalat felárat nem fizetett.

Iraki olajutalványt kapott – az ENSZ honlapján közzétett jelentés szerint – Király B. Izabella, illetve az általa vezetett Magyar Érdek Pártja. A Király B. Izabella, mint kedvezményezett nevére szóló kiutalás egymillió hordóra, a párt, mint kedvezményezett nevére szóló utalvány pedig 3,7 millió hordóra szólt, de a táblázat szerint csak az utóbbi egy részét értékesítették, 1,1 millió hordót a Rompetrol román cég révén.