Nyolc évtizeddel Lenin halála és 14 évvel az általa létrehozott Szovjetunió széthullása után Oroszországban változatlanul heves vita dúl a vitathatatlanul nagy felfordulást okozó vezető örökségéről. Úgy tűnik, az utóbbi hetek azok előretörését hozták, akik változatlanul lánglelkű forradalmárt látnak Leninben. Legalábbis így értékelhető, hogy a Szovjetunió 1991-es felbomlása óta most először állítottak neki köztéri emlékművet Oroszországban. A figyelemre méltó eseményre a szibériai Uszty-Kutban került sor, ahol egy közel két évtizede üresen álló talapzaton helyezték el a bolsevik vezér 4 méteres szobrát. Az előddel egyébként nem a történelem vihara, a szovjet birodalom szétesése végzett; a gipszből készült szobor néhány évtized után egyszerűen darabokra mállott. A pótlásról a város azonnal gondoskodott: 1987-ben megrendelték az új szobrot, de a moszkvai mesterek csak a kilencvenes évek közepén készültek el vele, és a helyi kommunisták szerint csak most érkezett el az emlékműállítás ideje.

Korántsem tekinthető egyedi esetnek az uszty-kuti. Kalinyingrádban - a Lengyelország és Litvánia közé ékelt orosz exkláve fővárosában - hamarosan teret neveznek el Leninről, és újra felállítják 1992-ben raktárba száműzött szobrát is. Ugyancsak a Lenin-pártiak diadalának számít, hogy a Moszkvához közeli Jaroszlavl területi ügyészsége úgy határozott, törvénytelen volt az egyik, Jaroszlavlhoz közeli kisváros főterén - a Szovjet téren - álló Lenin-mellszobor eltávolítása, így azt azonnal vissza kell helyezni a megüresedett emelvényre.

Közben a Lenin szülővárosát, Uljanovszkot is magában foglaló uljanovszki terület új kormányzója, Szergej Morozov felajánlotta, hogy azok a kormányzók, akik meg akarnak szabadulni az irányításuk alatt lévő városokban őrzött, korábban eltávolított Lenin-emlékművektől, juttassák el Uljanovszkba a nemkívánatos alkotásokat. A városban ugyanis olyan, hatalmas múzeumparkot akarnak létrehozni, ahol megférnek egymás mellett a levitézlett Lenin-szobrok, és az odalátogatók behatóan tanulmányozhatják a vezér életét. A vállalkozás méretét sejteti, hogy a szovjet időkben mintegy 1800 köztéri Lenin-szobor emlékeztetett a 15 köztársaságból álló államszövetség városaiban a nagy forradalmárra, ám közülük csak néhány száz élte túl eredeti helyén a rendszerváltozás éveit.

A leghíresebb emlékművek egyébként nem tűntek el az orosz városokból. Moszkva központjában még mindig két hatalmas szobor hirdeti a szovjet eszméket, és Dubnában ma is ott tornyosul a legnagyobb Lenin-szobor: a talapzattal együtt három emelet magas alkotás 540 tonnát nyom. A szibériai Burjátföldön lévő Ulan Ude egyik színfoltja pedig a hatalmas, enyhén húzott szemű, azaz burját vonásokkal felruházott Lenin-fej, és a szintén szibériai Kemerovóban is áll még az a szobor, amelyen a bolsevik vezér - minden ok nélkül - női kabátba öltöztetve figyeli a várost. Az uráli Jekatyerinburgban módosítani kell a város egykori székesegyházának újjáépítési terveit. Az épületet az eredeti helyétől távolabb húzzák fel, mert különben éppen a bejáratával szemben állna Lenin szobra, amely ráadásul - mintha alamizsnát kérne - kinyújtott kézzel ábrázolja a bolsevik vezért. A vezérkultusz ellenfelei viszont csak egyetlen nagyobb diadalt értek el az utóbbi hetekben. A helyi kommunisták ellenállását letörve a szentpétervári (egykori leningrádi) városvezetés keresztülvitte, hogy múzeumi raktárba kerüljön a belvárosi Szmolnij-palotából - a bolsevik forradalom egykori főhadiszállásáról - az évtizedeken át a díszterem falán lógó Lenin-portré. Egyébként valószínűleg a most eltüntetett festmény volt a legnagyobb, még szem előtt lévő oroszországi Lenin-kép.

A bolsevik múlttal való teljes szakítást akaróknak ugyanakkor egyelőre aligha van esélyük arra, hogy elérjék a moszkvai mauzóleumban közszemlére helyezett Lenin eltemetését. Bár az utóbbi hetekben több orosz politikus - köztük Valentyina Matvijenko szentpétervári kormányzó - is szorgalmazta az ortodox hagyományokkal ellentétes bálványimádás beszüntetését, a legerősebb ellenzéki tömörülés, a kommunista párt azonban hallani sem akar örök példaképe eltemetéséről.

Figyelemre méltó ajánlatot tett ugyanakkor Kirszan Iljumzsinov kalmük elnök, aki úgy vágná át a gordiuszi csomót, hogy a mauzóleumot - holttestestül - Kalmükföldre szállíttatná át. A sakk iránti szeretetéről híres elnök azt is közölte, kész 1 millió dollárral hozzájárulni a költöztetés finanszírozásához.

A forradalom 88. évfordulója alkalmával közzétett legújabb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy még a magukat nem kommunistának tartó oroszok közel fele is pozitívnak ítéli az 1917-es eseményeket. A Lenin-kultuszt egyébként nem csupán a békés-boldog szovjet idők iránti nosztalgia táplálja, hanem az Oroszország nemzetközi befolyásának növelésén és az oroszok önbizalmának fokozásán szorgoskodó Vlagyimir Putyin orosz elnök is igyekszik felhasználni céljai érdekében. Idén tavasszal például - nem kis meglepetést kiváltva - a 20. század egyik legnagyobb tragédiájának nevezte az államszövetség felbomlását.

Ilyen körülmények között már az is nagy eredménynek számít, hogy november 7-e végre lekerült az állami ünnepnapok listájáról. Igaz, ez sem ment egyszerűen: eleinte a dátum megmaradt, csak az ünnepet keresztelték át a megbékélés napjává. Az idén történt meg először, hogy 7-e helyett egy másik novemberi napot, 4-ét nevezték ki az egység napjává: 1612-ben e napon hagyták el a moszkvai Kreml épületét a várost megszálló lengyel hódítók.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA