Új időpont nélkül szombaton elhalasztották a július 17-ére kitűzött palesztin parlamenti választást, miután Mahmúd Abbász elnök nem írta alá a törvényhozás által nemrég elfogadott választási törvényt. A jogszabály eredetileg úgy szólt, hogy a parlamenti képviselők kétharmadát az egyéni választókerületekben, a fennmaradó harmadot pedig a pártlistákról szavazzák meg. Abbász azonban azt szeretné, hogy jóval több képviselőt válasszanak meg a pártlistákról, és ezzel nagyobb mozgásteret kapjon saját mozgalmán, a Fatahon belül.

A választási törvény módosítása mögött egyrészt a Fatahon belüli hatalmi harc és bizonytalanság húzódik meg. Az egyéni és a pártlistás befutók arányának megváltoztatása nyilvánvalóan sértené a Fatah erős helyi hatalmi bázissal rendelkező jelöltjeit, akiknek befolyásától valószínűleg az elnök is tart. Maga a halasztás ugyanakkor jól jöhet a Fatah régi gárdájának éppúgy, mint a fiatal nemzedéknek, mert mindkettő úgy érzi, több időre van szüksége, hogy felkészüljön a fő rivális, a Hamász kihívásával szemben.

Ám egy nappal a parlamenti választás elnapolása után elhalasztották a Fatah két legfontosabb döntéshozó szervének, a Központi Bizottságnak és a Forradalmi Tanácsnak eredetileg augusztus 4-ére tervezett tisztújítását is. Márpedig a Fatah fiatalabb reformpárti nemzedékének az aktivistái azt remélték, hogy a törvényhozási választás előtt jelentős bázist építhetnek ki a szervezet intézményeiben, amelyeket még 1989-ben Tuniszban választottak meg. A parlamenti választásra legkorábban novemberben kerülhet sor, ha a Fatah csak ez után újítja meg vezetését, akkor az nyilvánvalóan a korrupcióval és hozzá nem értéssel vádolt régi gárdának kedvez.

Azzal is tovább kuszálta a szálakat a 70 éves Abbász, hogy múlt heti jordániai szívkoszorúér-vizsgálata után jelezte, kész megnevezni helyettesét, potenciális örökösét. Bár távozása esetén formálisan átmenetileg a parlament elnöke veszi át az elnöki teendőket, a kinevezés mindenképpen ugródeszkát jelenthet. A gesztus azért is keltett feltűnést, mert a tavaly meghalt Jasszer Arafat - hatalmát féltve - nem volt hajlandó megnevezni utódát. Egy helyettes persze szavazatokat is hozhat, különösen, ha Abbász az izraeli börtönben sínylődő, rendkívül népszerű Fatah-vezetőt, Marvan Bargutit nevezi ki, aki annak idején a januári elnökválasztáson való indulást is fontolgatta.

A parlamenti választás elhalasztása másrészt érinti a Hamászt is, amelynek növekvő népszerűségét jól jelezték az utóbbi fél év helyhatósági választásain elért sikerei. Az iszlámista szervezet tiltakozott is, hiszen Abbász megígérte a választás júliusi megtartását a februárban kötött palesztin-izraeli tűzszünethez márciusban csatlakozott Hamásznak. Ám egyes szakértők szerint a Hamásznak is inkább a pártlistás szavazás kedvez, vagyis az elnök manőverezése mögött az a törekvés is megfigyelhető, hogy iszlámista ellenzékét valóban bevonja a politikai folyamatokba.

Bár ez kétségkívül a Fatah és ezáltal az elnök saját pozícióját is gyengíti, a Hamász sikeres politikai betagozódása létfontosságú a tűzszünet fenntartásához és az Izraellel való béketárgyalások újrakezdéséhez. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy ha a széles körű szociális hálózatot fenntartó Hamászról sikerül leválasztani a legszélsőségesebb elemeket, akkor jelentős mértékben csökkenthető az erőszak. Izrael azt követeli, hogy a tárgyalások folytatásához a Palesztin Hatóság fegyverezze le a szélsőséges csoportokat, Abbász azonban párbeszéd útján kívánja megteremteni a békefolyamathoz szükséges, erőszakmentes palesztin politikai minimumot.

A Hamász izmosodása láttán az Egyesült Államok is változtatni látszik a szervezethez való viszonyulásán. Vezető washingtoni kormánytisztviselők jelezték, hogy hajlandók kapcsolatba lépni a Hamász politikai képviselőivel, sőt a szervezettel is, ha az lemond az erőszakról és leadja a fegyvereit. Az amerikai fordulat mögött pragmatikus okok állnak. A Hamász választási nyeresége ugyanis komoly dilemmát jelent: hogyan egyeztethető össze, hogy a Washington által terroristának tartott szervezet választott képviselői olyan városokat vezetnek, ahol amerikai segélyekből való beruházások valósulnak meg? A dilemma csak fokozódik, ha a Hamásznak erős frakciója lesz a parlamentben, sőt a jelenleg a Fatah által uralt Palesztin Hatóság, azaz a kormány berkein belül is felbukkanhatnak Hamász-politikusok.

Abbász május végi washingtoni látogatásán George W. Bush amerikai elnök 50 millió dollár segélyt ígért, amelyet egy külön számláról a palesztin pénzügyminisztérium hívhat majd le házak, utak, iskolák és kórházak építésére. Washington egyébként az idén 200 millió, az október 1-jével kezdődő következő pénzügyi évre pedig 150 millió dollárt fogadott el a Palesztin Hatóságnak.

Washington hivatalosan azt állítja, hogy álláspontja semmit sem változott, és Európával ellentétben nem tesz különbséget a Hamász politikai és katonai tevékenysége között. Csakhogy a Hamász választási sikerei pontosan annak az amerikai külpolitikának is a gyümölcsei, amely demokratikus reformokat és választásokat követel a térségben. Az Egyesült Államok nem kommentálta a palesztin választás elhalasztását, de diplomáciai források szerint csendben örült neki, mivel időt nyerhet a Hamásszal kapcsolatos politikai kérdések megválaszolásához.

Izraeli tisztviselők inkább fanyalogtak, mivel attól félnek, a Palesztin Hatóság képtelen egyszerre összpontosítani a Gázai övezetből augusztusra tervezett egyoldalú izraeli kivonulásra és a választási előkészületekre. Már az a tény, hogy a választásra a gázai kivonulás után kerül sor, szintén a Hamászt segítheti, hiszen a szervezet azzal kampányolhat, hogy erőszakos fellépése kényszerítette Izraelt az 1967-ben elfoglalt övezet elhagyására. Abbász ugyanakkor azt is mérlegelhette, hogy ha Ariel Saron izraeli kormányfő a régi Palesztin Hatósággal együttműködve hajtja végre sikeresen a kivonulást, akkor az a Fatahnak is jó pontot jelenthet.

Abbász és Saron június 21-én - nem kizárt, hogy Jeruzsálemben - csúcstalálkozót készül tartani, amitől mindketten hazai pozícióik megerősödését remélik. Izrael például a múlt héten 400 palesztin foglyot engedett szabadon, és egy csúcstalálkozótól további hasonló gesztusok várhatók. Az izraeli kormányfő pedig a Gáza-terv támogatásához szerezhet híveket. A Maariv izraeli lap múlt pénteken közölt felmérése szerint ugyanis 50 százalékra - az eddigi legalacsonyabbra - csökkent a gázai kivonulást támogatók aránya. Igaz, ezzel párhuzamosan nem az elutasítók, hanem a bizonytalanok tábora nőtt.

KERESZTES IMRE